Balkán történelme az ókortól egészen a nemzeti ébredések koráig
Bár a cím eléggé hosszúra sikeredett, ettől függetlenül a tisztelt olvasónak megigérem, ezen írás tartalma sem fogja nagyon meghaladni az eddigieket. Mostanában sokan pedáloznak a történelmi hasonlóságokkal, gondolok itt a keleti szlávok közti verekedésre. Nyilván én ebbe a témába nem állok most bele, de az kétségtelen, a történelem ismerete elengedhetetlen, hogy a jelenkori társadalom megfelelő konklúziókat tudjon hozni. Mivel az ember e terén nem egy fantáziadús lény, így akadtak alkalmak, hogy nem a legjobb döntést hozták. A történelem nem sunyít, az idővel kézenfogva mindenki felett ítéletet hoz.
A Balkán-félsziget történelme hemzseg ezen történelmi szituációktól. A földrajz és a geopolitika úgy hozta, az itt élő népek kulturális és civilizációs világok metszéspontján fog billegni, kiváltva ezzel a folyamatos eszkaláció fenntartását. Ahhoz, hogy megértsük ennek a puskaporos hordónak nevezet régió lelkületét, szükségünk lesz leásni jó mélyre. Eddigi írásaimban a földrajz, most a történelem fogja kezünket és visszarepít minket a fenséges Római Birodalomig, majd onnan nagyvonalakban a balkáni népek nemzeti ébredésének koránál pihenünk meg egy időre.
Midőn a Nyugatrómai-birodalomnak bealkonyodott, beköszöntött a “sötét középkornak” nevezett időszak. Nyilván a villanyt itt sem kapcsolták le véglegesen, csak kellett pár száz év, a Balkánon élő népek a káoszból újraépítsék társadalmukat. A Bizánci Birodalom - a Kelet-római Birodalom folytatásaként - túlélte a népvándorlások korszakát és egy ragyogó történelmet futott be. Rövid időszakoktól eltekintve, csak a görögök lakta területeket foglalta tartósan magába. Másutt a félszigeten megalakulnak az első országok, azaz a Bolgár Birodalom is elkezdi pályafutását, a Nemanják Szerb Birodalma követi és a horvátok, valamint bosnyákok szintén lefektetik saját államuk alapjait. Ez az idilli állapot nem tartott sokáig, mivel a Kis-Ázsiából érkezett törökök nemcsak kebabot, meg baklavát akartak eladni eme derék balkáni népeknek. Hódítani jöttek és Allah dicső igéjét hirdetni.
A Habsburgok érdekszférájába a prebalkáni zóna egy része tartozott: Szlovénia és Horvátország Zágrábbal. A tengerpartoknál Dalmácia és több görög sziget Velence uralma alá került. Bár Dubrovnik városa független Adria-parti köztársaság, de a szultán hűbérese. A török hódítás magával hozta az iszlámot. Felforgatta a régió etnikai és vallási képtárát. Komoly elnéptelenedésekkel és vándorlásokkal járt, általában délkelet-északnyugati irányban. A népesség ettől kezdve kibogozhatatlanul kevertté válik. Eme mozaikosság és az országok heterogén etnikai összetétele napjainkig megmaradt.
Hatvanöt év telik el a belgrádi béke óta és a lázadások sorát a szerbek kezdik el. Előbb egy karizmatikus paraszt, Karadorde, majd Miloš Obrenovič vezetésével. Az utóbbi eléri az ország északi részére korlátozódó szerb fejedelemség autonómiáját. 1878-ra teljesen független királyságá válik. Ugyanebben az időben deklarálják a parányi montenegrói királyság függetlenségét is. Lenn a hellének sem tétlenkednek. Eleinte a Peloponnészoszra és Közép-Görögországra vívják ki a hőn áhított szabadságot, majd Thesszáliával bővülve beteljesedik függetlenségük. Havasalföld és Moldva egyesül mint Román Fejedelemség, majd 1877-re ők is független királysággá válnak.
Lezajlik a nemzetiségek ébredése a Habsburg-birodalomban is. Különböző népek - magyarok, románok, szlovének, horvátok, szerbek - elsősorban kulturális, nyelvi, irodalmi újjászületésének vagyunk tanúi. A három utóbbi nép körében fejlődik ki a “jugoszláv mozgalom”, amelynek célja a különböző délszláv népek uniója.
