ANKÉT 2019 - "Fejleszteni a kritikai gondolkodást, hogy ne engedjük a jövőt elveszni"
Labdarúgó, sztárszakács, politikus, iskolaigazgató és tanár osztotta meg gondolatait a 2019 esztendőről és jövő évi terveiről.
Először is had kívánjak mindenkinek nagyon boldog új évet. Bár az utóbbi hónapok nem egészen úgy alakultak, ahogy terveztem, nagy reményekkel vágok neki a 2020-as évnek. Az utóbbi időben két komolyabb sérülésem is volt, jó formában játszottam, élveztem a játékot, jöttek a gólok is, de hát ilyen a foci. Ha minden jól alakul február elején visszatérhetek a csapatomhoz, nagy terveink vannak a tavaszi szezonra. Bár a bajnokságban tíz ponttal le vagyunk maradva, kemény munkával és egy jó tavaszi hajrával hiszem, hogy be tudjuk még fogni a Slovant, ráadásul ott vagyunk a kupában is.
Viszont, ha egyetlen célt kellene kiemelnem, akkor az az lenne, hogy jussunk ki az Európa-bajnokságra a magyar válogatottal. Nehéz meccs vár ránk Bulgáriában, utána pedig itthon, ha sikerül Szófiában győznünk, de Budapesten játszani egy EB-meccset óriási ajándék lenne nekünk játékosoknak, a szurkolókról nem is beszélve. Mindent meg fogok tenni, hogy ez sikerüljön!
Én alapvetően pozitívan gondolkodom és ebből kiindulva a következő évnek is így nézek majd elébe. Az eddigi pályafutásom is azt mutatja, hogy sok kis lépés visz minket előbbre és ezek nélkül nem tudunk biztos alapokra építkezni a szakmában és a mindennapokban egyaránt.
Ami az idei évet illeti, tény, hogy fiatal vállalkozóként nem egyszerű megvívni a napi kis harcokat, de alázattal és odafigyeléssel sikerrel tudjuk venni a kihívásokat. Tudom, hogy minden nap egy új lehetőség, amely meglepetéseket tartogat és rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle. A saját vállalkozás működtetése mellett pedig ahogy korábban is, továbbra is próbálom fejleszteni a szaktudásomat, többek közt külföldi tapasztalatszerzésem segítségével.
A munka mellett pedig igyekszem a lehető legtöbb időt foglalkozni a családommal, hiszen a jövő év elején két kis csodával ajándékoz meg minket a jó Isten.
Az év végéhez közeledve mindenki igyekszik visszább venni, akár visszatekinteni arra, mit és hogy tett, vagy élt meg. A mérlegvonást követően jön el a tervezés, a következő évbe tekintés. Amit én látok, az kettős, hiszen számbeli kisebbségbe kerülésünk 100. évfordulója lesz, ami egy közösség szempontjából fordulópontot jelenthet. Amennyiben figyelembe vesszük a februári parlamenti választásokat, akkor pedig az is kijelenthető, hogy itt is fordulat várható.
Lesz-e képviseletünk a törvényhozásban!? A kérdés pedig nem a majdani képviselőkről szól, sokkal inkább a politika tartalmi válságának esetleges módosulásáról. Legyen nekünk is példa az aktuális romániai helyzet, ahol kétkörössé akarják tenni a polgármesterek választását, ezzel is gyengítve az ottani magyar közösséget. Magyar képviselet nélkül náluk már meglépték volna. Ilyen "ügyek" miatt fontos, hogy legyen képviselete közösségünknek február 29. után.
Kihívás számomra, hogy szakmailag bemutassam, amin több hónapja dolgozunk: a falvaink és városaink lakosai után a települési önkormányzatoknak egyforma juttatásban kell részesülniük. Abszurdnak tartom, hogy van város, ahol egy lakos utána 500 eurót kapnak és van falu, ahol csupán 270-et. Egy liter tej mindenkinek egyforma áron jár a boltban, nem „ránézésre” szabják az értéket ott sem.
Vegyes érzésekkel várom a 2020-as évet: mélyen remélem, hogy Ady gondolataival élve nem kell tovább veretni magunkat, képviseletünk bekerül majd a törvényhozásba, amely reményeim szerint teljesen megújul majd, a korrupt, aljas bűnözőket európai gondolkodású, a közösségért tenni vágyó politikusok cserélik le…ha ez álom marad, akkor folytatódik a Don Quijote-i harcunk az élet minden területén. Mivel az iskolába is beszivárog a társadalomból áradó agresszió, idegesség, félelem és frusztráció, a mi dolgunk 2020-ban az ellenállás lesz: megőrizni az iskolát a béke, a nyugalom, a biztonság szigetének, ami egyre nehezebb.
Továbbvinni azokat az értékeket, amely a társadalom számára egyre kevésbé értékesek: a tudást, az erkölcsöt, a kiállást, a hagyományokat, az olvasást, a kultúrát és a műveltséget. Fejleszteni a kritikai gondolkodást, hogy ne engedjük a jövőt elveszni. A 2020/21-es tanév minden szempontból nagy kihívás lesz szakmailag és a magánéletben is: egyetemista lányom mellett a fiam kilencedikes lesz, az azzal járó pályaválasztási nehézségekkel, iskolánk, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola a benesi dekrétumokat követő újraindításának 70. évfordulóját ünnepli majd, rengeteg pályázatot készítettünk elő, amelyek-remélem-sikeresek lesznek, és nagy tervek kavarognak a fejemben –szeretném, ha nem vesznék el a napi munkában, hanem ezekért is végre konkrét lépéseket tehetnék.
Odafigyelek majd, hogy jusson több idő a férjemre, a családomra, a barátaimra, mert tisztában vagyok vele, hogy a velük való együttlét tesz tisztává és erőssé a lelkünket, hogy maradjon energiánk a közösséggel való törődésre is. Kívánok magunknak és mindenkinek csodálatos színházi előadásokat, koncerteket, kiállításokat, könyveket és jó egészséget 2020-ban!
Szoktam mondogatni, hogy mivel már elmúltam tizennyolc éves, nem nagyon tudnak megtéveszteni. Éppen ezért - minden reklám, csillogás és showműsor ellenére - én nem látom bizakodóan a 2020-as évet. 2001-től 2011-ig 62 ezer magyarral lett kevesebb a Felvidéken. Nemsokára ezt újabb harminezres fogyás követi.
Szép az a mondás, miszerint "A Kárpát-medence azé, aki teleszüli." Mi magyarok pedig nem fogjuk teleszülni ősi földünket. Inkább ölebekkel lófrálunk a tereken, kávézás közben kikent arccal kritizáljuk a rendszert, latin-amerikai szappanoperákat szívunk magunkba, miközben templomaink és (szépen becsomagolt) iskoláink lassan kiüresednek. A hazugság éppen olyan magas szinten marad, mint 2019-ben volt. Szólamok, rétori bravúrok, elferdítések is lesznek, de a tettek elmaradnak az új évben is, ...ám azokra harminc esztendeje nincs idő. Sajnos mi olyan országban élünk, ahol még a tavaszi szünidő is télen van... Tovább is van, mondjam még?
Férjként változatlanul az lesz a feladatom, hogy szeressem a feleségemet, aki mindenben mellettem áll, apaként pedig az, hogy keresztény-nemzeti öntudatra neveljem három gyermekünket.
