Anyaországi klasszikusaink egy szelete
A mai Magyarország területe is bővelkedik látnivalókban. Igazából akarat, szervezés és logisztika kérdése, mit is szeretnénk megnézni. Mi esetünkben már rég túllépve a három számjegyből álló helyszínt, elmondhatjuk, elég jól kiigazodunk anyaországi testvéreinknél. Most ebből jöjjön egy kis szelet.
Még nagyban dübörög a nyár, dög meleg van, én még az irodában aszalódom. Erre cseng a mobil, és egyik jó barátom beajánlja a Nyíregyházi Állatparkot, mondván menjünk el oda. Sokáig nem kellett győzködnie, másnap már le volt foglalva a szállás, sőt egy ütős útvonaltervet is összeállítottam, mivel Nyíregyháza felé van pár látványosság, melyet kötelező meglesni.
Csütörtök kora reggeli indulás Érsekújvárból, reggel kilencre pedig már Eger belvárosában parkoltuk le a kocsit. Már akkor csurgott rólunk a víz, tikkasztó hőség várt ránk. Durván három órát voltunk a városban. Ez idő alatt kényelmesen megnéztük az Egri Bazilikát, elszürcsölgettünk egy finom “kaffét”, támolyogtunk egyet a Dobó téren, sőt a vár sem maradhatott ki, mivel ikonikus helyszíne a magyar történelemnek.
Tudniillik Dobó István és várvédői itt tanították móresre az oszmán hadsereget, ami annyira jól sikerült, hogy még Gárdonyi is megírta Egri csillagok címmel. Az Egri vár nagyon hangulatos, büszkén magasodik a város felé, mi pedig élveztük a panorámát a lengyel turisták társaságában.
Mentünk is tovább, hiszen egy újabb vár volt a listánkon. Diósgyőr vára következett. Odafelé a Bükki Nemzeti Park kanyargós útját élveztük. Éhesek és szomjasak is voltunk. Gondoltuk, Lillafüreden ezt orvosoljuk, de annyi ember volt, hogy parkolni sem tudtunk.
A vár mondjuk, pár kilométerre volt csak, így kibírtuk. A jegy vásárlásánál kérdeztük is hol lehet itt a legközelebb enni. Az életmentő ebéd után jöhetett a vár. Menő egy hely lehetett a középkorban, ezt a tárlatvezetés alatt is megerősítették.
Az időnkbe belefért egy újabb vár, nevezetesen Boldogkővára.
Számomra ez volt a leghangulatosabb, a maga nyugodtságával, bájával és az a kilátás a vár tornyából egyenesen csúcs volt.
Lent a vár alatt egy szuper középkori stílusban funkcionált vendéglő van. Kajálásra nem volt időnk, de egy jópofa sör nálam belefért.
Nyíregyházára estére érkeztünk meg. Rendesen lefáradtunk, de egy jó kis vacsora nem maradhatott ki. Le is ültünk az egyik főtéri vendéglő teraszára. Miközben ettünk éppen az atlétikai világbajnokságot adták, és azon viccelődtünk, egyes afrikai nőkön kicsit túltolták a hormontabletták bevitelét. Másnap ágyból fitten ki, és a tömegek zajába be.
Adtunk időt magunknak és a nyíregyházai belvárosi forgatagnak, még mielőtt az emberi dzsungelből a kétnapos eltávunk csúcspontjában találtuk magunkat.
A Nyíregyházai Állatparkba mondhatni nyitásra mentünk, és kemény öt órát voltunk a park területén. Szépen komótosan mindent besétáltunk. Mondjuk, a meleg végett pár állat szintén ki volt ütve és elbújt az árnyékban, így egy-kettőt csak a képeken láttunk.
A tevék azonban jól bírták, rá is ültem az egyikre, és kerültünk vele egy kört. Ettünk kenyérlángost, nyaltunk fagyit, láttunk cápát, majmokat, lámákat, bölényeket, egyszóval volt itt minden.
Végezhettünk volna arra a napra ennyivel, de Debrecen nem volt messze. És hát a Református Nagytemploma mindenképp megért egy élőképet. Nem is csalódtam benne, a város kiérdemelt szimbóluma. Tettünk gyalog egy kört a belvárosban – hangulatos utcácskák, tömve vendéglőkkel és teraszokkal.
A debreceni gyorsvizitet egy hideg koktéllal zártuk, estére pedig már otthon is voltunk.
