Békés magyar rendezési törekvések
A magyar kormány 1938 augusztusában és szeptemberében minden rendelkezésre álló diplomácia eszköz felhasználásával azon fáradozott, hogy amennyiben bármilyen nemzetközi konferenciára sor kerülne a csehszlovákiai válság ügyében, az ne csak a német, hanem a magyar kisebbség ügyét is rendezze, méghozzá azonos elvek alapján. Mindazonáltal a magyar kormány a kisantant államokkal is igyekezett tárgyalásos úton rendezni viszonyát.
Reprezentatív összetételű magyar állami delegáció látogatott Németországba 1938. augusztus 20-án. A magas szintű delegációt a következő személyiségek alkották: Horthy Miklós kormányzó és felesége, Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Kuhl Lajos, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, valamint a miniszterelnök és a külügyminiszter titkárai.
A szóban forgó négyszemközti beszélgetésre Horthy később a következő szavakkal idézte vissza emlékirataiban: „Viselkedése arra vallott, hogy Európa urának érzi magát” – jegyezte fel beszélgetőtársáról és vendéglátójáról a kormányzó. „Minden kertelés nélkül elém tárta a később Unternehmen Grün fedőnév alatt ismerté vált tervét. Ennek végrehajtása során – mint mondta – a cseheket széttapossa, Prágát, ha kell, elpusztítja, és Csehszlovákiát német védnökség alá kényszeríti. Úgy látszott, háborúra is elszánta magát, és tőlem várta a biztosítékot, hogy a német előrenyomulással egy időben dél felől mi megtámadjuk Szlovákiát. Nem mondta ugyan ki, de mégis érthetővé tette a számomra, hogy amit elfoglalunk, azt megtarthatjuk. Mindezt kérés alakjában adta elő; erre azonban én udvariasan, de határozottan azt válaszoltam, hogy ebben az akcióban Magyarország részvételéről nem lehet szó. Magyarországnak, mondottam, magától értetődően vannak Csehszlovákiával szemben revíziós igényei, azonban az óhajunk és szándékunk, hogy ezeket békés eszközökkel valósítsuk meg.”
A Hitler–Horthy négyszemközti megbeszéléssel párhuzamosan Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter is tárgyalt Imrédy Béla miniszterelnökkel és Kánya Kálmán külügyminiszterrel.
A magyar fél itt is elhárította azt a felvetést, hogy Magyarország – csatlakozva egy német támadáshoz – háborút kezdeményezzen Csehszlovákia ellen. A németek igencsak zokon vették a magyarok elutasító magatartását. Állítólag ekkor hangzott el Hitler részéről a később elhíresült mondás: „aki asztalhoz akar ülni, a konyhában is segítenie kell.”
A tárgyalások után a magyar küldöttségben csalódott német kancellár bizalmas körben állítólag a lehető legnagyobb megvetéssel, sőt utálkozással beszélt a magyarokról. Szerinte a magyarok nem képesek elszánni magukat a gyors cselekvésre, inkább csak otthon ücsörögnek és „cigányzenét hallgatnak”.
Az angol miniszterelnök, Neville Chamberlein fontosnak tartotta barátságos hangnemben fordulni a magyar kormány felé, és szeptember 19-i üzenetében türelemre intette Budapestet: „Teljes mértékben rokonszenvezek Magyarországgal, amelynek nincs oka aggodalomra. Magyarország helyzetét gondosan emlékezetben tartom. Nagy mértékben helyeslem és továbbra is sürgősen ajánlom ama békés és nyugodt magatartás folytatását, amelyet Magyarország mindeddig tanúsított” – közvetítette haza az angol miniszterelnök üzenetét a londoni magyar követ.
„Az angol kormány teljesen megérti a magyar kormány érdeklődését a csehszlovákiai magyar kisebbség jövője iránt, de biztosan reméli, hogy a magyar kormány a jelenlegi kényes helyzetben óvatos lesz, és a mostani válság mérvének növelése érdekében semmit sem fog tenni, hanem megnyugszik abban, hogy a magyar álláspont tudomásul vétetett (has been placed on record), és alkalmas pillanatban megfontolásban részesülni fog.” Az idézett angol jegyzék nem vonta kétségbe a csehszlovákiai magyarság erkölcsi jogát arra vonatkozóan, hogy a szudétanémetekkel azonos elbánásban részesüljön, de egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy az angol kormány pillanatnyilag minden igyekezetét a német–cseh konfliktus elrendezésére kénytelen összpontosítani.
A magyar vezetés természetesen Németország hatékony támogatását is biztosítani akarta. Szeptember 20-án Hitler kancellár Obersalzbergben fogadta Imrédy miniszterelnököt és Kánya külügyminisztert.
Ezen a találkozón Hitler – Erich Kordt, a német külügyminisztérium beosztott munkatársa feljegyzése szerint – „mindenekelőtt szemrehányást tett a magyar uraknak Magyarország a mostani válságos időszakban tanúsított határozatlan magatartása miatt”. A Führer ekkor már végleg elhatározta: a cseh–német problémát akár háború árán is meg fogja oldani, és birtokba veszi Csehország németlakta területeit. „Magyarország számára most elérkezett az utolsó pillanat a bekapcsolódásra” – fejtegette a német kancellár –, és újból azt javasolta, hogy a honvédség intézzen támadást Csehszlovákia ellen. A magyar fél azonban újból elutasította a fegyveres megoldást.
Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarország számára továbbra is elvi fontosságú kérdés volt, hogy revíziós elképzeléseit csakis békés úton és valamennyi európai nagyhatalom közös támogatásával realizálhassa, Hitler javaslatára tehát csakis kitérő választ adhatott.
Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.
