Az élmények óceánja: Portugália
Élhető ország – utazóként ez az első benyomásunk a kontinens legnyugatibb államáról. Ugyanis itt is jellemző az, ami a dél-európai országokban jellemző, a nyugalmas, laza és barátságos tempó. Hová is rohannánk és minek?
Portugália nincs közel a Felvidékhez. De ha a közel négyórás – fapadossal is elérhető – utat megtesszük, gyorsan kárpótol a mediterrán élmény. Repülhetünk Lisszabonba, Portóba és Faróba is. Mi az elsőt választottuk. A repülőtér jól áttekinthető és közel van a belvároshoz. Az autómegosztó és a taxi nem drága. Egyáltalán: a közlekedés mindenhol olcsó és színvonalas, de erről majd később. Amire vigyünk pénzt, az az éttermezés.
Érdemes szállást foglalni a belső kerületekben, ugyanis nem túl nagy a város, de azért jobb időt spórolni. Arra készüljünk fel, hogy a szállások általában kicsik. Kevés a hely, Lisszabon szűk város. Mindkét alkalommal jó helyen laktunk: ilyen az Alfama negyed, illetve máskor a Avenida da Liberdade, a helyi „Andrássy út” környéke, de szezonban ezek bizony nem túl olcsó helyek. És ne is a nyár közepén menjünk, akkor gyakori a 38-40 fok.
A legfontosabb látnivalók, úgymint a Szent György vár, a Sé katedrális, a városnéző 28-as villamos, a Diadalív, a Bairro Alto középkorias szűk utcái, esetleg a Belém torony, kényelmesen megtekinthetők három nap alatt. De mindezeken túl is sok a látnivaló, és ami igazán jó Portugáliában, hogy Lisszabonból is lehet nem túl messze úgy kirándulni, hogy különleges dolgokat lássunk.
Még a városban maradva: a nemrég történt siklókatasztrófa előtt ezt a járművet korábban sem próbáltuk ki: ránézésre sem érte meg a rövid távok miatt. Van viszont négyvonalas metró, villamos és busz is. Olyan hegyes-völgyes, latin városra készüljünk, ami barátságosabb a legtöbb déli metropolisznál. Ugyanakkor már elég turistás, de maradt a régi levegőjéből is, csak türelemmel kell járni benne.
Ha jót és jól akarunk enni a fővárosban, akkor érdemes olyan helyeket keresni, ahol valami fellelhető az eredeti portugál karakterből. Ilyenből egyre kevesebb van – a globalizáció itt is érezhetően hígítja a várost, sok a muzulmán behatás, például a tuktukok tömege, de a Tejo partjához közeli Time Out Market jó választás. A hatalmas, fedett piaccsarnok a Mercado da Ribeira téren található, ahol 26 étterem, 8 bár, egy tucat üzlet, egy rendezvényhelyszín és egy főzőakadémia is helyet kapott. Nem véletlen, hogy Portugália egyik legnépszerűbb gasztronómiai célpontja lett.
Mehetünk aztán kisvendéglőkbe is, a lényeg, hogy helyi ételt együnk, ami általában hal, de van sok húsféle is. Jók még a borok, a sütemények is, mégis, ami Portugáliában nekem leginkább ízlett, az az életérzés. Az idegesség hiánya, a nyugodt hétköznapok levegője. Görögországra emlékeztet, de van saját történelmi atmoszférája.
Ha felülünk a vonatra, akkor látjuk a társadalom igazi arcát is. Portugália nem túl gazdag ország. A közeli Sintrába utazva láthatunk migránsokat a külvárosi lakótelepekről, a vagonban szájharmonikázva kéregető bevándorlókat: nem fenyegető a hangulat, inkább csak melankolikus. Sintra, a portugál királyok egykori székhelye lenyűgöző kisváros. Várából csodálatos a kilátás, palotája gyönyörű. Sűrű történelme a mór időkre nyúlik vissza, itt simán eltölthetünk egy napot. A fő látnivaló számomra mégis az innen busz-, de akár taxitávolságra található Cabo de Roca volt. Ez a kontinens legnyugatibb pontja! Az Atlanti-óceán partja melletti kis faluban meg lehet szállni, és az onnan három kilométerre fekvő világítótorony és közvetlen környéke lélegzetelállító látványt nyújt. De legyünk óvatosak a szelfizéssel, mert könnyen a mélybe zuhanhatunk a kicsit odébb található buckákról, ahol már nincs kerítés és figyelmeztető tábla sem. S mindez csupán 45 kilométer Lisszabonból!
Északon Porto felé, vagy az ország középső, borvidékein nem jártunk, de a legdélebbi részeket azért megnéztük. A dél turisztikai közlekedési központja Faro, ahová Budapestről is repülhetünk. Mi azonban Lisszabonból pár eurós, wifis távolsági autóbusszal utaztunk ide, így átmehettünk Európa második legnagyobb hídján, amelynek neve: Vasco de Gama. Hossza több mint 12 km és a Tejo folyó fölött ível át. Autópályán keresztül négy óra út a déli régió, ahol egy nem teljesen turistás környéket, Olhão kisvárosát választottuk. Régi vágyam volt, hogy az Atlanti-óceánban fürödhessek, amit a várost övező apró szigetek bármelyikén meg lehet tenni.
Olhão kikötőjéből sűrűn indulnak olcsó kompok a Ria Formosa lagúnarendszer szigeteire. Ezek főként homokos, természetes strandokkal rendelkező kis szigetek: Culatra, Armona, do Farol: érdemes megnézni őket. Jó látni azt is, hogy ide inkább a helyiek járnak nyaralni. Jellemzően családok húznak maguk után kiskocsit, benne sör, üdítő és naptej.
A szigeteken népszerűek a kis vityillók. A strandokon viszont kevés az árnyék és a napágyakért túl sokat kell fizetni. Mégis, az Atlanti-óceán selymes vizében fürödni fantasztikus érzés! Kihagyhatatlan a helyi piac, de a bevásárlóközpontban is hatalmas a választék élelmiszerekből és olcsón lehet hozzájutni, ha szánunk időt erre.
Friss a sajt, a pékáru, a hal, élmény már csak rájuk nézni is. A turistaövezeteken kívül persze gyakran szembesülünk Portugália szegényebb arcával is, azonban mégis van egyfajta harmónia az egész országban. Ahol óceán mennyiségű élmény vár. Ha tehetjük, visszajövünk majd északra!
