Az Aranyháromszög ékkövei - KÉPEKKEL
Csiang Rait akár az Aranyháromszög fővárosának is nevezhetjük, jóllehet a város és környéke az ópiumtermesztésről lassan áttér az idegenforgalomra. Thaiföld legészakibb nagyvárosát Mangrai király alapította 1262-ben. Innen ered a város neve is, hiszen a csiang a thai nyelvben várost jelent, a rai szó pedig Mangrai király nevének végződése, vagyis Rai városa.
Első dolgom itt is az, hogy motorkerékpárt béreljek, mert az idő nagy úr, s ez az egyetlen módja annak, hogy végigjárjam a hegyek között élő akhák, a hosszúnyakú karenok, a hmongok és a többi, általában a környező országokból ide menekült tarka népség falvait. Természetesen a város nevezetességeivel kezdem a túrámat.
Este hét, nyolc és kilenc órakor csodálatos hang- és fényjáték varázsolja még lenyűgözőbbé Thaiföld legszebb óratornyát.
A bambuszerdőben egy villámcsapás után sokáig romokban hevert egy templom. Már feledésbe merült, amikor 1434-ben a romok alatt rátaláltak a Smaragd Buddhára. A legenda szerint az ie. 43-ban Pataliputrában készült szobor már korábban is sok országot bejárt és midig palládiumként tekintettek rá. India, Srí Lanka, Kambodzsa, Burma után végül ide, a Lanna királyságba került a szobor, ám ezután is hosszú utat járt be, míg a mai helyére, a bangkoki Wat Phra Keoba került.
A Wat Rong Khun, Csiang Rai városától néhány kilométerre délre, a főút mellett található. Amikor megpillantom, rögtön át is keresztelem magamban észak gyöngyszemének. A ragyogóan vakító fehér színt fokozza a vakolatba ágyazott milliónyi tükördarabka, valójában egy festő álma ez a templom, aki építész lett és megalkotta ezt a csodát. Csalermcsai Koszitpipat bizonyára álmában sem gondolta, hogy milyen sokan szeretnék látni ezt a csillogó-villogó gyöngyszemet, ami nekünk, konzervatív gondolkodású európaiaknak talán nem is tűnik annyira szent helynek.
Amikor Koszitpipat megtervezte, a következőket mondta: „Elindultam, hogy az életemet adjam.” Festményei eladásából rengeteg pénzre tett szert, hiszen a megrendelői közé tartozott a thai királyi család is. Az eredeti Wat Rong Khun a 20. század elejére nagyon rossz állapotba került, így a város nemzeti művésze úgy döntött, hogy saját költségén épít egy új, ragyogó templomot. Ez ideig több mint 2,5 millió eurót költött az építkezésre, ami számításai szerint 2070 körül fejeződik be. Kilenc épületből áll majd a komplexum: az uboszoton kívül (nagy imaterem), egy ereklyecsarnok, meditációs központ, művészeti galéria és a szerzetesek lakhelyei alkotják majd a templomegyüttest. Sok gyönyörű épület van a templom körül is. Azt azért még én sem gondoltam volna, hogy az illemhely is lehet egy aranyból készült palota…
A templom előtti tó partján kinnarák szobrai (madártestű nők) nézik a vízben visszatükröződő gyöngyházfényű templomot. Mielőtt az imaterembe vezető Újjászületés Ciklusának Hídjára lépnék a Nyomorultak a Pokolban című alkotás szorongatja lelkemet. A sok ég fele nyújtózkodó, koponyákkal szegélyezett, az utolsó szalmaszálba kapaszkodó, könyörgő kéz látványa fogad. Ady megrendítő sorai jutnak eszembe A kezek bábja című verséből: „Kezeket látok mindenütt, / Fekete raját a kezeknek”.
A művész gondolatai ugyancsak Ady gondolatvilágát tükrözik, pedig nem is ismeri nagy költőnket. Az ő megfogalmazásában a kinyújtott kezek százai a féktelen vágyat jelképezik, az Újjászületés Ciklusának Hídja pedig a boldogsághoz vezető utat, vagyis a kísértés, a kapzsiság és a vágyak lemondásával juthatunk át a hídon az uboszotba.
Picit megtorpanok a vakító csillogás szikrázó fehér szobrai előtt, mert hirtelen elveszett a talaj a lábam alól, s nem tudom, hogy ténylegesen a mennyország kapujában állok-e? Hamarosan felocsúdom, mert sehol sem látom Szent Pétert, s ráébredek arra, hogy ez nem az én világom. Pontosabban nagyon is az, hiszen itthon vagyok ezen a Földön, bolygón, ahová születtem, csak idegen démonok vesznek körül, akik el akarnak csábítani. Bevallom, ez némileg sikerült is, így tovább bámulom ezt a csodát. Maga az uboszot egy hagyományos thai templom naga kígyókkal és háromszintes tetővel.
A nagyteremben lángok és démonok között olyan sztárokkal találkozhatunk a freskókon, mint Harry Potter, Michael Jackson, vagy a Mátrix és a Terminátor szereplői. Láthatjuk a World Trade Center elleni merényletet, vagy az első atombomba ledobásának jelenetét is. Az üzenet teljesen világos: az emberek gonoszak és el fogják pusztítani a Földet, mert léhaságuk, fogyasztásuk, észbontó sóvárgásuk a pénz után felfalja ezt a világot. Erre utal a főépülettől nem messze lévő két pihenőhely, az arany és a fehér épület. Előbbi a testet, a fehér épület pedig a lelket, a gondolkodást szimbolizálja.
A Wat Rong Szuea Ten építésze Koszitpipat tanítványa, Putha Kabkeo egy hatalmas zafírkék, aranyberakásos ékkövet álmodott Csiang Rai északi részére. Szerinte a kéknek ez az árnyalata a bölcsességet és tisztaságot jelképezi és Buddha tanításait, vagyis a Dharmát szimbolizálja, az arany díszítőelemek pedig a megvilágosodásra utalnak. Ezen a helyen valaha állt egy régi templom, ahol hajdanán a tigrisek szabadon bóklásztak. Találó tehát a templom elnevezése: Táncoló Tigris Temploma, melyet megtartottak az új, 2016-ra elkészült templom esetében is.
Alaposabban szemügyre véve ezeket a kék lényeket, látom, hogy nem is kinnornok, hiszen farkuk nem tollakból áll, hanem pikkelyekkel borított és halfarokban végződik, vagyis nagák. Őket ezen a vidéken a vizek isteneként tisztelik. A templom bejáratát is óriási naga kígyók védik, az épület körül pedig fura angyalszárnyas démonok, szemakövekként őrzik a nagy kékséget. A kezükben lévő buzogányaik (Dharma oszlop) csúcsán a Dharma kerék egyértelműen Buddha tanításának három tételére (tökéletesség, meditatív koncentráció, erkölcsi fegyelem) utal.
Az imaterem tetőszerkezetének csúcsain hongsák figyelik mereven a tájat, alattuk, mint egy óriási ékszerdoboz pántjai, csúsznak le az arany nagák. Az uboszot hátsó falán egy fehér Buddha-szobor áll abhajamudra pózban, arra ösztönözve bennünket, hogy ne aggódjunk és oszlassuk el félelmeinket. Ez a szobor a templom mögött lévő 20 méter magas sztúpára néz, melynek tetején Buddha ereklyéit helyezték el.
Amikor kilépek a nagyteremből, arcul csap a meleg és az utca zaja. Magamba roskadva ugyan, de rá kell, hogy döbbenjek, felébredtem a mesevilágból. Veszek hát gyorsan egy fagyit, hogy lehűtsem magam. Mit gondolnak, milyen színű volt a fagyi?
Megjelent a Magyar7 2025/3. számában.
