Adventi fények Prágából - KÉPEKKEL
Járjak bárhol a világban, lássak számtalan szép helyet, a Moldván úszó fenséges aranyhajó, azaz Prága mindig kivételes helyet fog elfoglalni szívemben. A csehek fővárosa töretlenül sugározza magából a tömör szépet, hát még így a karácsonyi forgatag kellős közepén.
Sok évvel ezelőtt, még december havában hárman vágtunk neki az ominózus útnak. Egy kisebb pozsonyi időzés után, hétfő kora estére értünk a szállásunkra. Szállodánk a prágai Kisoldalon (Malá Strana), a történelmi épületek közé beékelődve, logisztikai szempontból szinte tökéletes helyen volt. Mögöttünk a Hradzsin magasodott, előttünk pedig a Károly-híd mutatta az irányt az Óváros felé.
Miután elidőztünk a Főtéren, akadt bennünk annyi kraft, hogy felsétáljunk a várba is, mivel Prága esti fényében mutatja meg igazi szépségét. Csodás és nyugodt panoráma fogadja az odaérkezőt. Záróakkordként hangulatunkat megtoltuk az este folyamán pár korsó finom cseh sörrel.
A macskajajos pillanatokat ritkán ússza meg az ember, főleg ha a bohém csehek fővárosában vizitál. Ettől függetlenül egy elég tartalmasra sikeredett napot tudtuk összehozni. Először is, míg a többiek aludtak én addig kora reggel kisétáltam a Károly-hídra. Egy kis séta oda-vissza a hűvös reggelben és rögtön feltöltődtem.
A vár előtt a Hradzsin tér fogadta a turistatömeget. Számos előkelő rezidencia épült itt. A tér talán legegyedibb és legkülönlegesebb épülete a Schwarzenberg-palota, legdíszesebb épülete pedig a vár bejáratánál elhelyezkedő Érseki palota. Szinte egy teljes napot el tudtunk volna tölteni a várban. A Szent Vitus székesegyház, a fehér tornyokról ismert Szent György bazilika, az Arany utcácska, a Daliborka torony mind-mind ékes bizonyítéka annak, Prága Európa egyik kincsesdoboza.
A tér felső részén áll a Szent Vencel emlékmű, melynek középpontjában a szent lovasszobra magasodik, lábainál pedig az ország védőszentjeinek életnagyságú szobrai sorakoznak. A tér mögött a Nemzeti Múzemum magasodik. Ez Csehország legnagyobb, és legrégebbi múzeuma. Többmilliós gyűjteményében régészeti, és természettudományos leletek, ásványok (Európa legnagyobb ásványgyűjteménye), érmék, és egyebek találhatók.
Az este vészesen közeledett. Jobbnak láttuk, hogy szállásunkra visszatérve egy kicsit erőt gyűjtsünk, mielőtt nekiindulunk az éjszakának. Az éjszaka eléggé hosszúra sikeredett, még a drezdai utunkat is egy nappal odébb kellett tolni, mivel eléggé leamortizált állapotban voltunk azon a reggelen. Egész délutánig pihentünk, és csak utána mentünk ki ismét a városba, pontosabban a csendesebb részére, az ún. Kampára.
Este igyekeztünk jobban viselkedni, mivel másnap még Drezdába is elakartunk autózni. Így is sok minden kimaradt, amit nem tudtunk megnézni. Kimaradt a város „másik“ vára, a Vyšehrad, de mondjuk olyan klasszikus múzeumok, helyek, melyek általában beindítani szokták az ember fantáziáját: KGB múzeum és a Szexuális segédeszközök múzeuma. Nagy szerencsénk, Prága nem a világ másik felén kullog, így aztán rengeteg épület, múzeum, park, városrész van, melyek mind felfedezésre várnak még minket.
