Benvenuto Cellini, a kalandos életű reneszánsz művész 525 éve született
Ötszázhuszonöt éve, 1500. november 3-án, ezen a napon született Firenzében Benvenuto Cellini olasz szobrász, ötvös és író, a reneszánsz kalandos életű művésze, aki túlzásoktól hemzsegő, de rendkívül olvasmányos önéletrajza révén gondoskodott nevének fennmaradásáról.
Muzsikus és hangszerkészítő apja őt is zenésznek szánta, de Cellininek ehhez nem fűlött a foga, inkább az aranyművesség vonzotta. Egy neves firenzei ötvös műhelyében tanult, már amíg tehette: 16 évesen verekedésbe keveredett és fél évre száműzték a városból. Heves vérmérséklete, hiúsága, erőszakos, vad és kötekedő természete miatt ezután is gyakran keveredett bajba. A következő időszakban élt Sienában, Bolognában és Pisában, vándorlása alatt jelentős előrehaladást tett a fuvolajáték és az aranyművesség terén.
Idővel visszatért Firenzébe, de 1523-ban egy újabb incidense miatt már a halálos ítélet elől menekült Rómába.
Egy gyertyatartója elnyerte VII. Kelemen pápa tetszését, aki újabb megrendeléseket adott neki és a pápai zenekar tagjának is kinevezte. Az Örök Várost 1527-ben a történelemben páratlan módon dúlták fel V. Károly német-római császár hadai, a "Sacco di Roma" idején Cellini részt vett a védelemben, sőt saját állítása szerint a falakról ő lőtte le Bourbon Károlyt és az orániai herceget. A kirabolt városból ismét Firenzébe költözött, a Medicieknek és a mantovai Gonzagáknak is dolgozott. 1529-ben újfent bajba keveredett, mert Rómában vérbosszút állt testvére gyilkosán, jóllehet ő is elismerte, hogy az illető önvédelemből cselekedett. A büntetés elől Nápolyba menekült, a pápa pedig idővel feloldozta a bűn alól és bántatlanul visszatérhetett.
Az 1534-ben trónra lépett új pápa, III. Pál is kegyeibe fogadta, és elnézte neki azt is, hogy Cellini féltékenységből újabb kettős gyilkosságba keveredett.
Az ünnepelt ötvös 1537-ben mégis börtönbe került, mert szorgosan gyűjtögetett ellenségei - vélhetőleg alaptalanul - sikkasztással vádolták meg. A börtönből megszökött, de elfogták, és saját állítása szerint meg akarták mérgezni, és már kivégzésére készült. Pártfogói, főként Ippolito d'Este ferrarai bíboros közbenjárására most is megmenekült, a főpapnak hálából pecsétnyomót készített. 1540-ben a francia udvar szolgálatába szegődött, Fontainebleau-ban készítette el híres arany sótartóját (Saliera), a Föld allegorikus ábrázolását, amelyen a tengert szimbolizáló Neptun és a földet szimbolizáló Ceres istennő látható. Ez az egyetlen fennmaradt és hiteles nemesfém műve, amelynek alkotójához hasonló hányatott sors jutott, 2003-ban ellopták a bécsi Szépművészeti Múzeumból (Kunsthistorisches Museum), s csak két évvel később került elő.
Cellini a francia királynak 12 gyertyatartót készített, megmintázta a fontainebleau-i kastély bejárata fölé a vadászó Diánát ábrázoló bronz, félkör alakú domborművet.
Az erőszak és a féltékenység azonban itteni életét is megmérgezte, ezért 1545-ben Firenzébe utazott. Itt alkotta Cosimo Medici megbízásából legismertebb szobrát, a Medusa levágott fejét magasra emelő bronz Perszeuszt. A nagyherceg mellszobrát azonban már Velencében fejezte be, ahová az erkölcstelenség és szodómia vádja elől szökött. Végül ismét, immár végleg hazatért, a firenzei Szépművészeti Akadémia tagja lett, s 1571. február 13-án bekövetkezett halála után nagy pompával temették el a Santissima Annunziata templomban található Szent Lukács kápolnában. Hírnevét öregbítette a Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében címmel 1562-ben befejezett Önéletrajza. A hétköznapi nyelven írott, őszinte hangvételű könyv túlzásai és hetvenkedései dacára hiteles dokumentum, ezért Cellini egyéniségét jobban ismerjük, mint bármely kortársáét.
A művet németre Goethe ültette át, a teljes szöveg magyarul 1957-ben látott napvilágot. Az emlékiratok sok szakmai leírást is tartalmaznak, a Perszeusz öntésével kapcsolatos gondjait például igen részletesen tárja elénk, s az ötvösségről és a szobrászatról is hagyott egy-egy értekezést maga után.
Verseket is írt, szonettjeiben önéletrajzi elemek mellett naiv vallásossága tükröződik.
Alkotásainak java nem maradt ránk - beolvasztották őket, mivel a tiszta nemesfémet gyorsabban pénzzé lehetett tenni, mint a műkincseket. A reneszánsz ötvösről a francia Hector Berlioz operát, Alexandre Dumas regényt, Kurt Weill és Ira Gershwin musicalt írt, a Rolex cég csaknem egy évszázada készíti a Cellini-luxusórákat, a Hogyan kell egymilliót lopni? című 1966-os film cselekménye egy hamisított Cellini-szobor körül forog.
