Az ismeretlen Királyerdő
Királyerdő - megint egy olyan vidék, amelynek gazdagságáról szinte alig tud valamit a csonkahonból érkező utazó, hisz, ahogy átlépi a határt Biharkeresztesnél, máris robog tovább Erdély irányába. Valljuk be, mi is számtalanszor suhantunk el úgy Élesdnél, hogy szinte lesajnáltuk az Alföldből szerényen kiemelkedő hegyhátakat, főként annak ismeretében, hogy a Királyhágón túl, miféle hegységek várnak ránk. Pedig csak pár kilométernyi kitérőt kell tenni dél felé, és máris ott vagyunk az Erdélyi-szigethegység nyugati vonulatában.
A Királyerdőt északról a Sebes-Körös völgye választja el a Réz-hegységtől, nyugati előterében az Alföldre nyíló Királyerdőalja terül el, déli szomszédságában a Fekete-Körös öntözte Belényesi-medence húzódik, míg keletről a Jád völgye határolja el a kalotaszegi hegyektől. A patakok szabdalta mészkővidék fő vonzerejét a karsztformák kárpáti viszonylatban is rendkívüli gazdagsága jelenti.
Tájképét fennsíkok, víznyelők, szurdokok, karsztforrások, búvópatakok, barlangrendszerek teszik változatossá, míg völgyeiben apró, de nagy múltú falvakat, s bennük magyar életet is találunk.
Ilyen település a Királyerdő északi kapuja, Rév is, amelyről találóan fogalmazta meg 1905-ben Hermann Antal az alábbi sorokat: „Minden, ami szép és bájos, ami fenséges és elragadó, felhalmozódott itt, mint egy zsúfolt kincses boltban s ennek a boltnak kirakata: Rév és vidéke. Ide kell jönnie az idegennek, a turistának, hogy a tündérkertben gyönyörködjék. Az a turista, aki idejön, feltétlenül Révbe jut.”
Mi is Révnél kezdtük karsztvidéki kirándulásunkat, hisz az Árpád-kori település határában lévő Révi-szoros szinte esszenciáját nyújtja a Királyerdőnek. Ahogy Juhász Viktor írta: „A révi sziklaszoros a maga groteszk szépségével szinte páratlanul áll. A természetbarát bizonyos ihletettséggel lép a sziklaszorosba, ahol szemét a sziklaalakulatok, fülét pedig a Körös andalító zenéje kötik le.”
A Körösfőnél eredő Sebes-Körös itt tör át a hegyeken, és ezen a völgyön keltek át a honfoglaló népek, és a középkortól a kereskedők is itt bonyolították áruforgalmukat. Főleg sót és fát szállítottak erre Erdélyből Magyarország felé, ezért itt az ún. Tündérvárnál vámszedő hely is működött. Ma már csak romjai vannak meg az egykori toronynak, de a természeti szépségek mit sem változtak az évszázadok során. Itt van a híres Zichy-barlang és a Révi-vízesés is a temérdek karsztjelenség mellett.
Megjelent a Magyar7 hetilap 43. számában.
