B. G. Úr
Az egykori Eötvös-kollégisták visszaemlékezéseiben gyakran kerülnek szóba az Eötvös József Collegium jeles tanárai, akiket teljes nevükön említenek, egyvalaki azonban szinte következetesen B. G. Úrként szerepel a felsorolásban. Ahhoz, hogy kiderítsük, ki is ez a személy, előbb fel kell lapozni a kollégium történetét.
Az intézményt báró Eötvös Loránd kezdeményezésére hozták létre 1895-ben azzal a céllal, hogy az egyetemi tanulmányaikat végző fiatalok legjelesebbjeiből kiváló középiskolai tanárokat neveljenek. Ebbe az intézménybe, amely a francia École normal supérieure mintájára jött létre, pályázat útján juthattak be a jelentkezők, és akiket ide felvettek, azokkal a legkiválóbb tudósok foglalkoztak.
Számos híres irodalomtudós, történész és természettudós is Eötvös-kollégista volt, pl. Bay Zoltán fizikus, Kosáry Domokos történész, Szabó Dezső író és még sokan mások. Az intézmény első igazgatója Eötvös Loránd tanársegéde, Bartoniek Géza fizikus volt, aki a tudományos pályát cserélte fel ezzel a tisztséggel.
Neve kezdőbetűi alapján már sejteni lehet, hogy ő volt az a titokzatos B. G. Úr, akire a címben is utaltam.
A Nagyszombathoz közeli Szárazpatakon (korábban Szuha) született 1854. szeptember 5-én. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban, majd Pozsonyban végezte, a budapesti tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott. Így került szorosabb kapcsolatba Eötvös Loránddal. Hét évig az asszisztense volt, majd 1886-ban egy fővárosi tanítóképző intézet tanára lett. Néhány tudományos dolgozatot is közreadott a hangtan és az elektromosság témaköréből, emellett ismeretterjesztő cikkeket is írt a Természettudományi Közlönybe, például a Krakatau vulkán 1883-as kitörését követő égi fényjelenségekről.
Amikor Eötvös Loránd kitartó igyekezetének köszönhetően létrejöhetett az Eötvös József Collegium, Eötvös egykori munkatársát kérte fel az intézmény vezetésére. Ő maga a kollégium kuratóriumának elnöki tisztét vállalta, Bartoniek Géza lett az igazgató.
A kortársak és az utókor egyöntetű véleménye az volt, hogy ő alapozta meg az intézmény szellemiségét és példamutató körültekintéssel törődött azzal, hogy a kollégium maradéktalanul eleget tegyen feladatának: tudós tanárokat neveljen a magyar középiskolák számára.
Az egyik visszaemlékező pontosan jellemezte nemcsak egyéniségét, hanem azt is, ahogyan a munkáját végezte:
Harminc évig állt igazgatóként a kollégium élén, a legnehezebb időkben is. Egyéni tragédiája volt, hogy felesége elmegyógyintézetbe került, így egyedül kellett nevelnie öt gyermekét. Egyetlen fia ugyancsak fizikus lett, de hősi halált halt a nagy háborúban. Leánya, Bartoniek Emma jeles történész és bibliográfus volt. Bartoniek Géza 1927-ben adta át az igazgatói tisztet Gombocz Zoltánnak. Kilencven éve, 1930. február 11-én hunyt el Budapesten.
Megjelent a Magyar7 2020/8. számában.
