A Veportól a Veporig - VIDEÓVAL és KÉPEKKEL
Felvidéken jártunkban-keltünkben gyakran akadt már meg a szemünk egy trapéz alakú hegyen, amely formájával egyfajta igazodási pontként is szolgál a túrázó számára. Azt azonban sosem értettük, hogy a helyiek által fekvő vaddisznóhoz hasonlított Vepor-hegy miért van mindig másutt.
A választ a Sziklai-fennsíkra felkapaszkodva kaptuk meg, ahonnan széttekintve rögtön kiderült számunkra, hogy a Veporból tulajdonképpen kettő is van. A Libetbányai- és a Klenóci-Vepor ráadásul mindössze 30-40 kilométerre fekszik egymástól, „avatatlan” szemünk ezért is keverte őket oly gyakran össze.
Mindez azonban már a múlté, ugyanis egy szép nyári hétvégén mindkettő ki lett pipálva a képzeletbeli bakancslistán. A Sziklai-fennsík 1000 méter magas platójára egy számunkra igazán kedves folyó, az Ipoly kedvéért mentünk, amelynek itt van a forrása a fennsík oldalában. A szépen felújított forrásról és a folyóról minden információ elolvasható az új táblákon, csak az a baj, hogy mindez angol és szlovák nyelven, vagyis csak pont magyarul nem, holott az Ipoly útja során a palóc Nógrádot és Hontot szeli keresztül. E miatt is a turisták java része magyar, hisz elég sokan kíváncsiak arra, hol is ered a szülőföldet öntöző kis folyó. A hiányos tájékoztatás persze nem okozott bosszúságot, hisz már megszoktuk ezt a fajta hozzáállást itt a Felvidéken. Inkább kimásztunk a forrás fölé, ahol a már említett felfedezést tettük a két Vepor kapcsán.
A kettő közül a Libetbányai az alacsonyabb, a maga 1277 méteres magasságával. Ez a csúcs a Polyána-hegységben található, amely tisztán vulkáni andezitből épül fel. Megmászása nem igényelt nagy erőfeszítést, bár könnyűnek sem volt nevezhető a feljutás. A két Veport egyébként összeköti a piros jelzésű Ércút, amely Aranyosmaróttól Gömörig járja be az érceket rejtő hegyláncokat. Az 1338 méteres Klenóci-Vepor geológiailag már tarkább képet fest; itt a csúcs ugyan andezitből épül fel, de a hegy környezetében takaróként üledékes kőzetek fedik a mélységi magmás gránitot.
A csúcs elérése itt már izzasztóbb volt, hisz a hegy lábához érve már egy magasabb falat kellett megmászni a feljutáshoz. A Veporok alakjából adódik, hogy lapos tetejük igen nehezen közelíthető meg, ez által itt nincs fakitermelés, csak buja vadon. A két Vepor őserdeje ennek megfelelően szigorúan védett, ahol a havasi cincértől a medvéig minden állat „rendeltetésszerűen” töltheti be teremtéskor kapott funkcióját. A hegyek formája és a növényzet miatt kilátás csak a peremekről van. A Libetbányai-Vepor észak–déli tájolású, innen főleg a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra látszik, míg a délnyugat-északkeleti fekvésű Klenóci-Veporról inkább a gömöri hegyek.
Mert ne felejtsük el, hogy az egykori Gömör-Kishont vármegye tetején járunk, vagyis alattunk délre magyar vidék terül el. A pontosság kedvéért: a nyelvhatár ma a hegyek és a medencék találkozásánál húzódik, de ez nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon ne botoljunk magyar emlékekbe. A Nyústa feletti Liszec csúcsa például a magyar cserkészet egyik szimbolikus helyszíne. Az utolsó impériumváltásig Rimaszombatról erre a hegyre szerveződött a legtöbb cserkésztábor. Mindezt túravezetőnktől, Gaál Lajos barátunktól tudtuk meg, aki több magyar vonatkozásra is felhívta a figyelmünket. Szomorú emléknek ott van például a Klenóc feletti hegyi tanyavilág, amelynek temetője 1944-ben kivégzett magyar katonák sírját rejti. Tizenkét csépányi magyar honvéd nyugszik itt, akiket a helyi emlékezet szerint 1944-ben egy Szagyilenko nevű orosz parancsnok „ukázára” partizánok lőttek agyon.
Érdemes a Vepor északi oldalán is körülnézni, hisz Feketebalogon van a régi Fekete-Garam-völgyi Erdei Vasút hálózatának a központja. Az állomáson kiállítás mesél az eredetileg fakitermelés céljából kialakított hálózat történetéről és arról, hogy miként váltották fel a múlt század elejétől a hagyományos vízi úsztatásos szállítást a keskeny nyomtávú erdei vasutak. A környező erdőkből kitermelt fával rakott szerelvényeket először lovak, majd gőzmozdonyok vontatták.
Csak Felvidéken mintegy 40 vasút épült, a vonalak össztávolsága elérte a 132 km-t. Aztán az aranykor véget ért és a keskeny sínpárokat széles aszfaltutak, a gőzmozdonyokat teherautók váltották fel. A ’80-as években a Fekete-Garam-völgyi Erdei Vasutat is halálra ítélték, de lelkes vasútbarátoknak köszönhetően 1992-ben újra megnyílt. Igaz, az eredetinek csupán töredékén, mindössze 14 kilométeren közlekednek a személyvonatok Feketebalogtól a Vidrás-völgyig.
A Rima völgyében, és a környező völgyekben igen sok Árpád-kori templom bújik meg gyönyörű Szent László freskókkal, elég, ha csak Rimabányára gondolunk. De, hogy a magyar jelent is említsük: a kokavai sípályák, és maga a Kokava Hájon lévő Ipoly turistaház is magyar kézben van, köszönhetően a kishonti magyar leleményességnek, amely már a '90-es években felfedezte az itt rejlő lehetőségeket. Van tehát miért idejönni Gömörország tetejére, főleg ha már kiderült, hogy a Veporból sem csak egy van.
Megjelent a Magyar7 2022/9.számában.
