Aki elhozta a szeretetet
A karácsony előtti időszakban talán a legszebb a várakozás. Egy kedves vendég eljövetelére készülünk. Készítjük a szívünket, lelkünket, az otthonunkat. Az adventi koszorú fénye melengeti lelkünket. A falu vagy város közepén álló karácsonyfa, a karácsonyi dallamok örömmel töltik el a szívünket.
Advent az örömteli várakozás, készülődés ideje. Szenteste eltölti szívünket az öröm, amikor meggyújtjuk a gyertyákat a karácsonyfán, és felhangzik az angyalok örömteli éneke: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Ez a két gondolat nagyon szorosan összefügg. Ha megadjuk a dicsőséget az Istennek, akkor békesség lesz az emberek között is. Ha elutasítjuk az Istent, akkor felebarátunkat is el fogjuk utasítani. Nem fogadjuk be a meg nem született kisdedet, elutasítjuk az öreget, a beteget, a hajléktalant, a menekültet.
A betlehemi kisded hajléktalanként, idegenként, szegény gyerekként született a világba.
Az Isten Fia egy barlangistállóban látta meg a napvilágot, munkásemberként élte le életét. Mégis nagy ajándékot hozott a világnak, elhozta a szeretetet. Egy olyan Istenről tanított, aki a szeretet Istene. Nem a görögök Zeusza, aki villámot tart a kezében, hogy lesújtson a bűnösre. Nem is a zsidók szigorú istene, aki negyedíziglen megbüntet minden rosszat. A szerető Istent állítja elénk, aki mindenkinek a mennyei Atyja. Ő a tékozló fiú édesapja, aki mindennap várja a fiát haza, nem azért, hogy megbüntesse, hanem hogy keblére ölelje és megbocsásson neki. Ő az a jó pásztor, aki otthagyja a 99-et a pusztában és elmegy az elveszett után, hogy megtalálja, vállára vegye és örömmel hazavigye.
Karácsony az öröm és a béke ünnepe. A Megváltó karácsony éjszakáján végigjárja a világot, és kopogtat a szívünk ajtaján. Bebocsátást kér. Aki befogadja, annak szívébe költözik a béke, a szeretet, a megbocsátás.
Az ilyen ember nem marad egyedül, Jézus kézen fogja őt, segít vinni az élet keresztjét. S ha megbotlana, felsegíti őt. Aki nem fogadja be, az bizony egyedül marad, és nehezen viszi az élet keresztjét. Karácsonykor legszebb az ajándékozás, Isten nekünk ajándékozta a Fiát, mi is tudjuk ajándékként odaadni magunkat másoknak. A magunk által készített ajándék mindig értékesebb, mint az üzleti, mert ebben benne van szívünk, lelkünk, szeretetünk.
„Ha ez a rege igaz hitté válna, óh, de nagy boldogság szállna a világra”, sóhajt fel a költő és vele együtt mi is. Ez a rege több mint 2000 évvel ezelőtt valósággá vált. A júdeai Betlehemben megszületett a Megváltó, aki történelmi személy, nem pedig mesefigura. Az Ő születésével kettéválik az emberiség történelme: Krisztus előtti és Krisztus utáni időszakra. Jézusig lelki sötétségben éltek az emberek, Jézussal jött el a lelki világosság. Tőlünk függ, hogy a sötétséget választjuk-e vagy a világosságot, a széthúzást vagy a szeretetet. Kívánom, hogy a betlehemi Gyermek hozza el mindnyájunk számára a békét és a szeretetet.
Zsidó János esperes-plébános, Fél
Megjelent a Magyar7 2019/51-52. számában
