Az első magyar történelmi atlasz készítője
A magyarországi földrajztudomány viszonylag későn kezdett kibontakozni. Sok minden iránt érdeklődő tanáremberek voltak az alapozók, és lényegében a 18. század harmincas-negyvenes éveitől beszélhetünk arról, hogy már módszeresen foglalkoznak a földrajz különböző területeivel.
Ebben az időben kezd ez a tudomány teret hódítani az iskolai oktatásban is, noha a Sárospatakon is megfordult Comeniusnak köszönhetően már a 17. század derekától bizonyos tantárgyak keretében helyet kapnak a csillagászati és a leíró földrajz ismeretei. Kezdetleges iskolai térképeket is forgathatnak a diákok, de ezek még eléggé megbízhatatlanok, inkább csak a felületes tájékozódást segítik.
A nagyszombati egyetemen oktató jezsuita professzorok mellett a protestáns iskolák tanárai is komoly érdeklődést mutattak a tárgy iránt, sőt ha a Pozsonyban oktató Bél Mátyást (1684–1749) említjük, a leíró földrajz egyik európai kiválóságára kell gondolnunk. Impozáns vállalkozásának térképészéről, Mikoviny Sámuelről már korábban szó volt e hasábokon, de sokan mások is a keze alá dolgoztak, például mai történetünk főszereplője, Tomka-Szászky János is, akinek elsősorban térképészeti munkásságát szokás kiemelni.
Születésének időpontját a különböző források eltérően közlik. Valamikor 1692 és 1700 között látta meg a napvilágot a Turóc megyei Folkusfalván. A szlovák szakirodalomban természetesen szlovák tudósként szerepel, aki Besztercebányán Bél Mátyás diákja volt az ottani evangélikus líceumban. Egyetemi tanulmányait Jénában végezte, ahol filozófiát, politikai tudományokat és jogot tanult. Hazatérve éveken át Győrött volt pap és tanár, majd 1732-ben Pozsonyba került az evangélikus líceumba, amelynek később, 1747–1760 között a rektora is volt. Korábban Bél Mátyás is tanított itt, de 1719-től a pozsonyi evangélikusok lelkipásztora volt, és felhagyott az oktatással, talán azért is, mert szerette volna megvalósítani nagyszabású elképzeléseit. Tomka-Szászkyval így került ismét kapcsolatba, sőt több művet közösen írtak, vagy Bél munkáját Tomka-Szászky neve alatt jelentették meg.
Hősünk számos dologban úttörő volt. 1734-től a líceumban elsőként kezdte önálló tárgyként oktatni a magyar történelmet. Később magyar önképzőkört is alakított. Ugyancsak ő volt az első, aki megrajzolta és atlasszá állította össze Magyarország történelmi térképeit.
Ezek a térképlapok már Bél Mátyás halálát követően, de lényegében az ő sugallatára készültek valamikor 1750/1751 táján. Ez a 12 lapból álló „atlasz” a szerző halála után, 1781-ben ismét megjelent az „Intraductio in geographiam Hungariae antiqui et medii aevi” című kötet afféle függelékeként. Köztük található az első olyan térkép, amelyet Anonymus nyomán rajzoltak, de Tomka-Szászky természetesen más, addig ismeretlen – bár sok esetben nem éppen megbízható – kútfőket is felhasznált. A térképeken nyomon követhető a magyar nép vándorlása, továbbá látható egy lap a római kori Kárpát-medencéről, de egy-egy lap bemutatja a középkori és a 18. századi Magyarországot is.
Ha pontosságát tekintve talán hagy is maga után kívánnivalót, az atlasz kivitelezése vitán felül áll. Anonymusra hivatkozva Hell Miksa is készített egy térképet, amelyet sokáig az elsőnek tartottak, de Tomka-Szászky János egyértelműen megelőzte.
Ő volt az, aki gyászbeszédet mondott Bél Mátyás temetésén. Szinte napra pontosan 13 évvel később, 1762. augusztus 26-án hunyt el Pozsonyban.
Megjelent a Magyar7 2020/35.számában.
