Atlantisz nyomában az Azori- és a Kanári-szigeteken
Ki ne csüngött volna gyerekként kikerekedett szemmel Jules Verne Nautilusán, ahogy felfedezi Atlantisz elsüllyedt világát?
Bár a tudományos világ meglehetősen szkeptikus a kérdésben, az egyik legenda szerint az Atlanti-óceán kellős közepén fekvő Azori- esetleg a Kanári-szigetek lehetnek Poszeidón királyságának maradványai. Bár mindkettő Európához tartozik, az 5000 kilométeres távolsággal számolva az öreg kontinens legdélibb és legnyugatibb pontjairól beszélünk (egymástól is hatalmas távolságra vannak), ami azt jelenti, hogy földrajzilag sokkal inkább sorolhatjuk őket Afrikához, mint Európához.
Az Azori-szigeteknél az amúgy 15 fokos óceánt például kellemes 30 fokossá teszi, de számos gejzír is a felszínre tör. A több kilométeres kráterek és a mindenhol megtalálható elszenesedett, vulkanikus kőzet arra enged következtetni, hogy pár millió éve itt bizony nagy tűzijáték lehetett, ami könnyen eltüntethette a misztikus kontinens jó részét.
Be kell vallani, az Atlanti-óceán kicsit tényleg zavarba ejtő. A helyenként szelíden kószáló, lágyan ringató hullámok néhány száz méterrel odébb már dühödt fenevadként ostromolják a vulkanikus sziklafalakat, hogy aztán tükörfényes szikraként ezermillió darabra robbanjanak szét a felettük gomolygó vízpára homályában. Azt mondják, ha itt esel szenvedélyes szerelembe az óceánnal, itt csalod meg a hegyeket-völgyeket, a dimbes-dombos vidéket, netán a síkságot… nos, hát… talán ezt „ők” is megbocsátják. Nem véletlen, hogy Kolumbusz is előszeretettel vesztegelt errefelé, s járt innen felfedezni az új világ minden zegzugát.
Persze azért akadnak itt is „dombocskák”. Történetesen Tenerifén (Kanári-szigetek) található Spanyolország legmagasabb pontja, a Pico del Teide vulkán (3718 m), amely a 20 millió évvel ezelőtti forrongás idején alakult ki a világ legnagyobb, 17 kilométer átmérőjű kráterével egyetemben. Egyes vélemények szerint az ősvulkán legalább hétezer méter magas lehetett. Nem véletlenül kedvenc forgatási helyszíne ez az elképzelt bolygókon vagy a Marson játszódó különböző sci-fi-filmeknek. Emlékezhetünk például Obi-Wan Kenobira, amikor a Birodalom visszavág című filmben elvonul a világtól és hadakozik az Ewokokkal. Na, azt itt forgatták.
A szigetcsoport legnagyobbika egyébként mintegy 80 kilométeres, de a paradise-szerű tengerpartok mellett számos mikroklímája van a magaslatitól kezdve a sivatagin át a dzsungeli mikroklímáig.
A jobb termőföldeken aloe vera- és banánültetvények húzódnak, az Azorin található Európa egyetlen teaültetvénye, de számtalan vadon termő kaktuszfügéből lehet falatozni. Amiket mi otthon cserepes szobanövényekként ápolgatunk, azok itt többméteres szabadon növő „gazok”.
Ugyanakkor Tenerifén – az elnevezésből eredő hipotézissel ellentétben – egyetlen árva, megveszekedett kanárimadarat se lehet látni. Különben is a madárka kapta a szigetről a nevét, nem pedig fordítva. Maga a kanári szó kutyát jelent, amit egyes magyarázatok fókaként, tengeri kutyaként értelmeznek. Persze, fókát se sűrűn látni, cserébe bálnákat igen. Az egyes szigetek között ugyanis több kilométer mély kráterek húzódnak, ahol ezek a kedves lények, milliónyi apró hallal egyetemben éldegélnek, és előszeretettel mutogatják magukat a turistáknak.
Ha hiszünk a geológiai feltevésnek, hogy hajdan a Teide vulkán elérhette a 7 ezer métert, ma pedig a négyet sem, ráadásul pont ekkora mélység merül alá az óceánban, akkor az Azorihoz hasonlóan akár ezek is lehetnek az eltűnt kontinens maradványai. Vagy talán teljesen tévúton járunk és csak a bolondját járatta velünk Platón…
Az viszont egészen biztos, hogy a ma már fapados légitársaságokkal is könnyen elérhető helyeket érdemes felkeresni és hódolni az atlanti táj varázslatos mesevilágának. Amennyiben Tenerifén magyar ügyintézést, szállást, turistaélményeket szeretnénk anyanyelvünkön is igénybe venni, úgy csak ajánlani tudjuk a TF Holiday Tours szolgáltatásait, munkatársai lehetetlent nem ismerve valósítják meg elképzeléseinket.
Megjelent a MAGYAR7 43. számában.
