Az állatkísérletek célja
Az élő szervezetekkel foglalkozó tudományos kutatások nagy részének központi eleme az állatkísérletek végzése. Ez azonban a társadalomban azt a megosztó kérdést generálja, hogy megengedhető-e a tudomány kedvéért állatkísérleteket végezni? A téma aktualitását adja, hogy nemrégiben az Európai Bizottság elé került egy egymillió támogató aláírást elérő kezdeményezés, amely az állatkísérletek fokozatos betiltását is követeli.
Az említett kezdeményezés teljes neve: Támogassuk az állatkínzás nélkül előállított kozmetikai termékeket – Az állatkísérlet-mentes előállítási folyamatok melletti uniós kötelezettségvállalás érdekében. E hosszú címből a tisztelt olvasó is minden bizonnyal rögtön a kozmetikai termékekhez kapcsolja az állatkísérletek folytatását. Érdemes azonban megnézni a kezdeményezés három csoportba szedett követeléseit. Szeretnék, ha a fogyasztók, a környezet, a munkavállalók védelme minden kozmetikai összetevő tekintetében bármilyen állatkísérlet nélkül valósulna meg. Továbbá ezt az elvet mintegy kiterjesztenék a kozmetikai termékek mellett általában a vegyi anyagokra, beleértve a gyógyszereket is. Végül szeretnének egy ütemtervet az Európai Unióban végzett valamennyi állatkísérlet fokozatos megszüntetésére. A kezdeményezés az elnevezés ellenére tehát egy jóval szélesebb körű tartalommal bír, az állatokkal való kísérletezést egészében szüntetné meg.
Először is mondjuk ki: mindannyian tudjuk, hogy az emberiség általi állatfelhasználás túlnyomó részére a táplálkozás miatt van szükség. Bundájukért, illetve egyéb gazdasági célból is tartanak állatokat. Ennél lényegesen kisebb hányadot tesz ki a laboratóriumi célból tenyésztett állatok száma.
A laborállatok csoportját szükséges ketté vennünk, és ezt gyakran elfelejtik. A fent bemutatott uniós kezdeményezésben is összemosták e két részét a laborállatok felhasználásának.
Az első csoportba azok az állatok tartoznak, amelyeken vegyi anyagokat tesztelnek. Ide soroljuk az új kozmetikai készítmények bevezetése előtti tesztekhez kapcsolódó laborállatos munkát. Állatokat laboratóriumi körülmények között túlnyomórészt ilyen, és ehhez hasonló célokból használnak.
Sokkal kisebb arányt képviselnek a felfedező kutatások körében felhasznált laborállatok. Az élő szervezet jelenségeit, folyamatait nagyon nehezen érthetnénk meg másképpen. Az állatok viselkedését nemcsak megfigyeljük, hanem manipulálni is igyekszünk. A beavatkozásra adott választ pedig elemezzük. A sejteken belüli folyamatok tisztázása is fontos. Ehhez sejteket nyerünk ki az állatokból, illetve olyan beavatkozásokat végzünk, amelyek betekintést engednek a sejtszintű vagy még akár az az alatti szerveződési szintbe is. Mindez állatok életébe kerül. Itt merül fel a kérdés, hogy szabad-e a tudománynak, illetve magának a kutatónak állatok életét „feláldoznia” azért, hogy új információt, tudást szerezzen az élővilág működéséről?
A felfedező kutatásokban alapvetően két út áll az állatok használata előtt. Az egyik szerint olyan élőlényeket kellene vizsgálni, amelyek természetes vagy ahhoz nagyon hasonló körülmények között élnek. A másik megoldás alapján viszont genetikailag nagyon hasonló, lehetőleg megegyező életkörülmények között élő egyedeket célszerű vizsgálni. Mindkét útnak van racionalitása, de nem mindegy, mikor melyiket választjuk.
A második lehetőséggel viszonylag belátható időn belül, kevesebb állat vizsgálatával nyerünk betekintést az életfolyamatokba.
Ennek oka a vizsgált egyedek közötti feltételezett nagyfokú hasonlóság. Ilyen mértékű hasonlóság a természetben élő állatok között aligha lesz, sokkal jobban szétválik, hogy melyik egyed a gyorsabb, erősebb, ügyesebb. Ennélfogva az eredményeket ott nehezebb értelmezni, többféle magyarázata lehet az eltéréseknek. Viszont csak ezzel a megközelítéssel derül fény olyan eltérésekre, amelyek a valódi életfeltételek között mindennaposak.
Az egymáshoz nagyon hasonló állatkolónia fenntartása és szabályozott körülmények közötti nevelése hozta létre a laborállat fogalmát. Ezek tehát olyan állatok, amelyeket precízen beállított körülmények között, válogatva azért tenyésztenek, hogy laboratóriumi munkát végezzenek rajtuk. Erre a megközelítésre is, de a természetes körülmények között nevelkedő állatok vizsgálatára is szükség van, persze nem feltétlenül ugyanabban a kutatásban, sőt!
A tudomány művelése tehát ilyen módon ad egy alapot, indokot az állatok kísérleti felhasználására. Ez persze még nem jelenti azt, hogy mindez erkölcsileg helyes cél lenne.
Ez manapság egy rendkívül megosztó dilemma. Én sem próbálok az olvasó helyett választ adni erre a kérdésre, segítséget hozzá ugyanakkor igyekszem adni. Azt javaslom, mindenki döntsön a pénztárcájával. Ezt a döntést viszont tényleg átgondoltan és következetesen tegye. Mindennemű felhasználási folyamatot érintsen a döntése, mint ahogyan azt a fentebb vázolt uniós kezdeményezésben is sugallják. Aki ellenzi az állatok bárminemű felhasználását, ne vásároljon olyan kozmetikai terméket, amelyhez gyaníthatóan végeztek állatokkal teszteket. Ne használja a gyógyszereket sem, hiszen ezek szinte mindegyikének kifejlesztéséhez állatkísérletekre volt szükség.
A kezdeményezés javaslattevőinek pedig azt tanácsolom, hogy a tiltások mellett azt is mondják meg, miképpen kellene helyettesíteni a felfedező kutatásokban az állatkísérleteket.
A termékek tesztelésében – ami persze nem a felfedező kutatások területe – van is racionális lehetőség. Léteznek ma már szöveti háromdimenziós nyomtatással előállított májat, vesét utánzó preparátumok. Ezeken egyes veszélyességi teszteket el lehet végezni. Az újat, eddig ismeretlent azonban ezek segítségével sosem fogjuk felfedezni. Ez elvi lehetetlenség. Ehhez hasonlóan a számítógépes modellekbe is csak olyan folyamatokat kódolhatunk bele, amelyekről már legalább sejtésünk van. Javaslom, hozzunk okos, felelősségteljes döntéseket, és ne mossuk össze a szezont a fazonnal. A kozmetikai teszteket például a felfedező kutatásokkal.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
