Augsburg, a vizek városa

Augsburg Bajorország Svábföld kerületének egyik jelentős városa, a Lech és Wertach folyók között, fontos egykori római birodalmi útvonal mentén fekszik. A Via Claudia Augusta építését a rómaiak a Kr. u. az első században fejezték be. Hadi és kereskedelmi jelentősége is volt, mivel a Pó folyó völgyét kötötte össze az Alpokon túli területekkel, így Augsburg városával, akkor még Augusta Vindelicummal, a későbbi rangosabb Municipium Aelium Augustummal.

Személyes kötődésem is van a táj nyelvéhez: itt van a svábok hazája, s egyik nagymamám, ha nem akarta, hogy mi gyerekek megértsük a felnőttek beszédét, akkor svábul beszélgetett a vendégeivel. 

Vonattal érkeztünk a városba, s az első benyomásom – a német bevándorlás-politikának köszönhetően – vegyes az ázsiai és arab üzletek látványa miatt. Kissé beljebb elbűvöltek az impozáns épületek szecessziós kerítései.

A középkor jelentős eseménye a nekünk sorsfordító augsburgi csata volt. 

A 955-ben Augsburg mellett vívott összecsapás vereségünkkel végződött, s ezzel véget értek a magyarok kalandozásai. A történészek több verziót állítanak, amit olvastam, aszerint sem a csata helye (Lech-mező?), sem az ideje, sem a harcoló ellenfelek száma nem biztos az egykori, elfogulatlan források hiányában. Tény viszont, hogy az ellenfelek már kiismerték a magyar harcmodort, a színlelt megfutamodást, s a 7-800 méterre ható hun íjakat sík terepen lehetett csak jól használni. A magyar sereget Bulcsú és Lehel vezették, akiket I. Ottó német király (később császár) kivégeztetett. A német hadtörténetbe fényes győzelemként vonult be az esemény. Ulrik püspököt, aki a város védelmét megszervezte, s akinek imádsága a kortársak szerint hozzájárult a csata kimeneteléhez, szentté avatták. Hatalmas gótikus, Szent Afrával közös templomában, „győzelemre vivő” keresztjét is láthattuk. 

A római kori emlékek után Augsburg legrégibb műemléke a gótikus katedrális. Jelentős vallástörténeti esemény, hogy 1530-ban a városban fogadták el az ágostai hitvallást, Luther Márton legfontosabb tételeinek összefoglalását (Augsburg magyar neve Ágosta). A városban kötötték meg 1555-ben a vallásbékét, amelynek idén van a 470. évfordulója: az „Akié a föld, azé a vallás” elve alapján az egyes urak vallását követték alattvalóik.

A történelem során különböző hatalmi harcok zajlottak, a céhek képviselői megerősödtek, s 1540-ben megalakult a tőzsde. Különösen két kereskedőcsalád jutott szerephez, a Fugger és a Welser. Előbbi őse 1367-ben érkezett takácssegédként Augsburgba. A család meggazdagodott, pénzügyi akcióik során uralkodóknak is nyújtottak kölcsönöket. Kiemelkedő személyiség volt Gazdag Jakob Fugger, aki felépíttette a Fuggereit, a szociális lakótelepet, amely immár 500 éve működik. Annak idején katolikus családok vehették igénybe névleges bérért a 67 lakás valamelyikét, feltétel volt, hogy a Fugger családért naponta imádkozzanak, s Jakob Fugger bekeretezett képét kifüggesszék. 

Az egyik házban élt Franz Mozart, Wolfgang Amadeus Mozart dédapja, idős építőmesterként. Manapság főleg nyugdíjasok bérlik a lakásokat, a lakbér 500 éve nem változik, így manapság nem éri el az egy eurót.

Több lakást múzeumnak rendeztek be, ahol a mai lakókról is interaktívan tájékozódhattunk. A Fugger család saját házai a mai napig nem látogathatók, mivel a leszármazottak élnek bennük, működtetve a Fuggerek alapítványát. Magyar vonatkozása is van a Fugger család történetének, tudtam meg Anna Fundarkova a MÚLT-KOR történelmi magazinban megjelent Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya című 2022. évi nyári cikkéből. Pálffy Miklós, aki a Habsburgok szolgálatában 1580-tól Pozsony vármegye főispánja, valamint Pozsony várának főkapitánya, a török elleni harcok sikeres hadvezére volt, a felvidéki Vöröskő várába vitte feleségnek az 1566-ban Augsburgban született Fugger Máriát. Az asszony nyolc gyermekkel ajándékozta meg, és szerelmi házasságuk bizonyítékai a cikkíró által idézett Pálffy szavak: „Kincsem és legszentebb feleségem”. Vöröskő várát egyébként a Fuggerek fejlesztették, réz- és ezüstbányáik forgalmának lerakatául.

A Welser családról az egyik sétáló utcában egy márványtábla emlékezik meg. Jó befektetőként a tengeri kereskedelmet irányította, Venezuela és Portugália között, Amerika felfedezése után.

Mindkét család tagjai többségében a Szent Anna-templomban nyugszanak, ahol a „Fuggerek kápolnája” található. Egészen különleges kis kőputtók sorakoznak a belső kőkorlátján. Világtörténelmi nevezetességű helyszín ez, hiszen Luther Márton lakott az egykori karmelita kolostorban, miután 95 hitbéli tézisét ismertette, s e helyen tartották az első új, reformált szellemű szertartást. 

A harmincéves háborúban a svédek elfoglalták a várost. E korhoz kötődik a város szülöttének, Bertolt Brechtnek az egyik legismertebb műve, a Kurázsi mama és gyermekei. A háborúellenes író egyik szereplőjével, a tábori pappal ki is mondatja véleményét: „Azok a bűnösök, akik háborút csinálnak, s állatot az emberből.” 

Az egykori nagy múltról árulkodik a főtéren emelkedő, birodalmi gyűléseknek is helyet adó, tekintélyes méretű

városháza, híres aranytermével. Tervezője Elias Holl, aki a 17. század elején a város főépítésze lett. Tevékenysége teremtő módon nyomta rá bélyegét a település arculatára. A Városháza mellett emelkedik a Perlach-torony. Az Óváros szerethető, sok sétálóutcával, szép palotákkal. Az egyikben látogattuk meg a Maximillian Múzeumot, ahol a város történetét, s ötvöseinek, aranyműveseinek munkáit ismerhettük meg. 

Kissé távolabb, a Schaezler-palota állandó kiállításán többek között id. Cranach, Van Dyck, Veronese, Rubens, Malbertsch, Tiepolo festményeit nézhettük meg. Sőt, egy meglepetés is ért bennünket: idősebb Markó Károly Ripoli fürdő című festménye tekintett ránk. A palota földszintjének árkádsora alatt, egy padon ülve napfürdőzhettünk a téli, kopár rokokó kertet szemlélve, az egyetlen augsburgi napsütéses napunkon.

Rudolf Diesel családja Augsburgból származik, jóllehet ő Párizsban született 1858-ban. Németországi műszaki tanulmányai után Münchenben és Augsburgban is kutató elmeként kísérletezett különféle motorok előállításán. Halálának tragikus története van. Az idegileg kimerült Diesel 1913-ban Angliába hajózott tárgyalni, tíz nappal később a holland partoknál lelték meg holttestét. A mai napig nem tisztázott: öngyilkos lett-e, vagy – mivel nem adta át találmányait kizárólagosan a német hadseregnek – megölték? Egy biztos, a tudós találmányai kiállták az idő próbáját. 

Augsburg vízgazdálkodási rendszere a Világörökség része. A várost járva a nagy szökőkutak tűnnek fel (Augustusnak, Merkurnak, Herkulesnek szentelve). A települést körülölelő folyók számos csatornája észrevétlenül, lefedve ömlik. A Lech-csatornákat már 1276-ban említik. A városfalba építve, a Vörös-kapunál láthattunk víztornyot (Elias Holl alkotása), az átgondolt vízgazdálkodás emlékét, ami hozzájárult a kézművesség, az ipar, a gazdaság fejlődéséhez.

A torony mellett, a vízőr egykori házában, a régi sváb kézműves hagyománnyal ismerkedhettünk meg. Átellenben, a Holl által tervezett egykori kórház épületében a Bábmúzeum kapott helyet. Az utcán haladva, egy épület ablakain bekukucskálva láthattuk, ahogyan a bábokat fából faragták. 

A Zsidó Múzeumban, a lenyűgöző méretű kupolával büszkélkedhető zsinagóga épületében ismerhettük meg az augsburgi zsidóság több évszázados történetét. Azt például, hogy csak egy meghatározott kapun (Göttinger) léphettek be a város területére. Manapság mintegy 1400 lelket számlál a közösség.

Az egykori várfalakon túlra zarándokolva jutottunk el a Textilipari Múzeumba. Jó sorsunk többfelé is elvetett a világban bennünket ilyen témájú kiállításra, de ez az augsburgi egészen különleges élményt jelentett. A tárlat – a gépek, a textilalapanyagok, a formák, a minták, a gyártó tevékenység városra gyakorolt hatásának bemutatásával – igényes augsburgi gazdaságtörténeti összefoglalót adott. Megdöbbentő volt számomra a takácsok nagy száma; 1611-ben a 45 ezer lakosból 10 ezer adófizető volt, aminek szinte ötöde takácsként dolgozott. 

Kicsit belekóstolhattunk Augsburg egykori és mai zenei életébe is. Meglátogattuk Leopold Mozart szülőházát. 

A zeneszerzőről itt tudtam meg, valójában milyen termékeny is volt. A ház prospektusa szerint azonban ennél is több: karmester helyettes, zenepedagógus, kiadó, kottakereskedő, korszakának krónikása, augsburgi, de európai, katolikus és humanista, két csodagyermekének menedzsere, szerető házastárs és apa, s még hozzáteszem, hogy kulináris tudósító, az egyik kiállítási tabló szerint. Augsburg környékén ma is gyakori családnév a Mozart. Leopold fia, Wolfgang Amadeus már nem itt nőtt fel, de koncertet adott a városban. 

Brahms és Doráti Antal szerzeményeiből hallgathattunk meg egy koncertet a magyar Héja Domonkos vezényletével a Park Kongresszusi Központban. Ahogyan máshol is egyre inkább divat – utcai ruhában mentek az emberek a koncertre. A hallgatóság kora azonban elgondolkodtató volt. Idős, ősz hajú emberek többsége foglalta el a székeket. Óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés: mi lesz az európai kultúrával a jövőben? 

Egy izgalmas helyszínt is megismerhettünk, mégpedig a gázgyár egyik épületét alakították át hangversenyteremmé, ahol egy modern opera, A világ utolsó éjszakája bemutatóját láttuk.

A város számtalan kellemes kávézóval kényeztetett, a tömegközlekedés rendkívül jól működik, de az élet Augsburgban drága, így nem vettem magamnak semmit. Nem sajnálom, mert a kulturális értékek szépsége, sokasága mindenért kárpótolt.

Megjelent a Magyar7 2025/11.számában.