Az együtt töltött közös időnél nincs fontosabb - ANKÉT
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyennek látták a 2022-es esztendőt, és mit várnak a jövő évtől.
Az idei év sajnos rosszul kezdődött, hiszen februárban a közvetlen szomszédságunkban háború robbant ki, Oroszország megtámadta Ukrajnát. Ez Szlovákiában menekülthullámot, áremelkedést és újabb költségvetési terheket eredményezett. Az Eduard Heger vezette szlovák kormánykoalíció lassan, de biztosan elveszítette parlamenti többségét, majd az év végére megbukott.
Családi szempontból szomorú volt az év, édesapám októberben elhunyt. Azonban, hogy vidámabb témával zárjak, a katari világbajnokság kapcsán megtapasztaltuk milyen is télen nézni egy nyári körülmények közt zajló futballtornát. Bízom benne, hogy a magyar fociválogatott megőrzi az idei jó formáját, és jövőre is sok örömöt fog szerezni nekünk, szurkolóknak.
A világban zajló események, a pandémia, a háború, a gazdasági válság arra ösztönöznek bennünket, hogy átértékeljük az életünket. Megnézzük, hogy mi az igazán fontos a számunkra és mi kevésbé az. Úgy gondolom, hogy az előző évek nyeresége számomra az idő volt. Több időt tölthettem a családommal. A lányaim 9 és 11 évesek, iskolából hazaérve nyugodtan leülünk, és átbeszéljük a nap fontos történéseit.
Úgy gondolom, hogy az együtt töltött közös időnél nincs fontosabb, amire 2022-ben bőven volt lehetőség.
Nincsenek elvárásaim a jövő évvel kapcsolatban. Igyekszem nem a nehézségekre fókuszálni. A rajtam kívül álló eseményeket nem tudom megváltoztatni, viszont én döntöm el, hogyan tekintek egy adott szituációra, s mi az, amit abból tanulhatok és általa fejlődhetek. Ahogy Edith Eva Egger A döntés című könyvében írja : „...hogy ha a múlt elől futunk,vagy a jelen fájdalma ellen harcolunk, akkor bebörtönözzük magunkat. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami van, (...), megnyitjuk a szívünket, hogy felfedezzük a jelenben létező csodákat...”.
Mi minden volt ebben az esztendőben és mi lesz jövőre? Arcpirító gazságok, meg vigaszt nyújtó ölelések voltak, hol a bűn diadalittas tekintete volt szemünk előtt, hol a feltétel nélküli szeretet láttatta magát. Olyan év volt, mint még soha, olyan év volt, mint mindig. Ez nem ellentmondás, mert nincs objektív történés, valóság sincs, csak az én valóságom és a Te valóságod van, az én tudásom és a Te tudásod, az én hitem, akaratom és a Te hited és akaratod szerint. S telik az idő. Az idő, ami állandó, és fáradhatatlan. Óévből így lesz új év, a tegnapból, holnap, a napsütötte délutánból borús éj.
A pillanat minduntalan Veled van, mert a pillanat örök, a pillanat volt és lesz, előtted jár, és meg-megtörténik, hogy aztán megélhesd. Vagyis a pillanat történt ebben az évben, és a pillanat fog megtörténni a következőben. Hideg van, de szélcsend. Így várjuk a születés szent pillanatát.
Volt sok rossz, de azért több jó dolog is 2022-ben. A koromat és az egészségi állapotomat tekintve, már nem vagyok aktív formálója közösségi életünknek, de azért igyekszem figyelemmel követni a történéseket, és nagyon rosszul esik tudomásul venni, hogy sok esetben a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is. Mert nem tudunk különbséget tenni a között, amit el kellene engedni és a között, amit meg kellene őrizni.
A gazdasági nehézségek mellett rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy nekünk, magyaroknak még 2022-ben is a Beneš-dekrétumok következményeit kell elszenvednünk, és szomorúnak tartom a megosztottságunkat is.
Annak viszont örülök, hogy sok fiatal érzi úgy, aktívan részt kell vennie közösségi életünkben. A jövőt illetően abban bízom, hogy ezek a fiatalok, akik most bekerültek a politikába, komolyan veszik a feladatukat, hogy megszűnik végre a politikusaink közti torzsalkodás, és közös ügyeink megoldása lesz végre a cél.
