Arany „katulában” hozza az aranycipőt?
Bizonyára sokan felfigyeltek arra, mintha ősszel ilyentájt a kelleténél több katicabogár repkedne a levegőben, mászkálna a hervadó leveleken. Sebaj, a katicabogár hasznos, gondolom.
Valóban. A katica nagyon hasznos a kertben, és mindenhol, ahol sok a levéltetű meg mindenféle nem kívánt „jövevény”, amelyet előszeretettel fogyaszt. Ezért rendkívül népszerű, még a gyermekmondókánkban is benne van:
Katicabogárka, / Szállj a mennyországba, / Hozzál nekem aranycipőt / Arany katulába.
Persze itt még nyilván a a hétpettyes katicabogárról (Coccinella septempunctata) van szó, amely egy elterjedt bogárfaj Európában. Szép és kedves is. Persze nem csak „ő” van egyedül itt, számos rokona él a világban és nálunk is.
írja a greendex.hu. Ahány faj, mind más egy kicsit, számos színárnyalat, formai eltérés a testi felépítésükben. A laikus ember talán meg sem tudja őket különböztetni, legfeljebb azt látja, hogy az egyiken nincs is pötty, a másikon meg túl sok van (tehát nem csak hét), s a színük is változatos, a pirostól a narancson át a sárgáig minden megtalálható.
Aztán egyszer csak itt lett a harlekin. Ezt az invazív fajt bizony betelepítették, s úgy tűnik, jól érzi magát, s itt is marad nálunk, nem nagyon olvasni arról, hogy meg tudnánk szabadulni tőle, mert például az őshonos hétpettyes katicabogarunkra veszélyt jelent. Nem húzódnak vissza és az egyedszámuk sem csökken.
A harlekint is az özönállatfajokhoz sorolták (Harlekinkatica, Harmonia axyridis); nem csodálom. Láttam egyszer, évekkel ezelőtt, hogy az egyik távoli rokonom az ablaka köré hatalmas kupacokba összegyűlt harlekinkaticákat hogyan seperte le seprűvel, de láttam az autóból azt is, miként csüngtek fürtökben a házak falán. Persze ez sincs minden évben. Szóval nálunk nem őshonos, s mint olvasom, Kelet-Ázsiában viszont az.
Persze Európába is az „okos” emberek jó szándékkal telepítették be a 20. század második felében.
Nahát! S a katicák mikor „gondolták” azt, hogy itt maradnak végleg?
Ezután gyorsan elterjedt Nyugat-Európában, és ma a kontinens szinte minden országában megtalálható. Az imágók áttelelnek, most ősszel keresik a telelőhelyeket, és ezért nagy tömegben lepik el a napos, számukra kedvező helyeket. Nem is lenne velük nagy baj, ha nem jelentenének veszélyt őshonos katicánkra, s néha-néha nem támadnának ránk hatalmas mennyiségben. Gazdasági hatásuk persze van, hiszen a
Pusztítja a levéltetveket, levélbolhákat, pajzstetveket, a levéldarazsak lárváit, lepkék petéit, atkákat stb. Viszont a szőlőben nem kívánatos, mert ha nagy számban a feldolgozandó szőlőbe kerül a szüret során (1 kg szőlőben egynél több katica),
A tömegesen telelőre vonuló bogarak lakott területeken, lakóépületekben az emberek számára zavaróak lehetnek. Hogy a borászok mit tehetnek ellenük, ők bizonyára jól tudják. S mivel az „új katicák” állítólag rossz szagúak, bőrirritációt, asztmát, allergiát okozhatnak és még „harapnak” is, számunkra a tanács egyszerű:
Persze lehet, a mostani „invázió” nem hatalmasodik el, nem okoz nagyobb bosszúságot az embereknek, a szőlészeknek, hisz a rovarok is irtják egymást néha. Ilyenkor ősszel a harlekinkaticák már nem nagyon találnak maguknak elég táplálékot, de a
– a Sztankó Béla által 1891-ben Cegléden gyűjtött gyermekdalunkat többféleképpen értelmezhetjük, a katicát nyilván a magyarokkal is helyettesíthetjük. Nagy Feró a hetvenes/nyolcvanas évek fordulóján saját zenekarát, a Beatricét állította „katicaszerepbe”, amivel akármit csinálhat a pártállami hatalom (sós vízbe és kerék alá teszi, össze-vissza töri), mégis talpon marad.
Mindenesetre én a sok katica közül kettőt behoztam a szobába, s ráültettem a citromfa levelére, hadd falatozzanak. Hogy aztán mely rokonságukhoz tartoznak, azt nem is figyeltem. De hátha hoznak nekem tavasszal aranycipőt arany „katulában”.
