Az Oppenheimer-film elveszett magyar fizikuscsillaga: Szilárd Leó
Nolan Oppenheimere nagy kasszasikernek bizonyult, elég emberhez eljutott már ahhoz, hogy az érdeklődők a történet mögé nézzenek.
Nekünk magyaroknak különösen fontos lehet, hogy megfelelő képet kapjunk történelmi fontosságú nagyjainkról, mert az amerikai atomprojektben sok emigrált magyar neve felcsillan.
Teller Ede filmbéli ábrázolásával is külön lehetne foglalkozni, de számunkra most fontosabb a film elveszett csillagára kitérni, akinek csak két nagyon rövid jelenet jutott, ez a személy pedig nem más, mint Szilárd Leó.
Szilárdot az Oppenheimerben Haumann Máté, a néhai Haumann Péter fia alakította.
Szilárd Leó egyike volt azoknak, akik elindították a Manhattan Projektet. Ő íratott levelet Albert Einsteinnel 1939-ben Roosevelt amerikai elnöknek, és javasolta az egész atombomba-projektet. Szilárd Leó volt az, aki rájött a maghasadás igazi jelentőségére. Már 1933-34 körül szabadalmaztatta a láncreakció elvét, később felismerte, hogyha a maghasadásra alkalmazzuk a láncreakció törvényét, akkor nagyon nagy energiákat lehet felszabadítani.
Ezt egyaránt lehet háborús és békés célokra is fordítani. Szilárd Leó mindkettőnek tudatában volt.
Ahogy a kutatás haladt tovább, 1942-ben elkészült az első atomreaktor Chicagóban, és ebben Szilárd Leónak is fontos szerepe volt. Ez az alapja annak, hogy a nukleáris energiát napjainkban is békés módon tudjuk felhasználni. (Margóra megjegyezve, persze ennek is akad hátulütője, de ezt máskor.)
Szilárd Leó jelentősége nemcsak az atombomba, hanem a nukleáris energia békés felhasználásának szempontjából is óriási.
A Rooseveltnek írt levél után, amikor elkészült az atombomba, újra levélben fordult az USA akkori elnökéhez, Trumanhoz hogy a bombát ne vessék be civilek ellen. Erre a film is utalást tesz, de csak felületesen, sokkal többet foglalkozik Oppenheimer belső vívódásával, mennyire cselekedtek helyesen, mikor a bombát mégis bevetették. A háború lezárulta után Szilárd a szovjet vezetőkhöz fordult, hogy az atomenergiát felelősséggel használják.
A film három órán keresztül vesézi ki a lehető legnagyobb részletességgel Oppenheimer drámáját, keresve a választ, morális döntés volt-e a bomba elkészítése és ledobása, és vajon mekkora a felelőssége az áldozatok halálában a címszereplőnek. Ahelyett, hogy egy ember vállára helyeznénk a teljes felelősséget, fontos lehet megismernünk, mennyi ember alakította a történetet, és voltak olyanok is, akik Oppenheimerrel ellentétben egyértelműbben hangoztatták a nukleáris fegyverek veszélyét. Ilyen volt a kevés szerepet kapott Szilárd Leó is, akiről ahelyett, hogy aláírásokat gyűjt és leveleket írattat a háttérben, és kap pár jelentéktelen mondatot, akár egy különálló, saját filmet is lehetne forgatni.
