Benny Goodman, a szving királya 40 éve halt meg

Chicagóban született 1909. május 30-án egy szegény emigráns orosz zsidó család 12 gyermeke közül a kilencedikként, édesanyja sosem tanult meg angolul. Vasárnaponként apja kézen fogta gyerekeit és ingyenes koncertekre vitte őket, Benny itt hallott először élőzenét.

Kilencévesen kezdett klarinétórákat venni, első első tanára a chicagói szimfonikusok egyik zenésze volt. Fiatal évei szerencsésen egybeestek azzal a korszakkal, amikor a dzsessz a déli államokból észak felé indult, és éppen Chicago fogadta be az elsők között. Tizenkét évesen már nagyobb közönség előtt is bemutatkozott hangszerével, két évvel később tagja lett az Amerikai Zeneművészek Szövetségének. A klasszikusok mellett divatos "könnyűzenét" is játszott, a legnagyobb nevek társaságában szórakoztatta a Nagy-tavakon közlekedő sétahajók közönségét. A húszas évek végétől egyre több neves zenész hívta meg együttesébe, olykor egy időben több zenekarral is szerződése volt.

Pályafutása kezdetén rádióstúdiókban és Broadway-musicalekben is dolgozott New Yorkban, a klarinét mellett sokszor a szaxofont is megszólaltatta. A slágerlistán először 1931-ban szerepelt He's Not Worth Your Tears című dalával, karrierjén nagyot lendített kapcsolata Fletcher Hendersonnal, a bravúros hangszereléseiről híres zongoristával. Első önálló zenekarát 1934-ben alapította, amellyel rádióműsorokban szerepelt, és lemezt is készített, de az igazi siker még váratott magára. 1935 nyarán turnéra indultak, de sokáig csak félig vagy szinte teljesen üres koncerttermekben léptek fel. Augusztus 21-én a Los Angeles-i Palomar Táncterem közönsége sem mutatott érdeklődést produkciójuk iránt, így az együttes a King Porter Stomp című dzsessz-standard lendületes, Henderson által készített átiratába fogott. A tömeg pillanatok alatt tapsolni és táncolni kezdett, szinte megrohamozta a színpadot, Goodman másnapra híres ember lett. A dzsessz történetírói ezt a napot tartják a szving-korszak kezdetének, jóllehet abban is egyetértenek, hogy a szving már "ott volt a levegőben".

Érdekesség, hogy 1933 novemberében ott volt Bessie Smith, "a blues császárnője" utolsó felvételén, néhány nappal később pedig már az új csoda, a 18 éves Billie Holiday első lemezén játszott. Goodman könnyed és rugalmas, rendkívül egyéni technikával szólaltatta meg hangszerét. A tökéletességre törekedett és társaitól sem várt el kevesebbet, nem állt könnyű ember hírében - a vele dolgozó szólisták szerint a világon a legdurvább ember, ugyanakkor lenyűgöző egyéniség is volt. A legenda szerint élete végéig minden áldott nap gyakorolt és szó szerint haláláig fellépett, utolsó koncertjét hat nappal halála előtt adta. Az 1930-as években népszerű rádiós szving-műsora volt, amelynek szignáljául Carl Maria von Weber Felhívás keringőre című darabja szolgált. Számos karriert indított el, ő volt az első, akinek együttesében a korábbi tabukat ledöntve együtt játszottak fehér és fekete zenészek. 1962-ben, a hidegháború csúcspontján, a kubai rakétaválság után nem sokkal együttesével a Szovjetunióban turnézott, hogy elősegítse a feszültség enyhítését a két szuperhatalom között. A dzsessz mellett a klasszikus zenébe is elkalandozott.

Bartók Béla 1938-ban az ő felkérése komponálta Kontrasztok című darabját, egyetlen olyan kamarazenei művét, amelyben fúvós hangszert alkalmazott. A hegedűre, klarinétra és zongorára írt trió 1939-es bemutatóján a New York-i Carnegie Hallban Goodman partnere Szigeti József volt, zongorán Petri Endre játszott, majd 1940-ben Bartókkal és Szigeti Józseffel játszotta lemezre a Kontrasztok háromtételes változatát.

Paul Hindemith és Aaron Copland is komponált klarinétversenyt számára, utóbbi ősbemutatója 1950-ben volt New Yorkban a megrendelő Goodman szólójával és Reiner Frigyes vezényletével. 1938-ban a Budapesti Vonósnégyessel, 1956-ban a bostoni szimfonikusok zenészeivel játszotta Mozart klarinétötösét, de rögzítette a salzburgi zseni klarinétversenyét, és született közös felvétele Leonard Bernsteinnel is. Már életében legendává vált, 1956-ban életrajzi filmet is készítettek róla The Benny Goodman Story címmel. 1957-ben beiktatták a dzsessz hírességek dicsőségcsarnokába, csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát. Több egyetem, köztük a Harvard és a Yale díszdoktora volt, és 1982-ben életművéért megkapta a Kennedy Center kitüntetését. Hetvenhét évesen, 1986. június 13-án halt meg szívroham következtében, ugyanabban az évben életművéért Grammy-díjat kapott.