Amikor kétszer kelt fel a nap
A világ, sajnos, egy atomháború lehetőségével néz szembe, noha sok elvakult politikus ezt nem tartja végzetesnek. Azok a katonák és tudósok azonban, akik nyolcvan évvel ezelőtt – 1945. július 16-án hajnalban – szemtanúi voltak az első „kísérleti” atombomba-robbantásnak – a fejlemények ismeretében – azonnal felfogták, hogy ettől a pillanattól kezdve új időszámítás kezdődik nemcsak a háborúk, hanem az egész civilizáció történetében.
A kísérlet Trinity kódnév alatt vált ismertté és azzal a céllal hajtották végre, hogy teszteljék, egyáltalán működik-e a Manhattan Project keretében sok ezer ember közreműködésével létrehozott robbanószerkezet, és ha igen, akkor mekkora a pusztító ereje.
Ebben a cikkben nem szeretném sok műszaki és tudományos adattal terhelni az olvasókat, inkább magát az eseménnyel kapcsolatos korabeli beszámolókból és reakciókból idéznék, mert ezek egyértelművé teszik, hogy a különböző szinteken közreműködők tudatában voltak, mit szabadítottak az emberiségre.
A tesztrobbantás terve már 1944 második felében felmerült, sőt igyekeztek megfelelő helyszínt is találni a kísérlet végrehajtásához. Eredetileg 8 hely merült fel, végül a Jornada del Muerto-sivatagban, Új-Mexikóban, Alamogordo városától mintegy 60 kilométerre északnyugatra jelölték ki a nullpontot, ahol egy 30 méter magas tornyot építettek és annak tetején helyezték el a plutóniumtöltetű bombát. Ennek is volt egy kódneve – The Gadget, magyarul talán Szerkentyű vagy Kütyü lehetne a neve –, amely semmiképp nem utalt arra, hogy bombáról van szó.
1945 májusában már elvégeztek egy kísérleti robbantást, ez azonban egy ún. piszkos (bizonyos mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó) bomba volt, a főpróbát július 16-ára, helyi idő szerint reggel négy órára tűzték ki. A nullponttól két megfigyelő állást alakítottak ki. A közelebbi 16 km-re, a távolabbi 27 km-re volt. Robert Oppenheimer a közelebbi állásban tartózkodott, Groves tábornok a távolabbiban, arra is gondolva, ha netán valami baj történne, a két vezető ne tartózkodjon ugyanazon a helyen.
A kísérlet szempontjából fontos volt az is, hogy milyenek az időjárási viszonyok. Mivel az eredetileg kijelöt négy órai időpontban erős szél és zivatar volt, másfél órával későbbre halasztották a robbantást, és 5 óra 29 perc 45 másodperckor „indult be” a szerkezet.
Korábban a tudósok fogadásokat kötöttek, hogy sikerül-e egyáltalán a kísérlet, illetve, hogy mekkora lesz az energiája. Szilárd Leó és Niels Bohr azt is szorgalmazta, hogy a világ tudomására kellene hozni, hogy mire készülnek, ezt azonban a legfelső vezetés elvetette, mert sokkoló meglepetésnek szánták.
A robbanás természetesen nem maradhatott észrevétlen a távolabb élők számára sem. Volt aki azt mondta, hogy a nap kétszer kelt fel azon a reggelen.
Számos bejelentés és kérdés érkezett a hatóságokhoz, ők azonban kitérő vagy félrevezető válaszokat adtak: véletlenül felrobbant egy lőszerraktár, baleset történt, amely nagy tüzet okozott és hasonlók. Azt persze nehéz volt megmagyarázni, hogy a hanghatásokat miként lehetett akár 200 kilométerre is érzékelni. Végül az amerikaiak csak augusztus 6-a után, a Hirosimára ledobott atombomba pusztító következményeinek ismeretében tájékoztatták a világot, mi is történt július 16-án. Az akkor felrobbantott atombomba az 1945. augusztus 9-én Nagaszakira ledobott bombához hasonló volt.
Most pedig következzen néhány idézet azoktól, akik szemtanúi voltak az első kísérleti atomrobbantásnak.
Isidor Isaac Rabi (1898–1988) fizikus (1944-ben kapott fizikai Nobel-díjat a mágneses magrezonancia módszer megalkotásáért):
Enrico Fermi (1901–1954) Nobel-díjas olasz fizikus:
Frank Oppenheimer (1912–1985) amerikai fizikus, Robert Oppenheimer testvére:
Sok megfigyelő igyekezett magát alaposan felkészíteni a lehetséges következményekre. Teller Ede (1908–2003) magyar fizikus például egy sötét szemüveget viselt és rengeteg napolajat kent magára, amit másoknak is kínálgatott. Richard Feynman (1918–1988) viszont nem vett fel szemüveget, csak egy személyautó szélvédője mögül figyelte a hatalmas tűzgömböt. Szerencséjére nem vakult meg.
A Trinity (Szentháromság) elnevezés Robert Oppenheimertől származik, ő a kódnév keresése közben egy költeményre gondolt éppen, amelynek szerzője John Donne (1572–1631) angol költő volt.
A nap egy másik fontos eseménye az volt, hogy San Franciscóból kihajózott az Indianapolis nehézcirkáló, amely a Hirosimára ledobott atombomba („Little boy”) alkatrészeit szállította Japán felé.
