Az első magyar gyógyszerészeti lap elindítója
Gyermekkoromban olyan faluban laktam, ahol volt patika. Márpedig akkoriban az nagy dolog volt, elvégre sok-sok falusinak vonatra vagy buszra kellett szállnia, hogy eljuthasson egy gyógyszertárba és beszerezze a doktor úr által felírt medicinát.
Egykor az orvossághoz nehezebb volt hozzájutni, hiszen csak a nagyobb városokban (ott sem mindenütt) voltak apotékák, amelyek tulajdonosai általában nemcsak vállalkozók voltak, hanem képzett gyógyszerészek is.
Történetünk hőse, Láng Adolf Ferenc, aki 225 évvel ezelőtt, 1795-ben született Pesten (a hónapot és a napot nem ismerjük), alap- és középfokú tanulmányait elvégezve maga is megbízható tudást kapott a Pesti Egyetemen a gyógyszerekről.
Miután Egerben kitöltötte az ilyenkor szokásos gyakornoki idejét, 17 éves korában megszerezte a gyógyszerészi oklevelét.
Tizenhat év múlva, 1828-ban jutott el oda, hogy Pesten saját patikát nyithatott, amelynek sokat sejtető nevet adott: A Megváltóhoz állt a cégéren.
Feltehetően a konkurencia miatt nem ment úgy a vállalkozás, ahogy szerette volna, ezért négy évvel később, 1832-ben Nyitrán nyitott gyógyszertárat (a városban ez volt az első), de meghagyta az előző nevet. A helyiek nagyra értékelték az elhatározását, sőt 1834-ben beválasztották a városi tanácsba. 1835 és 1843 között megbízták a nyitrai püspökség leányiskolájának a felügyeletével, emellett a városi szegényintézet igazgatásával is. 1844-ben Nyitra városkapitánya és a vármegye táblabírája lett, 1849–1850-ben pedig Nyitra vármegye pénztárnoki tisztségét is ellátta.
A sok közéleti feladat közepette azért volt gondja a patikájára is, emellett folyamatosan képezte magát a növénytanban és az állattanban. A magyarországi flóra kiváló ismerője volt, több növényt ő fedezett fel. Az ember bőrén élősködő mikroszkopikus növényeket is tanulmányozta, miközben hazai és külföldi utazásai során rengeteg növényt gyűjtött. Herbáriumában 60 ezer lapot tettek ki a konzervált növények. Az állatok közül elsősorban a gerinctelenek: a puhatestűek és az ízeltlábúak érdekelték. 800 darabot számláló kagyló- és csigagyűjteménye volt, de rovarokat is szép számmal gombostűre tűzött. Az élettelen dolgok is foglalkoztatták: ásványgyűjteményének híre szintén messzire eljutott.
Sokoldalú érdeklődése predesztinálta őt arra, hogy néhány barátjával megírja Magyarország átfogó természeti leírását, ez azonban végül nem jött össze.
Az ismeretek megosztására azonban mindig késztetést érzett. 1848 augusztusában – nyilván a magyarországi forradalmi események ösztönzésére is – kiadta az első magyar nyelvű gyógyszerészeti szaklapot Gyógyszerészi Hírlap címmel.
A kéthetenként megjelenő folyóirat azonban mindössze hét számot élt meg, novemberben megszűnt, feltehetően a rossz postajárat miatt nem jutott el a potenciális megrendelőkhöz.
Nyolc évvel később, 1856-ban Chrenóczy-Nagy József (1818–1892) nyitrai orvosdoktorral és szülészmesterrel együtt egy másik lapot indított Nyitrán Magyarhoni Természetbarát címmel, ennek volt egy német nyelvű változata is (Der Naturfreund von Ungarn). A folyóiratot Komáromban nyomtatták, két évfolyamot élt meg, bár rendszertelenül jelent meg, így csak kilenc füzetéről tudunk. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta levelező tagjává, de 1856-tól a Pozsonyi Természettudományi és Orvosegyletnek is a tagja, 1860-tól pedig pénztárnoka volt. Számos külföldi társaság és egyesület is megtisztelte tagságával. 1863. november 23-án Nyitrán hunyt el.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/48. számában
