Az első Nobel-díjas fizikus
Tízéves koromban egy meggondolatlan vakmerőségem miatt az érsekújvári kórházba vittek, mert úgy tűnt, hogy eltört a bal lábfejem. Egy berendezés alá fektettek és kiderült, hogy „csak” csontrepedésről van szó, bár a sérült végtagomat heteken át gipszbe rakva kellett kímélnem. Nos, ez volt az első találkozásom a röntgenkészülékkel, amit később több is követett, hiszen időnként megvizsgálták a tüdőmet, ahogy a legtöbb embertársamét is.
Már felnőttként ismerkedtem meg a módszer fizikai lényegével és a névadója életével. Wilhelm Conrad Röntgen (1845–1923) ugyanis a fizika történetének különös alakja volt, aki úgy fedezte fel a később róla elnevezett sugarakat, hogy igazából nem is kereste őket.
Röntgen Németországban, Düsseldorf közelében született. Apja posztógyáros volt, anyja egy holland nő és a szülők 1848-ban a hollandiai Apeldoomba költöztek, miután a posztógyárat is oda telepítették.
Hamarosan együtt távoztak a würzburgi egyetemre, de Röntgent – mivel nem volt érettségije – nem nevezték ki magántanárnak, végül ezt a címet a strasbourgi egyetemen szerezte meg, majd 1873–1874-ben a hohenheimi mezőgazdasági főiskolán már rendes tanárként oktatott. Két év után visszatért Strasbourgba, mivel Hohenheimben nem volt fizikai laboratórium. 1879-től tíz éven át a Giesseni Egyetem fizikai tanszékét vezette, majd 1889-ben átvette a Würzburgi Egyetem kísérleti fizika tanszékének a vezetését, majd 1900-ban a bajor kormány felkérésére elvállalta a Müncheni Egyetem fizikai intézetének a vezetését. 1901-ben ő lett az első, aki megkapta a fizikai Nobel-díjat a később róla elvezett sugárzás felfedezéséért. Az első világháború alatt Amerikában dolgozott, majd visszatért Münchenbe, ahol 1923. február 10-én (száz évvel ezelőtt) bélrákban elhunyt.
Ennyi röviden az életrajza, most pedig vegyük közelebbről is szemügyre, milyen felfedezésével írta be örökre a nevét a tudomány történetébe.
1894-ben Würzburgban kezdte vizsgálni a katódsugárzást, amely akkoriban az egyik legrejtélyesebb jelenségek közé tartozott és sok fizikus képzeletét megmozgatta. Ez a sugárzás egy légritkított üvegcsőben, elektromos áram hatására jön létre: a cső egyik végén található negatív elektródból (katódból) elektronok árama indul el a pozitív elektród (anód) felé, miközben érdekes fényjelenségek kísérik.
A katódsugárzást kiváltó elektromos áram erősségét növelve olyan sugarak is keletkeznek, amelyeket csak speciális körülmények között lehet kimutatni. Röntgen 1895. november 8-án a késő éjszakai órákban ismét a katódsugarakat tanulmányozta és véletlenül a berendezés közelében hagyott néhány fekete kartonpapírba csomagolt fényképezőlemezt. Amikor ezeket előhívta, meglepődve látta a lemezen keletkezett fekete foltokat. Később, az elektromos kisülést kísérő fény zavaró hatását kiiktatva egy fekete fóliába tekerte a kisülési csövet, de a mellette elhelyezett papírlemez, amely egy fluoreszkáló vegyülettel (bárium-platina-cianiddal) volt bevonva a leárnyékolás ellenére világítani kezdett. A berendezést kikapcsolva a fluoreszkálás is abbamaradt. A továbbiakban különböző tárgyakat: deszkát, jegyzetfüzetet stb. helyezett a láthatatlan sugárzás útjába, a mögöttük elhelyezett fényképlemezen pedig kirajzolódott a tárgyak alakja. Meglepetésére a kézcsontjai is megjelentek, és az első valóban tudatosan, 20 perces expozíciós idő alatt készített röntgenfelvételen a felesége jól kivehető kézcsontjai láthatók.
A röntgensugarakat igen rövid idő alatt az orvosi diagnosztikában is alkalmazni kezdték, később pedig bizonyos daganatos betegségek kezelésében is hatékonynak bizonyultak. Röntgent több kitüntetéssel tisztelték meg, Vilmos császár pedig meghívta, hogy tartson előadást a felfedezéséről az udvarnál.
Utolsó dolgozatát a sugarakról 1897-ben publikálta. Megállapította, hogy a katódsugaraktól eltérően ezeket sem az elektromos, sem a mágneses tér nem téríti el, és a röntgensugarak tulajdonságait meghatározza a sugárzási csőre kapcsolt feszültség nagysága is.
A röntgensugárzás nyomán a további vizsgálatok vezettek el a radioaktivitás felfedezéséhez, ebben Röntgen már nem vett részt. Később a röntgensugarak révén bepillanthattunk a kristályok belsejébe is, mivel a kristályokat alkotó atomok olyan optikai rácsoknak tekinthetők, amelyeken a röntgensugarak elhajlanak és a fényképlemezen kirajzolják a kristályok szerkezetét.
Pozsonyban a katolikus főgimnázium tanárai: Dohnányi Frigyes (1843–1909) – Dohnányi Ernő zeneszerző édesapja – és Polikeit Károly (1849–1921) igazgató 1897-ben a fizikai szertárban berendezték az ország első röntgenlaboratóriumát.
Röntgen világéletében szerény, sőt visszahúzódó ember volt, a pénz sohasem érdekelte, így a felfedezése sem tette gazdaggá, a Nobel-díjjal járó összeget pedig felajánlott az egyetem javára.
Röntgen nevét nemcsak a róla elnevezett sugárzás és berendezés, hanem többek között egy kisbolygó, egy kráter a Holdon és a 111. rendszámú kémiai elem (röntgénium, Rg) is viseli.
