Az irritábilisbél-szindróma és tünetei
Sok betegség esetében világos, hogy mit kell tenni, mi a gyógyulás módja. Daganatok esetében például lehetőleg minél előbb eltávolítani a burjánzó szövetet, hormonhiányok kapcsán visszaállítani a hormontermelést vagy legalább külsőleg pótolni azt. Sok esetben világos az is – még ha sokaknak olyannyira nem is egyszerű – miképpen lehet megelőzni, vagyis inkább a veszélyét csökkenteni az elhízásnak, a magas vérnyomásnak, illetve az infarktusnak.
Vannak olyan betegségek, amelyeket viszont csupán más betegségek kizárásával tudunk diagnosztizálni, ráadásul még a kezelésük sem kiforrt. Ilyen a hírhedt irritábilisbél-szindróma. Könnyen összekeverhetjük a tünetegyüttes nevét a gyulladásos bélbetegséggel, főleg, ha az interneten olvasgatunk utána (az angol nyelvű rövidítéseknek köszönhetően). A gyulladásos bélbetegség egyik formája a Crohn-betegség, amivel az előző írásomban foglalkoztam angolul „inflammatory bowel disease”, rövidítve IBD. Ma pedig az IBS-mal foglalkozunk, azaz angolul „irritable bowel syndrome”. Az angol elnevezéseknél sokkal lényegesebb, hogy a két betegség tünetei hasonlóak.
Gyomorfájás, teltségérzet, székrekedés, hasmenés, vagy utóbbiak váltakozása, hirtelen hányás, hányinger, hasi fájdalom, heves, hangos bélmozgások, nyákos széklet, fáradtság, vizelettartási problémák kísérik általában az irritábilisbél-szindrómát.
Túlságosan érzékeny bél, így is nevezhetnénk, egyben ez megadja a betegség okát is a jelenleg elfogadott felfogás szerint. Valami miatt – pontos okára feltételezéseink vannak csupán – a bélcsatorna izomzatát vezérlő idegrendszer túlságosan érzékeny.
Az érzékenységből fakad a bélizomzat fokozott mozgása, ebből lényegében az összes többi tünet levezethető. A tüneteket gyakran valamilyen étel, ital váltja ki. Tipikus az alkohol, koffein, zsíros ételek, fűszerek. Fontos kiváltó tényező a stressz, a szorongás. A betegség felismerésében lényeges, hogy észrevegyük, milyen tényező provokálja a rosszulléteket. Kordában tartani úgy lehet, hogy azután kerüljük az irritáló ételeket, italokat, és olyan étrendet alakítunk ki, ami kíméli a bélcsatornát. Egyszerre kisebb mennyiségeket fogyasszunk. A stresszfaktorok kiiktatása, megoldása kulcskérdés. A betegség sokszor „megfoghatatlan”, nehézkes diagnosztizálni, a kezelés emiatt sem sikeres.
Legyünk óvatosak az irritábilisbél-szindróma öndiagnózisával! Nem feltétlenül ez a betegség áll a fenti tünetek hátterében. Megtévesztő, ha mindig valamilyen édesség, rágógumi, felvágott, üdítő, narancslé fogyasztása után jelentkezik puffadás, hasfájás. Ilyenkor sokszor valamilyen adalékanyaggal vagy tartósítószerrel szembeni érzékenység, emésztési zavar, esetleg allergia áll fenn valójában. Laktózintolerancia is lehet az oka. Magas tejcukor tartalmú ételek és természetesen a tej fogyasztását kíséri ilyenkor puffadás, hasfájás. Az emberek egy részében az élet előrehaladtával – nagyjából tinédzserkorban – elveszik a tejcukrot, vagyis a laktózt lebontani képes enzim, a laktáz termelésének a képessége. Ennélfogva nem tudják hasznosítani a tejcukrot, a bélbaktériumok viszont igen. Sőt, kiváló tápanyag nekik, és intenzív anyagcsere következtében le is bontják. Ennek lesz az eredménye a puffadás, hasi görcsök.
A laktózérzékenység nem veszélyes, szövődményei nincsenek, mindössze kellemetlen.
Egyes anyagcserehibák, érzékenységek már veszélyesek lehetnek. Allergia esetében is óvatosabbnak kell lennünk, egyszerű mellőzés sok esetben nem elegendő. Egyes lisztérzékenyeknél például arra is figyelni kell, hogy az edény, amiben főztek, máskor se érintkezzen gabonafehérjével. Szóval, a fenti tünetek hátterében lisztérzékenység, cöliákia is lehet. A bélrendszert érintő fertőzések is nagyon hasonló képet mutatnak. És a gyulladásos bélbetegséggel is össze lehet keverni. Legveszélyesebb, hogy daganat is okozhat hasonló tüneteket! Egyes vastagbéldaganatoknál tipikus a váltakozó hasmenés és székrekedés. Ha nem vesszük észre ezeket a betegségeket, súlyos szövődmények jöhetnek elő idővel. Mindenképpen érdemes kideríteni a fennálló hasi panaszok okát, ehhez orvosi segítséget kérni.
Egy-egy gyomorrontás, lehangoltság, bizonytalan hasi panaszok hátterében nem biztos, hogy különösebb betegséget kell keresni. Nehéz eset az irritábilisbél-szindróma, mert kizárásos diagnózis. Ez azt jelenti, hogy a kórisme előtt egy csomó lehetséges másik betegséget ki kell zárni. És ha semmilyen laborlelet, szövettani vagy képalkotó vizsgálat, széklettenyésztés stb. nem ad eredményt, akkor szokták felvetni a funkcionális bélbetegség lehetőségét. Ennek egyik formája az irritábilisbél-szindróma. Mivel ilyenkor orvostól orvosig jár az ember, könnyen keres másféle megoldást. Az alternatív medicina nagyon rákapott az irritábilisbél-szindrómára.
Legyünk óvatosak, nem biztos, hogy vagyonokat kell költenünk a speciális összetételű táplálkozásra, lehet, hogy házilag, hagyományosan, egyszerűbben, sőt, jobban is megkímélhetjük beleink nyugalmát.
Az irritábilisbél-szindróma hátterében – az esetek egy részében mindenképpen – feltételezhető a bélbaktériumok szerepe. A nem optimális összetételű bélflóra olyan anyagcseretermékeket termelhet, ami irritálja bélcsatornánk idegrendszerét. A táplálékkal vagy olyan anyagot viszünk be, ami fokozza a baktériumok számunkra káros anyagcseréjét, vagy az eleve ingerült bélcsatornát ingerli még tovább. Ebből jönnek azután a tünetek.
Ezt a feltételezést bizonyítja, hogy a probiotikumok, prebiotikumok hatásosak irritábilisbél-szindróma esetében.
Lényeg, hogy figyeljünk oda a rostokban gazdag, vegyes, teljes értékű táplálkozásra. Igyunk sok tiszta vizet. Nagy mennyiségben ne fogyasszunk székrekedést fokozó élelmiszert. Székrekedés esetén pedig ne vigyük túlzásba a hashajtókat. A sok szenvedést okozó, nehézkesen diagnosztizálható betegséget teljes értékű étrenddel küzdhetjük le leginkább.
Megjelent a Magyar7 2022/8.számában.
