Ártatlan szülői posztok?
Adnál-e gyermekedről fényképet vagy jellemrajzot egy zaklatónak vagy bűnözőnek? A válasz egyértelmű és határozott: nem! Pedig szülőként a közösségi média platformjain majdhogynem napi szinten megtesszük a lépéseket gyermekeink digitális lábnyomának világvégezetéig tartó rögzítése felé. Ártalmatlanok-e a szülői internetes posztok, vagy melegágyai az online zaklatásnak és bántalmazásnak?
Közösségi életünk, munkánk, gyermekeink oktatása mára sajnos szinte teljesen átcsúszott az internet világába. Privát tereinket a koronavírus-járvány miatt jóformán az online térben éljük meg.
A mai fiatal szülők harminc pluszos generációja szinte beleragadt a Facebook jól ismert dagonyájába.
A jellegtelen hírek görgetése, az egyes fontosnak vélt események, aranyos fotók, történetek és nem kért vélemények, tartalmak megosztása, posztolása a mindennapok szokásává vált. Mert aki nincs jelen az online térben, nincs fent az Instagramon vagy a Facebookon, az szinte nem is létezik. Sok esetben a népszerűség, illetve a szeretet iránti vágy készteti az embert a posztolásra, és ez kivetül a gyermekekre, a következő generációra is.
A platformokat a szülők generációjának nagy százaléka még nem tudja helyesen használni, sőt a többség bele sem gondol, mekkora súlya van egy-egy ártalmatlan szülői posztnak, milyen veszélyeket rejt magában a gyermekekről készített cukiságok, aranyos fotók interneten való megosztása. Pedig azzal mindenkinek tisztában kellene lennie, hogy mindaz, amit egyszer megosztott a világhálón, amit magáról vagy a gyermekéről posztolt, legyen az fotó, bejegyzés, örömteli pillanat vagy bánat, annak az irányítása örökre kicsúszik a kezei közül. Többé nem az övé.
A posztolással megkezdődik az online identitás kialakítása, amely adott esetben a gyereket felnőtt korában is elkíséri, hiszen ezek a képek, felkerülve a világhálóra, mindig elérhetők lesznek.
A szülőnek tehát ezen a téren vállalnia kell a felelősséget, és el kell gondolkodnia azon, mit okoz a gyermekének a jövőre nézve a jelenben közzétett posztokkal, fotókkal. Fel kell tenni a kérdést: vajon nem válik-e majd kamaszként nevetség tárgyává gyermekünk, ha előkerülnek róla az internet poklának mély bugyraiból a pelenkás, tortától maszatos, első pisilős-bilizős, tipegős fotók? Nem lesz-e kínos számára az intim szférájának kiteregetett verziója? Vagy ami ennél is rosszabb, nem válik-e bűnözők, zaklatók célpontjává akár a valós, akár az anonim online világban?
A gyermekvédelemmel foglalkozó szervezetek, jogászok, sőt a szociális média felületei is csak mostanában kezdik átgondolni a gyerekekre vonatkozó szabályozásokat. Az online tér felelős használatával komoly társadalmi, szociális, magánéleti és adatvédelmi problémákat kerülhetünk el a jövőben.
Az már megkerülhetetlen, hogy beszélni kell a posztolásról, a gyermekek online térben való jelenlétéről, az internetes zaklatásról, és fel kell hívni a szülők, a pedagógusok figyelmét is erre a roppant érzékeny problémára.
Szlovákiában a gyermekek biztonságos online jelenlétének és a cyberbullyingnak (internetes bántalmazás) a témája még gyerekcipőben jár. A pszichológusok azonban egyre sűrűbben találkoznak az online térben bajba került gyermekek és családok problémáival.
Ezt ismerte fel a Futureg polgári társulás, amely a magyarországi Hintalovon alapítvánnyal karöltve pályázott Interreg projektre a Kidsafedu nevű program keretében. Ennek célja, hogy mélyebbre áshassanak a gyermekek biztonságos online jelenlétének témájában, illetve annak kutatásában, és szakemberek bevonásával egyesítsék a magyarországi tapasztalatokat a szlovákiai felvetésekkel.
A projektben szakmai partnerként Nádszeg község szerepel, ahol a magyar iskola pedagógusai több fázisban ismerhetik meg, hogyan vegyék észre az online zaklatás jeleit, és megtudják, hogyan segíthetnek a gyermekeknek, ha bajba kerülnek az online világban.
Kacz Éva, Nádszeg polgármestere szerint sürgősen beszélni kell a szülőknek is erről a témáról, hiszen ők valószínűleg jól elvannak a maguk kis online világában, és fogalmuk sincs az új applikációk egyre növekvő veszélyeiről, amelyekkel a gyerekek már napi szinten találkoznak.
Szeretné, ha a Kidsafedu projekt, amelyben a falu iskolája részt vesz, ezt alátámasztaná.
A projekt keretében került sor a múlt héten az Ártatlan szülői posztok? című online előadásra, beszélgetőestre, amelynek moderátora, Mészáros Krisztina mediátor a felvidéki Kovács Dominika iskolapszichológussal és a magyarországi Hintalovon Alapítvány munkatársával, Varga Aidával beszélgetett a szülők posztolási szokásairól és az ebben rejlő veszélyekről.
A szakemberek szerint első körben a szülőkkel kell tisztázni a digitális lábnyom fogalmát. Sokan nem tudják, hogy a gyerekről való posztolással bensőséges, intim élethelyzeteinkbe engedünk bepillantást, amely törölhetetlenné válik a világhálóról. Azt ajánlják, hogy a szülőknek egy-egy közzététel előtt át kell gondolniuk, miért is akarják megosztani ismerőseikkel vagy a nagyvilággal a családi élet eseményeit.
Vajon egészséges-e a szülőnek a külső megerősítés iránti vágya, hogy minél többet mutasson meg magából és a gyerekeiből.
Érdemes átgondolni, mi mindent árulunk el a gyerekeinkről akaratlanul. Egyáltalán, jó példamutatás-e az a gyermek előtt, hogy unos-untalan az ő életéről szóló eseményeket, fotókat osztogatjuk meg a nagyvilággal? A helyes igazából az lenne, ha a szülő minden esetben megbeszélné a gyermekével, milyen tartalmat és miért szeretne róla feltenni a világhálóra, ha már ezt feltétlenül szükségesnek tartja.
A szülőket szembesíteni kell azzal, hogy a ma posztolt képek, tartalmak árát a jövőben a gyerek keservesen megfizetheti.
A netes zaklatás legnagyobb részét a gyerekekkel szemben a kortársaik követik el, és sok esetben a cyberbullying nem marad az online térben, folytatódik az osztályteremben, az iskolában, a szabad térben. Szülőként komoly felelősségünk van abban, hogy ettől megvédjük a gyerekeinket, ne adjunk teret a bántalmazóknak.
A szakemberek szerint ha már megtörtént a baj, nagyon fontos, hogy ne kerüljön sor az áldozat hibáztatására. A gyermeknek ilyenkor nem szabad azzal szembesülnie, hogy a felnőtt elbagatellizálja a problémát, rálegyint a gyerekre, és megszidja, amiért óvatlan volt az online térben. A pszichológusok szerint a szülők esetében legtöbbször falra hányt borsó a szép szó. Amíg nem kezeljük „sokkterápiával” a mai felnőtt generációt, nehezen fogja megérteni a gyermekekre leselkedő veszélyeket.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/16. számában.
