Antibiotikumok: Értjük, mikor kell, és mikor felesleges?
Az antibiotikumok forradalmasították az orvostudományt, és számtalan életet mentettek meg az elmúlt évszázad során. Ennek ellenére sok egészségügyi szakember túlzottan támaszkodik rájuk, és gyakran akkor is felírják őket, amikor nem indokolt. A páciensek pedig sokszor elvárják – sőt követelik – az antibiotikumokat minden egyes betegség esetén.
Kezdjük az alapoknál: az antibiotikumok a baktériumok ellen harcolnak. Ezek a parányi, egysejtű élőlények okozzák például a Streptococcus-fertőzés miatti torokgyulladást, a húgyúti fertőzéseket, a tüdőgyulladást vagy a bőrön megjelenő csúnya fertőzéseket. Ha ilyesmivel küzdünk, az orvos jó eséllyel felírhat antibiotikumot, és jogosan.
Vannak persze olyan betegségek, mint az arcüreggyulladás vagy a középfülgyulladás, amelyek lehetnek bakteriálisak és vírusosak is. Ilyenkor az orvosnak kell eldöntenie, mi a helyzet.
Ha túl gyakran vagy rosszul használjuk az antibiotikumokat, a baktériumok alkalmazkodnak, és ellenállóvá válnak. Ez az úgynevezett antibiotikum-rezisztencia azt jelenti, hogy a gyógyszer, ami eddig működött, egyszer csak nem tudja legyőzni a fertőzést. Az eredmény? Nehezebben kezelhető betegségek, hosszabb kórházi tartózkodás, és sajnos néha tragikus kimenetel.
Minél többet nyúlunk az antibiotikumokhoz feleslegesen, annál kevésbé számíthatunk rájuk, amikor tényleg baj van.
Íme pár egyszerű szabály, amit érdemes betartani.
Csak orvossal konzultálva szedjük! Ne könyörögj az orvosnak antibiotikumért, ha nincs rá szükség. Bízzunk benne, hogy ő jobban tudja.
Szedjük ki a kúrát. Ha felírták, szedjük be az összes tablettát az előírt ideig, még akkor is, ha már jobban vagyunk. A korán abbahagyott kezelés esélyt ad a baktériumoknak, hogy erősebben térjenek vissza.
Ne osszuk meg mással és ne tartogassuk. Az antibiotikum nem cukorka, amit kölcsönadunk a haveroknak, és a régi, megmaradt adagot sem érdemes újra elővenni egy másik betegségre.
Szóval legközelebb, ha betegek vagyunk, ne az antibiotikum legyen az első gondolatunk. Bízzunk az orvosban, és ha nincs rá szükség, legyünk türelmesek – a testünk sokszor magától is megoldja a problémát. Ha pedig mégis felírják, tartsuk be a szabályokat.
