Anders Celsius svéd fizikus 280 éve halt meg

Celsius 1701. november 27-én született Uppsalában, nagyapja és apja is matematikus, csillagász, nagybátyja pedig botanikus volt. Nyomdokaikba lépve ő is az Uppsalai Egyetemen tanult természettudományokat, majd alig huszonkilenc évesen az intézmény csillagászati professzora lett.

1730-ban megjelent Új módszer a Föld és a Nap távolságának megállapítására (Nova Methodus distantiam solis a terra determinandi) című értekezésében ő hozta először kapcsolatba a sarki fény jelenségét a föld mágneses mezejével, mert észrevette, hogy az iránytű elmozdulásait is okozó mágneses elhajlás szélsőségei egybeesnek a sarki fények aktivitásának maximumával.

Foglalkozott a csillagok fényerősségének mérésével is, e téren ugyancsak elsőként nem pusztán szemére hagyatkozott: a csillagokat kormozott üvegen át nézte, s aszerint sorolta be őket, hány üveglapot kellett egymásra fektetnie ahhoz, hogy a fény eltűnjön. Kiadott egy csillagászati katalógust is, amelyben 300 csillag szerepel fényességadataival.

Celsius 1736-37-ben részt vett abban a francia kormány által támogatott expedícióban, amely a Lappföldön, az északi sarkkör közelében és ezzel egy időben Peruban, az Egyenlítő közelében is megmérte a délkör (hosszúsági kör) egy szakaszának hosszát.

A svéd kormány egész századnyi katonát vezényelt a térségbe, hogy megvédjék a tudósokat, de nekik védelemre nemigen volt szükségük, annál inkább kétkezi munkára a háromszögelési pontok kiépítésénél. Az eredmények összehasonlítása igazolta Isaac Newton elméletét, mely szerint a Föld nem tökéletes gömb, hanem ellipszoid alakú, a sarkok tájékán valamivel lapultabb.

A lappföldi vállalkozásról publikált Megfigyelések a Föld alakjának meghatározásáról (De observationibus pro figura telluris determinanda) című értekezése nagy tekintélyt szerzett számára hazájában, ezt kihasználva sikerült elérnie, hogy Uppsalában a legkorszerűbb műszerekkel felszerelt obszervatórium épüljön, az agglegény tudós ezután az épületben lakott.

A csillagászat fogalmát akkoriban tágabban értelmezték, s Celsius számos geográfiai mérést is végzett. A Botteni-öbölben található úgynevezett fókaköveket vizsgálva rájött, hogy a Skandináv-félsziget folyamatosan emelkedik, jóllehet ezt ő a tengervíz párolgásának tulajdonította. A fókakövek a tengerből éppen csak kiálló kövek, az ezeken pihenő fókák könnyen elejthetők; az idők folyamán sok ilyen kő teljesen a szárazföldre került.

Celsius feljegyzések alapján azt állapította meg, hogy

a tenger szintje az öbölben évente 1,5 centiméterrel csökken és azt javasolta, hogy húszévente újra térképezzék fel a hajózási útvonalakat.

Legmaradandóbb teljesítménye mégsem a csillagászathoz kapcsolódik: 1737-ben meteorológiai méréseihez szerkesztette meg a ma is általánosan használt, 100 fokos beosztású hőmérsékletskálát. Erre az késztette, hogy az akkoriban elterjedt, borszeszt használó hőmérők nemcsak hogy pontosak nem voltak, de a folyadék 80 foknál már fel is forrt.

Az első megbízható, higanyos hőmérőt a német Daniel Gabriel Fahrenheit készítette, az általa 1724-ben felállított, az Egyesült Államokban ma is használatos hőmérsékleti skála 0 pontja a szalmiáksó vizes oldatának fagyáspontja (-17,8 Celsius fok), a víz fagyáspontja 32, forráspontja 212 Fahrenheit fok. (Az átváltás a két hőmérsékleti skála között viszonylag bonyolult, de léteznek olyan hőmérők, amelyek mindkét értéket jelzik.)

Celsius a Svéd Akadémián 1742-ben ismertette a hőmérsékletmérést és ezzel együtt a kapcsolódó számításokat is leegyszerűsítő saját skáláját, amely a víz fagyáspontja és forráspontja közti intervallumot osztotta száz egységre. A centigrád néven bemutatott százas skáláját 1948-ban nevezték át Celsiusra a tiszteletére.

Ő még a forráspontot jelölte 0-val és a fagyáspontot 100-zal, ezt egyes források szerint 1750-ben tanítványa, Martin Strömer fordította meg. Más források szerint pedig Celsius barátja, a botanikus Carl von Linné tette meg, úgy gondolva: logikusabb és könnyebben értelmezhető, ha a hideghez tartoznak az alacsony és a meleghez a magas értékek.

A harmadik elterjedt hőmérsékleti skála Lord Kelvin nevéhez fűződik, ennek fokbeosztása megegyezik a Celsius-skálával, de alappontja az abszolút nulla fok (-273,15 Celsius-fok), amikor a molekulák már nem végeznek hőmozgást. A Celsius-skálát 1954-ben a Kelvin-skálához kötötték. (2019-ben az SI alapmértékegységeinek újradefiniálásakor a Boltzmann-állandó értékét rögzítették és a Kelvin skálát úgy definiálták, hogy a 0 Kelvin az abszolút nulla foknak felel meg és az 1 Kelvin hőmérséklethez tartozó hőenergia-növekedés pedig a Boltzmann-állandóval megegyező értékű.)

Celsius sokat fáradozott azon, hogy a Julianus-naptár helyett Svédországban is bevezessék az Európában már széles körben alkalmazott Gergely-naptárt (amiben a protestáns országok sokáig csak "pápista ármányt" láttak), de erre csak halála után tíz évvel került sor.

A korabeli Európa kiemelkedő tudósa fiatalon, negyvenkét éves korában, 1744. április 25-én halt meg tüdővészben. A svéden kívül a berlini akadémia és a londoni Royal Society is tagjai közé fogadta.