A tudomány helye: elefántcsonttorony?
Az olvasónak a tudósokról, kutatókról, illetve úgy általában a tudományról alkotott elképzelését bizonyára erősen befolyásolják a filmekben látott sztereotípiák. Én is hasonlóképpen voltam ezzel. Hiába mondogatta szinte mindenki a gimnáziumban, hogy kutatónak kellene mennem, megfoghatatlan volt számomra, mit is csinál egy kutató, és mire is lenne jó az.
A kutatókat sokszor úgy képzeljük el, mint hosszú kócos hajjal kémcsöveket robbantgató furcsa teremtményeket, vagy netán, mint egy elzárkózó figurát, aki a könyvtár mélyén bújja a régi iratokat. És hogy pontosan mi értelme van a munkájának?
Nem szabad megijednünk a tudományos tartalmaktól! A megoldás legfontosabb eleme az lenne, hogy az olvasó megszerezze az átfogó alapismereteket ahhoz, hogy a jól megírt, tudományos felfedezéseket, eredményeket népszerűsítő beszámolókat megértse. A szükséges alapműveltségről ne mondjunk le, és a bulvárjellegű cikkeknek sem lenne szabad azt sugallaniuk, hogy a világ megértéséhez nem is kell általános műveltség. Bizony kell! Enélkül biztosan nem fogjuk érteni, mi zajlik körülöttünk.
Ha születnek is olvasmányos, szakmailag korrekt, ténylegesen a tudományt népszerűsítő írások, attól még nincs biztosítva, hogy egy adott kutatómunka a társadalom javát szolgálná. Lehet egyszerűen érdekes, izgalmas, különleges, ám haszontalan. A tudomány művelésének velejárója, hogy ezt, vagyis társadalmi hasznosságát az adott pillanatban nem igazán tudjuk.
A legnagyobb felfedezések zöme a felfedezés pillanatában haszontalannak tűnt. Az elmúlt hetek földrengései nyújtanak ehhez egy aktuális bizonyítékot.
A földrengéseket ugyanis nem tudjuk előre jelezni. Akkor eszmélünk csak, amikor megmozdul a föld. Körbejárták a világsajtót a madarakról szóló felvételek, amelyek már a mindent romba döntő rengések előtt furcsán kezdtek viselkedni. Ezek az állatok észlelhettek valamit, vélhetően a Föld mágnesességének valamilyen változását, ami kevés idővel megelőzi a pusztítást. Ez a kevés idő éppen elég idő lehet arra, hogy az emberek biztonságos helyre meneküljenek, mentsék, ami menthető.
Pedig pont az ilyen szakemberek együttműködése adhat az emberiség számára egy olyan tudást, esetleg eszközt, amellyel kellő időben előre jelezhetjük a földrengéseket. A tét pedig nem kicsi, legutóbb is tízezrek haltak meg azonnal Törökországban és Szíriában, százezrek, milliók váltak földönfutóvá egy szempillantás alatt. Ha ilyen szemüvegen keresztül keressük a kutatás értelmét – és javaslom, tegyük ezt –, másképpen tekintünk majd a tudományos világ munkájára. A látszólag értelmetlen, hiábavaló is fontos lehet a jövőben.
Sokkal könnyebb értelmet, célt belelátni az orvostudományi kutatásokba. Kattintásvadász hírek az internet világában a rák egyetlen, hatásos ellenszerét, vagy a hosszú, örök élet vágyott balzsamát kereső kutatásokról szóló beszámolók.
Csapda, hogy értjük ezek célját. A bulvárjellegű hírek azért is károsak, mert elhitetnek velünk egy hamis valóságot. A rák ugyanis egy gyűjtőfogalom, egyetlen ellenszere biztosan nem lesz! A nagyon hosszú élettel, fiatalítással kecsegtető „felfedezések” pedig fényévnyi távolságra vannak mind a természettudományos életképtől, mind pedig a keresztény ember feltámadásba vetett hitének fundamentumától.
A valóban értelemes orvostudományi kutatások megértése legalább annyira szövevényes, bonyolult, mint annak megértése, miért jó a csillagászoknak a fekete lyukakat vagy a sötét anyagot vizsgálni. Mindezeknek pedig az lehet az eredménye, hogy a kutató munkáját, sőt, magát a tudományt valami megfoghatatlan, kívülről érthetetlen univerzumnak tekintik az emberek. Azt gondolják, hogy a kutató az elefántcsonttoronyban ül, ott jól szórakozik, esetleg, játszik. És ez a játék nem több úri huncutságnál.
Előző írásomban a kreativitás fontosságát hangsúlyoztam. Fontos, hogy megtaláljuk az életnek azt a területét, ahol a bennünk rejlő kreativitást kibontakoztathatjuk. Ehhez a kibontakoztatáshoz, a bimbózáshoz – ha úgy tetszik – az energiát viszont az érdeklődés biztosítja. A gyermekek nevelése során hihetetlenül fontos, hogy ez az érdeklődés ne stigma, megvetés tárgya legyen, hanem olyan érték, amit meg kell tartani, sőt erősíteni kell. A kutatók különlegesen erőteljes érdeklődése témájuk iránt persze magyarázat lehet arra a sztereotípiára, hogy a tudós elefántcsonttoronyban él. Ez így is van. Tudományt azonban nem lehet művelni e nélkül a minden határt áttörő kíváncsiság nélkül.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
