Az első és második Balkán-háborúk időszaka
A legutóbbi írásomban a Balkán történelmét vettük górcső alá, az ókortól, egészen a nemzeti ébredések koráig. Megjelentek az első független királyságok, melyek azon voltak, hogy a meglévő területeiket tovább gyarapítsák. A meg - és újjászületett balkáni királyságok a kezdetektől magukban hordozták az eszkaláció elburjánzását. Nem volt szükséges berobbantani azt a bizonyos lőporos hordót, mivel adta magát, itt bizony háború lesz, ráadásul kettő is, amit az utókor csak az első és második Balkán-háborúknak hív. Erről fog most szólni ezen írásom tartalma.
A huszadik század Balkánja eléggé vérgőzösre sikeredett. A nyitótáncot a balkáni háborúk időszaka nyitotta, amolyan bevezetés, mire számítson Európa, ha netán nemzetei egymás torkának esnének. A vén kontinens beteg emberének titulált Oszmán Birodalom területileg még mindig mélyen benyúlt a Balkán-félszigetbe. Négy balkáni ország, ezek a következők: Szerbia, Montenegró, Görögország és Bulgária gátolva voltak abban, hogy határaikat kitolják, mivel egymagukban az oszmán hadsereg ellen vajmi esély lett volna a győzelemre.
Az egykori fényes Porta kilátásai nem a legjobbak voltak. Nazim pasa, a háború török vezérkari főnöke - Európában - kezdetben mindössze bő háromszázezres haderőt tudott összegyűjteni, melyet ráadásul három centrumban - Konstantinápolyban, Thesszalonikiben és Szkopjében - kellett szétosztania. A törökökkel szemben a balkáni államok közel nyolcszázezres létszámot tudtak kiállítani. Egyértelmű volt a helyzet. Hol voltak már akkor az egykor rettegett janicsárok és szpáhik rohamai. A törökök kapitulálnak és szinte teljesen kiűzik őket Európából. Természetesen ebből még nem következett az össznépi balkáni összeborulás és rakijázás. A háború 1913 májusáig elhúzódott és a londoni békével zárták le.
Mit tartalmazott röviden a béke, amit nagyban befolyásoltak itt már a nagyhatalmak? A háború végével egy újabb független országgal gyarapodott a Balkán. Albánia felkerült a politikai térképre, ezzel keresztül húzva Szerbia azon tervét, hogy területét kiterjesztheti az Adriai-tengerig.
Ráadásul a Szandzsákon Montenegróval, Macedónián pedig Bulgáriával kellett osztozkodnia. Ugyanígy Bulgária és Görögország is szembekerült egymással az égei partvidéken, Athén pedig szintén sérelmezte a független albán állam megalakulását. A törökök ellen vívott országok expanziós igényei kielégítetlenül maradtak. A tinta még meg sem száradt a Londonban aláírt békekötési dokumentumokon. Két hónap múlva az egykori szövetségesek rontottak egymásra és ezzel kezdetét vette a második balkáni háború.
Néha a Balkán olyan mint egy elfuserált orgia. Mindenki csinálja mindenkivel. Errefelé a háborúkra főleg igaz. A relatíve kicsi félszigeten túl sok ország bukkant fel a térképen. Egyértelmű volt, ezek egymásnak esnek. Az Oszmán birodalom vívta saját haláltusáját, így ebből a második balkáni csetepatéból kimaradt. Akik egykor szövetségesek, most egymás ellenségei voltak. Látva, a káosz is lehet egy ugródeszka, a románok szintén beszálltak a második menetbe. A fő elégedetlenkedők a bolgárok voltak. A bolgár egység eszméjének jegyében Bulgária igényt tartott egész Makedóniára, beleértve délen Thesszáliát is. Persze az utóbbi területi egységre a görögök, míg az észak-makedón területekre a szerbek vetették ki hálójukat.
A második balkáni háború felvonása alig két hónapig tartott. Persze itt is dukál egy “béke”, amit éppen a Román KIrályság fővárosában, Bukarestben szignóztak.
Ennek értelmében Bulgária elveszítette az első balkáni háborúban megszerzett területek java részét: Macedónia északi része Szerbiáé, déli területe Görögországé lett, Kelet-Trákiát visszakapták a törökök, ráadásképpen Dobrudzsa Romániához került. Egyedül Nyugat-Trákia Dedeagac kikötővárosával maradt bolgár fennhatóság alatt. Végül Albánia végleges határait is itt rendezték el.
Nyilván a bukaresti békében megállapított új határok sem hozták el a balkáni békét. Egy évre rá már javában ölték egymást, de ez már egy nagyobb és hátborzongatóbb esemény volt, amit mi első világháborúnak nevezünk. Erről fog szólni a következő írásom, na de addig is, Csak a Balkán!
