Barátunk-e a mesterséges intelligencia?
Biztos vagyok benne, hogy olvasóink zöme nem tőlem hall először a mesterséges intelligenciáról, hiszen az elmúlt egy-két év egyik legmeghatározóbb tényezőjéről van szó. Néhány olyan szempontot említenék meg, amelyekre talán kevesen gondoltak eddig, de segíthet átfogóbb képet kialakítani a mesterséges intelligenciáról.
A technológiáról jól kialakult véleményünk lehet már, ám a szoftveres fejlődés következtében hozzáállásunk gyökeresen változhat. Egyesek felsorolják, milyen munkaköröket veszélyeztet, máshol pedig a munkavállalókat mesterséges intelligencia felhasználói képzésekre küldik. Meglehet benne találni az emberiséget veszélyeztető időzített bombát és a beadandó dolgozatokat megíró „segédet” is. Bármit is gondolunk róla, de ez egy információrendszerező eszköz, se több, se kevesebb. Ezt érvényesnek gondolom akkor is, ha átvenné a merevlemezgyártó cégek feletti ellenőrzést, és minden termékükre rámásolná magát egy szoftver.
Eszköz és eszköz között óriási különbség lehet. A mesterséges intelligencia helyzetének megértéséhez a pénz történetét hívom segítségül. A pénz fejlődése az emberiség eddigi történetében viszonylag hosszú időt vett igénybe, mindenképpen hosszabbat, mint például a számítógépek technikai fejlődése. Ez lényeges, hiszen a kezdeti hibák kiküszöbölésére sok idő állt rendelkezésre. A kezdeti árupénzek, aranytallérok és hasonlók, valamint a mai decentralizált digitális pénzféleségek között jelentős működésbeli különbségek lehetnek, és egészen más technológiai környezetet kívánnak meg. A nemesfém pénzek világában kialakult egy hozzáállás a csalásokhoz, az értékmegőrzéshez és az értékváltáshoz. Ez a szemlélet továbböröklődött és továbbfejlődött a részvénytársaságok korában, és befolyásolja a mai kriptovaluták szabályozási környezetét is.
A pénz világából szerzett tapasztalatok, hogy egy társadalom által létrehozott konstrukció, mint a pénz, milyen evolúciós működést mutat, fogódzót nyújthat a mesterséges intelligencia evolúciós szabályaira. A pénz sosem alszik, emlékezzünk Oliver Stone filmdrámájára. Ha egyetlen ember sem foglalkozna a pénzzel, a már kialakult szabályok akkor is befolyásolnák annak értékét, a gazdaság és a kereskedelem működését. Vagyis a pénz létrehozásával a társadalom egy kibontakozó szabályrendszert is megalkotott.
Ha nagyon radikális akarok lenni, azt mondanám, hogy a mesterséges intelligencia esetében a kezdőpont az írott információ megjelenése. A régmúlt viszonylag kevés írott információját könnyebb volt rendszerezni, mint az internet megjelenése után előállított információmennyiséget.
Ám másolatok is nehezebben keletkeztek. Ebből két dolog következik, egyrészt az ókorban, a középkorban a könyvtárazás nem volt annyira bonyolult, már ha volt könyvtár. A másik pedig pont a könyvtár hatalmas értéke, gondoljunk csak a megsemmisült alexandriai könyvtárra, ahol rengeteg pótolhatatlan információforrás tűnhetett el! Manapság sokkal nehezebb információt ennyire gyökeresen eltüntetni, ugyanakkor a könyvtárazás, az információ rendszerezésének és megtalálásának tudománya sokkal bonyolultabb.
A tudományos kutatások fejlődésének óriási lökést adott az internet megjelenése, amelyet pont az egyetemek, a könyvtárak adatbázisainak összekapcsolása végett hoztak létre. Enélkül hosszadalmas és nehézkes lenne ellenőrizni a kutatóknak a témájukban már publikált eredményeket. A világ összes egyetemi könyvtárát képtelenség lenne végiglátogatni. Abból a döntésből fakadóan, hogy ezeket az információkat digitalizálják és összekapcsolják, óhatatlanul következik, hogy meg kell találni a módját annak, hogyan igazodjunk ki az adathalmazban.
Ahogy a pénz világában, itt is megjelent a csalás. Hamis, soha nem létezett tanulmányokra hivatkozik a mesterséges intelligencia. Én azonban bizakodó vagyok, ennek alátámasztására hoztam a pénzvilág példáját. Ott is sok a csalás, mégis a rendszer alkalmazkodik ezek kiszűréséhez. Jönnek persze kifinomultabb csalások, ez egy evolúciós, de nem reménytelen folyamat. Ha képet, videót, programkódot generál a mesterséges intelligencia, az is egyfajta könyvtárazásnak fogható fel, már elkészült művek alapján keres ki és illeszt össze részleteket.
Akármilyen tökéletessé válnak a mesterséges intelligencia algoritmusai, agykutatóként biztos vagyok benne, hogy az emberi agy teljesítményét nem „pipálják” le. Az információ katalogizálásában jóval ügyesebb már most is nálunk, de ne felejtsük el, hogy az agyi tevékenységünk nem szorítkozik az információ csoportosítására. Figyeljünk, hogy bármennyire fejlett is a mesterséges intelligencia, energiaéhes. Atomerőműveket terveznek szervereik számára a nagy technológiai vállalatok.
Ahogy a pénz hatalom, az információ még inkább az. De mit nyerünk azzal, ha a világ összes búzáját a magtárunkba gyűjtjük, majd ott az megpenészedik. Az információt is el lehet értékteleníteni, hitelteleníteni. Ebben nagy a technológiai vállalatok, de az átlagember felelőssége is. Az átlagember leginkább úgy tudja elértékteleníteni az információt, ha hasonló súlyt ad egy celeb és egy tudós közéletet érintő véleményének. Sőt, úgy is, hogy szűretlenül, gátlástalanul hoz létre és fogyaszt információt a közösségi médiában, itt is aránytalanul súlyozza a forrásokat. Ezt ne tegyük. A digitális információcunami ellenére ne tartsunk a mesterséges intelligenciától, de eszközként tekintsünk rá. Nem barátunk, nem is ellenségünk.
Megjelent a MAGYAR7 46. számában.
