Az erdők aranya és a természet csapdája, avagy, amit a gombaszedésről tudni érdemes
Az ősz beköszöntével az erdők újra életre kelnek, az avar alól előbújnak a vargányák, rókagombák, galambgombák és számtalan más, illatos, zamatos gombafaj. A természet kincsei ilyenkor sokakat csábítanak kosárral a kézben az erdő mélyére. A gombászás nemcsak izgalmas, hanem pihentető tevékenység is, a friss levegő, a csend, az avar illata mind hozzátartozik az élményhez.
Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy a gombák világa éppoly veszélyes, mint amilyen szép. Egy rossz mozdulat, egy elhamarkodott döntés, és a finomnak hitt vacsora akár életveszélyessé is válhat.
A gombászás egyik legfontosabb alapszabálya, hogy soha ne szedjünk le olyan gombát, amit nem ismerünk teljes bizonyossággal.
A legtapasztaltabb gyűjtők is tudják, hogy a természetben a gombák között meglepően sok a „hasonmás”. A gyilkos galóca például fiatalon szinte megszólalásig hasonlít a csiperkére, ám míg az egyik ízletes és ártalmatlan, a másik egyetlen falatja is halálos lehet.
Kerüljük az utak, ipari területek, szeméttelepek közelét. A gombák szivacsként szívják magukba a nehézfémeket és szennyező anyagokat. Végül pedig talán a legfontosabb szabály. Mindig ellenőriztessük a zsákmányt szakértővel. Magyarországon és Szlovákiában a legtöbb nagyobb piacon működnek gombaszakellenőrök, akik ingyenesen megvizsgálják a gyűjtött gombákat. Egy ötperces ellenőrzés akár életet is menthet.
A legtöbben úgy képzelik, hogy a mérgező gomba feltűnően néz ki, rikító piros, pöttyös, szúrós szagú. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. A gyilkos galóca elegáns, zöldesszürke kalapja és hófehér tönkje miatt sokszor „ártatlannak” tűnik. A sátántinóru fiatalon akár ehető tinórufélének is nézhető.
Mérgezés szempontjából nemcsak a halálos fajok veszélyesek, vannak olyan gombák is, amelyek súlyos hányást, hasmenést, májkárosodást okoznak, de ezek is kórházi kezelést igényelnek.
Ha a gyanú felmerül, hogy valaki mérgező gombát fogyasztott, azonnal orvoshoz kell fordulni, akkor is, ha még nincsenek tünetek.
Egy általunk megkérdezett háziorvos többek között azt javasolja, hogy ne próbáljuk „otthon kezelni” a mérgezést házi praktikákkal. Fontos, hogy megőrizzük a gomba maradékát (akár a főtt ételből, akár a nyers gombából), mert ez segíthet azonosítani a fajt, így célzott kezelést lehet alkalmazni.
- mondta Fehér Balázs, Csilizradványon praktizáló háziorvos.
A gombászás szépsége a felfedezésben rejlik, de nem árt észben tartani, hogy mindig tiszteljük a természetet. Ne akarjunk mindenáron „gasztronómiai kincset” találni, a csiperkéből vagy például a vargányából is készülhet valódi finomság.
Aki szeretne komolyabban foglalkozni a témával, számos gombaismereti túrán és tanfolyamon vehet részt, ahol szakemberek segítenek a fajok felismerésében és az alapvető szabályok elsajátításában.
A gombaszezon tehát egyszerre ígér kalandot és felelősséget. Az erdő kincsei azonban csak akkor lesznek a föld ajándékai, ha tudással és körültekintéssel közelítünk hozzájuk.
