Barangolások a három tenger szigetén

Az amerikai filmekben a maffia hazáját szimbolizálja, sok embernek ezért éppen ez ugrik be elsőre a sziget nevének hallatán, de Szicília jóval több ennél: egy szépséges mediterrán sziget sok-sok felfedezni valóval.

Szicília a Földközi-tenger és Olaszország legnagyobb szigete és egyben legnagyobb régiója is. Kilenc tartományában több mint ötmillió ember él, s ez az ország egyetlen olyan régiója, ahol parlament működik, mégpedig Szicília fővárosában, az ősi Palermóban. Palermo egyébként szintén megér egy misét, rendkívül gazdag építészeti örökséggel rendelkezik, mivel több ezer éves történelme során számtalan népcsoport megfordult itt, és mindegyik itt hagyta a keze nyomát.

Ezeknek az építkezési stílusoknak a keveredése már-már káoszszerű, ami egyedi hangulatot ad a városnak. A káosz egyébként nemcsak az építkezésre jellemző sok helyütt Szicíliában. Ezzel a szóval lehetne a leginkább jellemezni a szigeten a közlekedést is, őrült sofőrből rengeteg van itt, ami a kötelező szabálybetartáshoz szokott közép-európai ember számára bizony eléggé szokatlan az első napokban. Aztán szép lassan hozzászokik ő is az itteni, szabályokat sokszor mellőző közlekedéshez.

Az ókorban a görögök Trinacriának hívták a szigetet. Egyszerre ugyanis három tenger (a Földközi-tenger, Jón-tenger és Tirrén-tenger) és három szigetcsoport (délen a Pelágium-szigetek, északon a Lipari-szigetek és nyugaton az Egadi-szigetek) veszi körül Szicíliát.  A „trinacria” eredetileg „három lábat” jelent, és a sziget háromszögűségét jelképezi. 2000-től a sziget hivatalos zászlajában is jelen van a trinacria jelképe, a trinacriában látható fej pedig nem másé, mint a mitológiai alakként ismert Medúzáé. A római uralom előtt az ő fejét a Nap helyettesítette.

Szicília szigetvilágát számos apró sziget alkotja. Talán Olaszország eme országrészében leggyakoribb a szeizmikus aktivitás – legutóbb éppen augusztus közepén pöfögött az Etna, szerencsére ezúttal nagyobb volt a füstje, mint a lángja –, ami elsősorban annak köszönhető, hogy évmilliókkal ezelőtt az afrikai földlemez az eurázsiai alá benyomulva kiemelte ezt a szigetet, s a folyamat során számos vulkán alakult ki itt, mint például a legismertebb és talán legaktívabb Etna vagy a Stromboli és a Vulcano.

A szigetnek egyébként valamivel több mint tíz százaléka természetvédelmi terület, és öt nemzeti parkja is van, az egyik éppen Szicília északnyugati részén, a Trapani tartományban, ahol mi is jártunk. A Lo Zingaro természetvédelmi park mintegy 6 kilométer hosszú érintetlen természet, különböző növények és virágok sokaságával, izgalmas, szinte valószínűtlenül kék csodás partvonallal és Szicília legszebb strandjaival. Az egyik legszebb öble a Tonnarella dell'Uzzo, fehér homokos stranddal. Az UNESCO is kedveli Szicíliát, a védett világörökségi épületek, helyszínek számát tekintve a negyedik leggazdagabb olasz régió.

Mi ugyan a nyári forróságban jártunk itt, de a helyiek azt mondják, a sziget igazán tavasszal gyönyörű, olyankor ugyanis a zöld és a kék számtalan árnyalata eluralja a szigetet. Ha tehát valaki inkább Szicília alaposabb bejárására szeretne vállalkozni, mint a D-vitamingyűjtésre naphosszat a csodás tengerpartokon heverészve, akkor inkább tavasszal látogasson el ide. Az sem mellékes körülmény, hogy ilyenkor a turista is kevesebb itt, és persze azért a tengerben is meg lehet már ilyenkor is mártózni.

Persze, ha nem perzsel annyira a nap, nyáron is felfedezhetjük a szigetet. Trapani tartományban található például Szicília leglátványosabb archeológiai öröksége: Agrigento régészeti lelőhelyei, vagy ahogy sokan ismerik, a Templomok völgye (olaszul Valle dei Templi).

Az Agrigento városától délre fekvő hatalmas, de árnyékban sajnos nem túlságosan bővelkedő völgyben és fennsíkon tíz dór stílusban épült ókori görög templom romjai őrződtek meg. A hatalmas kövek között sétálva, megelevenedik a múlt, a tiszteletet parancsoló égbenyúló oszlopok látványa magával ragadó élmény mindenki számára, akit nem hagy hidegen a régmúlt.

Agrigento, vagyis a görög telepesek által alapított Akragasz az ókorban virágzó gabonakereskedő város volt, ma – bár 1997-től a világörökség része – Olaszország egyik legszegényebb települése. Az ókori épületegyüttesből két épület maradt meg a legjobb állapotban, a Hérának és Concordia istennőnek szentelt templomok, de a Zeusznak szentelt templom is lélegzetelállító – még romjaiban is.

A földrengések nagyban rásegítettek a templommaradványok állapotának romlására, az utóbbi években azonban a romok több állagmegóváson is átestek, de a terület máig nincs teljesen feltárva. A turisták előszeretettel fotózzák a Concordia-templom előtt „földet ért” Ikarosz bronz szobrát is, bár a torzónak nem sok köze van az ókorhoz, ugyanis Igor Mitoraj lengyel művész készítette azt 2011-ben.

A tartomány egy másik izgalmas természeti látnivalója a Török lépcső (olaszul: Scala dei Turchi) mindössze 15 kilométerre található a Templomok völgyétől Realmonte sziklás tengerpartján. A lépcsőzetes formájú hófehér sziklaképződményt a hullámverés, illetve az erózió alakította ilyenné, s már messziről lenyűgöző látványt nyújt a mészkőből és márgából álló kőszikla.

A nevét a legenda szerint onnan kapta, hogy a teraszos sziklaképződmény régen rejtekhelyül szolgált az arab kalózok számára, akiket a helyiek törökökként emlegettek. Főleg azóta jelentős tengerparti látványosság, hogy szerepet kapott a Montalbano felügyelő című bűnügyi sorozatban is.

A helyet azonban nemcsak a sziklák miatt érdemes felkeresni, itt is és a közeli Punte Grande tengerpartján is csodálatos, homokos strandokat találunk, ahol jól esik a napfürdőzés.

Ha Trapani tartományban járunk, semmiképpen se hagyjuk ki Custonaci mellett a Grotta Mangiapanét, amely Szicília egyetlen paleolit barlangban található faluja.

Ez a kis falucska több évtizedig teljesen érintetlen maradt azt követően, hogy az 1950-es években elhagyatottá vált. A falu ma skanzenként működik, aki ellátogat ide, bepillantást nyer az olasz falu életébe, amikor az még a fénykorát élte.

Amit még mindenképpen meg kell itt nézni, az Erice, egy középkori szicíliai kisváros a felhők közt, ahol megállt az idő. A várost az Erice-hegy tetején építették, Trapanitól 14 kilométerre 751 méterrel a tengerszint felett. Alulról szinte semmi sem látszik belőle. Ha viszont felérünk a csúcsra – ahová a Trapaniból induló felvonóval alig 10 perc alatt kényelmesen feljuthatunk –, pazar látvány fogad bennünket és fantasztikus kilátás a szicíliai szárazföldre, illetve a Földközi-tengerre, egészen az Egadi-szigetcsoportig.

A csúcsra egyébként egy keskeny úton felfelé a hegyoldalon is eljuthatunk, ám a szakadékokkal övezett kanyargós út felfelé sok helyütt trükkös manőverezést igényel. Mi is megpróbálkoztunk vele, de egy idő után inkább visszafordultunk, és a biztonságosabb felvonót választottuk.

Erice vagy ahogyan egykoron nevezték: Eryx, eredetileg az elímiaiak három legnagyobb városának egyike volt, és a görög mitológiában is fontos szerepet játszik. A településen a Szicíliát az idők folyamán uralmuk alatt tartó nagyhatalmak építészeti és kulturális nyomai is megtalálhatók. A karthágóiak az első pun háborúban lerombolták a várost, azt követően a jelentősége nagyban csökkent.

Erice városát még ma is a pun időkből származó városfalak veszik körül. A Vénusz vára, olaszul Castello di Venere a normannok idejéből származik, a 12. században épült elszigetelt sziklán álló kastély egy elímiai-föníciai-római templom romjaira épült, ahol annak idején Vénusz Ericinát imádták.

Mellette a Balio-kastély tornyai láthatók. Pepoli vára a szaracénok idejéből származik, a Szűz Mária Mennybemenetele katedrális, a Chiesa Madre pedig a 14. században épült. A történelmi óváros legtöbb emléke azonban a 16. és 17. századból származik.

Castellammare del Golfo minden bizonnyal Szicília legszebb tengerparti városkái közé tartozik. Igaz ugyan, hogy a városban nincsenek építészeti remekművek, de a táj, ahol fekszik, lenyűgöző. A magas hegyek ölelésében védett öbölben lévő kikötő régen stratégiai jelentőséggel bírt, amelyet erődök és a part mentén húzódó őrtornyok hálózata védett, amit a városka neve is jelez: tengeri erőd az öbölben.

A tenger fölé emelkedő domboldalra fecskefészkekként épült városrészekből gyönyörű a kilátás az öbölre és az erődre. Maga a belváros könnyen bejárható, hangulatos kis utcácskái a maguk autentikus szicíliai hangulatával elvarázsolják az embert.

Egyik sétám során leültem egy padra a városka egyik félreeső, szűk kis terén, hogy gyönyörködjek a látványban. Két egymással szemben lakó castellammarei asszonyság mit sem törődve velem, az erkélyen teregetve a fejem fölött beszélte meg az aznap történteket. Mintha csak egy olasz filmből vágták volna ki a jelenetet…

Apropó film. A hangulatos belváros nemcsak engem nyűgözött le, megihlette a filmszakmát is, a leghíresebb itt forgatott film talán az Ocean's trilógia második része, a 2004-ben készült Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét. Castellammare azonban szorosan kötődik a maffiához is. Sokan azt gondolnák, hogy Don Vito Corleone, a legendás Keresztapa szülővárosa Corleone, de nem így van. A kultikus film főhősét Joe Bonanno maffiafőnökről mintázta Mario Puzo, s az igazi don éppen itt, Castellammare del Golfo-ban született.

És innen származnak a Castellammaresei háborúban résztvevő Masseria- és Maranzo-klán tagjai is, akik a New York-i alvilág megkaparintásáért harcoltak egymással. De hogy pozitívabb példával is éljek, erről a környékről származik Sergio Mattarella olasz elnök is, aki Szicíliából elsőként tölti be ezt a posztot. Ősei Alcamo és Castellammare del Golfo környékén éltek, ő maga Palermóban született. Házigazdánktól azt is megtudtam, hogy a bátyját, Piersanti Mattarellát, aki a szicíliai tartomány elnöke volt, éppen a maffia gyilkolta meg 1980-ban, mivel az a maffia ellen küzdött. Ma azonban a maffiának nyomát sem látni Castellammare utcáin, legalábbis a turistaszemnek láthatatlan.

A városka strandjai a főszezonban – legfőképpen hétvégeken – többnyire túlzsúfoltak, ezért a hangulatosabb fürdőzés után vágyók inkább a közelben lévő turisták által nem annyira ismert strandokat válasszák, mint amilyen Scopello kisebbik strandja, ahova leginkább a helyiek járnak pihenni – bár kánikulában ez is gyorsan megtelik. Vagy a Cala Dell'alberellót, ami gyönyörűséges paradicsom a kajakozók számára.

A gasztronómia Szicíliában természetesen hal- és tengeri herkentyű-központú, aki szereti a halféléket és a tenger gyümölcseit, az jól fogja magát érezni Szicília éttermeiben is. A legtöbb helyen kapható az elmaradhatatlan pizza is, de megkóstolhatjuk az arancinit is, ami roston sült golyó, finom rizzsel és húsos töltelékkel töltve, vagy az eredeti szicíliai cannolit, a krémes ricottával meg sok minden mással töltött ropogós tésztarolót.

Ottjártunk során egy borkóstolón is részt vettünk egy hatalmas szőlészetben, ahol végigkóstolhattuk a jellegzetes szicíliai ételeket is. És már kezdett érni a fügekaktusz is, nagy kedvencem, igazán azonban ősszel érik be, s bármennyire csábító, nem tanácsos puszta kézzel hozzányúlni, mert a nap hátralevő része könnyen az apró kis, kellemetlen tüskék eltávolításával telhet.

Ami Szicíliában a leginkább zavart, az a mindenhová kirakott szemét volt. Szemetes zsákokat látni az utak mentén szinte mindenhol, ami a szelektív hulladékgyűjtés és -feldolgozás korában finoman szólva is szokatlan. Bár javuló tendencia mutatkozik ezen a téren, házigazdánk szerint a helyzet ma már sokkal jobb, mint, mondjuk négy évvel ezelőtt volt szemét-ügyben.

Nápolyt látni és meghalni, tartja a mondás, ami azt jelenti, addig nem halhatunk meg, amíg nem láttuk Nápolyt. Nos, Szicíliát nem elég egyszer látni, annyi itt a látnivaló, nem csoda, hogy aki egyszer már járt itt, az visszavágyik.

Addio Sicilia!