2025. január 14., 16:22

Albert Schweitzer 150 éve született

Százötven éve, 1875. január 14-én született Albert Schweitzer Nobel-békedíjas német humanista, orgonaművész, orvos-misszionárius, teológus és filozófus, az utolsó polihisztorok egyike.

 

Albert Schweitzer
Ludwig Philipp Albert Schweitzer az akkor Németországhoz, ma Franciaországhoz tartozó elzászi Kaysersbergben jött a világra. Gyermekkorát a közeli Gunsbachban töltötte, ahol apja evangélikus lelkipásztor volt. Még húszéves sem volt, amikor elhatározta, hogy élete első harminc évét a tudománynak és a művészetnek, további életidejét az emberiség szolgálatának szenteli. Zenei tanulmányai mellett filozófiai és teológiai doktorátust szerzett, 1902-től docensként működött a strasbourgi egyetemen és a helyi Szent Miklós-templom lelkészeként szolgált.

Teológiai munkásságának fő törekvése a keresztény hit és a modern tudományos gondolkodás közti feszültség áthidalása volt. Terjedelmes értekezést írt Kant filozófiájáról, kutatásokat folytatott Jézus életéről, később Pál apostol miszticizmusáról. Alapműnek számító, francia nyelvű könyvében elemezte Johann Sebastian Bach zenei nyelvének jelképrendszerét, 1905-ben Párizsban részt vett a Bach Társaság megalapításában. Virtuóz módon tolmácsolta Bach orgonaműveit, terjedelmes tanulmányt írt Német és francia orgonaépítészet és orgonaművészet címmel, több ízben felemelte szavát a régi német orgonák védelmében.

Amikor 29 éves korában tudomást szerzett arról, hogy a nyugat- és közép-afrikai gyarmaton, a Francia Egyenlítői Afrikában orvoshiány van, fogadalma arra indította, hogy beiratkozzék az orvosi karra. 1912-ben avatták doktorrá, s a következő évben, három diplomával a tarsolyában, feleségével, Helene Bresslauval az oldalán elhajózott Gabonba (amely akkor a Francia Egyenlítői Afrika része volt), legfontosabb poggyásza egy orgonapedálos kis zongora volt. Döntéséről ezt írta: "Feladtam az orgonaművészetet, felhagytam a tudományos munkássággal, elvesztettem anyagi függetlenségemet, hogy barátaim segítségére szoruljak."

A trópusok érintetlen, vad vidékén elsősorban a lepra és álomkór gyógyítására törekedett az Ogoué folyó melletti Lambarénében alapított őserdei kis kórházában. Német állampolgársága miatt az első világháború kitörésekor házi őrizetbe vették, majd 1917-ben feleségével együtt kitoloncolták és Franciaországba internálták őket. A háború végén megkapta a francia állampolgárságot és visszatérhetett az immár Franciaországhoz csatolt Elzászba. Újra a strasbourgi Szent Miklós-templom lelkésze lett, orvosként dolgozott, közben Európa-szerte előadásokat és hangversenyeket tartott, hogy pénzt szerezzen őserdei kórházának újjáépítéséhez és fenntartásához.

A gaboni Lambarénébe 1924-ben tért vissza, az őserdőben tamtamdobok adták hírül: ismét itt van a fehér doktor. Munkáját világszerte egyre többen támogatták kórházában sok kitűnő orvos - köztük magyar is - dolgozott. A betegeket a hozzátartozók ápolták, ők takarítottak és látták el az egyéb teendőket. Schweitzer gyakran visszatért Európába, előadásokat tartott, orgonakoncerteket adott, de 1939 és 1948 között az újabb világháború miatt Lambarénében kellett maradnia. A béke és a fegyverkezés, a nukleáris háború kérdéseiben is szót emelt.

Humanitárius munkásságáért 1952-ben Nobel-békedíjat kapott, a kitüntetéssel járó összegből telepet hozott létre a leprások számára. Oganga, a Nagy Fehér Varázsló - ahogy Gabonban nevezték - 1965. szeptember 4-én halt meg Lambarénében. Halálos ágyán Bachot hallgatott hanglemezről, majd elbúcsúzott munkatársaitól. Kérésére Lambarénében a kórház területén temették el, sírját ma is az általa faragott egyszerű fakereszt jelöli. Halála után egyetlen gyermeke, Rhena lánya vezette a kórházat, amelyet alapítása óta többször korszerűsítettek, ma is elsődleges feladata a környező régió egészségügyi ellátása.

Egykori gaboni háza és a régi kórházépület emlékhely, ahol múzeumot alakítottak ki. Hagyatékát - 12 folyóméter iratot, jegyzeteket, beszédeket, kéziratokat - Zürichben, kiterjedt levelezésének nagy részét Gunsbachban, az Albert Schweitzer Központban őrzik, hatalmas könyvtárának nagy részét a strasbourgi egyetemre hagyta.

Élete során számos könyvet írt, 1951-ben megkapta a Német Könyvkereskedők Békedíját. A tömeggyilkosságokkal teli 20. századot az emberiség szellemi hanyatlása korszakának tartotta, ő maga az emberekért és az egész emberiségért dolgozott. "Humanista feladatunkat nem felekezeti vagy nemzeti hovatartozásunk alapján kell megítélnünk és végrehajtanunk" - írta.

Kultúrfilozófusként úgy vélte, hogy a technika fejlődése a 19. század közepétől párhuzamosan haladt az erkölcsök hanyatlásával. Véleménye szerint a technikai fejlődés árnyoldalait, embertelen hatásait csak a magas etikai kultúra egyenlítheti ki, csak ez akadályozhatja meg, hogy technikai hatalmunkat önmagunk és embertársaink ellen fordítsuk; az emberiséget csak egy etikai reneszánsz mentheti meg.

Számos szervezetet, intézményt neveztek el róla világszerte, Magyarországon a hatvani kórház és rendelőintézet viseli nevét. Életét több könyvben és filmben is feldolgozták. Hazánkban 2003-ban jelent meg a Lambaréné - küldetés című életrajzi könyv Baksai László gyermekorvos tollából, aki a maga is dolgozott a gaboni kórházban. Legutóbb, 2009-ben mutatták be az Albert Schweitzer - Egy élet Afrikáért című német-dél-afrikai filmet. 2023-ban újra megjelent magyar nyelven Életem és gondolataim című önéletrajzi írásának gyűjteménye. Az abban megfogalmazott élet tiszteletének eszméje egész életének erkölcsi alapja és csodálatra méltó tetteinek hajtóereje volt.

 

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.