A tudomány helye a mindennapokban - A kreativitás
Az egészségügyi vagy az iskolarendszer kulcsszerepe a társadalomban – megkockáztatom – senki számára sem kérdéses. A társadalom működése és jövője elképzelhetetlen nélkülük. De mi a helyzet a tudománnyal? Milyen szerepe van mindennapi életünkben a kutatásnak? Van egyáltalán létjogosultsága? Most induló cikksorozatomban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.
Korábbi írásaimban betegségekkel, egészségügyi problémákkal foglalkoztam. Igyekeztem felhívni az Olvasó figyelmét a megelőzés jelentőségére. Szedjünk D-vitamint, mozogjunk rendszeresen, járjunk szűrővizsgálatokra – foglalhatnám tömören össze a leglényegesebb üzeneteket. Közvetlenül nemcsak a betegségek mögött zajló folyamatok megértéséhez, hanem közvetve az ellenük folytatott harchoz, valamint a mindig hatékonyabb megelőzéshez is elengedhetetlen a jelenségek kutatása.
A kutatás, vagy mondjuk úgy, a tudomány tehát szintén egyik fontos pillére a jól működő egészségügyi rendszernek, sőt, továbbmegyek – mert nagyon lényeges -, az egészségügyön messze túlmutat a szerepe.
A kérdésre, hogy mi a kutatók célja, számos rendezvény segíti a laikusok válaszát. Minden év szeptember utolsó hétvégéjén rendezik meg Magyarországon a Kutatók Éjszakáját. Betekinthetünk különleges kutatólaboratóriumokba, a tudományos tartalom mellett a kísérő programok igyekeznek minél több érdekességet kínálni. Levéltárakba látogatva olyan iratokat foghatunk meg, amelyekhez egyébként csak a legszakavatottabb kutatók férhetnek hozzá. Felfoghatatlan értékű mikroszkópokat próbálhatunk ki, egyes teszteket, reakciókat mi magunk is elvégezthetünk miniatűr kémcsövekben… Hosszan sorolhatnám, egy-egy alkalommal milyen lehetőségeket kínál a Kutatók Éjszakája. Előadásokat is meghallgathatunk, laboratóriumi „tárlatvezetésen” vehetünk részt.
Ez a rendezvény a kutatómunka érdekessége, fontossága mellett hangsúlyosan annak különleges, mondhatjuk „menő” oldalát igyekszik bemutatni.
Egy másik rendezvénysorozat a Magyar Tudomány Ünnepéhez, november 3-hoz kötődik. Ahhoz a naphoz, amikor gróf Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására, utat nyitva a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásához. Egész novemberben zajlanak a különféle rendezvények, laborlátogatások, nyílt napok, előadások. Nagy hangsúlyt helyeznek mélyebb problémák közérthető megfogalmazására, lehetséges válaszok, kutatási módszerek bemutatására. Célja a tudományosság társadalmi hasznát bemutatni, azt a közbeszéd témájává tenni.
A tudomány társadalmi hasznára világított rá a közelmúltban a Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett Tudományos Világfórum (angol nevén a World Science Forum) is.
A tudománypolitikusok, akadémiai vezetők szerint kivételes helyzete és felelőssége lehetne a tudomány világának abban, hogy csökkentsük a társadalmi egyenlőtlenségeket, jobbá tegyük a jövő generációinak az életét, és hogy leküzdjük a globális kihívásokat, amilyenek például az élelmiszer-ellátási bizonytalanságok, a járványok, a különböző konfliktusok, a biodiverzitás csökkenése.
Bizonyára ezek a célok – habár senki sem vitatja létjogosultságukat – sokunk számára túl általánosnak, akár megfoghatatlannak is tűnhetnek. Ennélfogva aligha hisszük el, hogy ténylegesen tesznek valami kézzelfoghatót a vezető politikusok azért, hogy valóban érvényesülhessenek a tudomány eredményei a jó célok elérésében. Szerintem csak akkor lehet gyümölcsöző a tudomány és a társadalom többi szegmensének az együttműködése, ha világos, konkrét, kézzelfogható célokat tűzünk ki. És nem baj, ha ezek a célok aprók csupán, a lényeg, hogy egyértelműek legyenek. Választ tudjunk adni a kérdésekre: mit miért teszünk, miért van szükség a tudományos munkára.
A tudomány művelésének létjogosultsága melletti érvek egyike, hogy a legfontosabb nyersanyaga korlátlan mennyiségben áll a rendelkezésünkre.
Manapság a nyersanyag kifejezést hallva rögtön a kőolajra, földgázra, vasércre és hasonlókra gondolunk. A szemfülesebbeknek azonban gyorsan eszébe jut, hogy mindezekből véges mennyiség van csupán, de még akár a korlátlan mennyiségű nyersanyag sem sokat érne tiszta víz, tiszta levegő és normális környezet nélkül. Természetesen a tudományos kutatások túlnyomó része nagy energiaigényű. Abban a kutatóintézetben, ahol én dolgozom, az éves energiafogyasztás nagyjából megegyezik egy 15 000 fős település teljes lakossági energiafogyasztásával, pedig valamivel kevesebb, mint 150-en dolgozunk az intézetben.
Ezt a hatalmas energia-igényt természetesen biztosítani kell valamilyen módon, enélkül elég nehézkes lenne a kutatómunka.
Ám hiába lenne akár végtelen mennyiségű felhasználható energiánk vagy bármilyen más erőforrásunk, ha a tudományos kérdéseink nem jók. A „kérdés” tehát sokkal fontosabb, mint bármilyen más alapanyag. A jó kérdés pedig kreatív elmék fejében, kreatív környezetben tud megfogalmazódni, és így tudjuk a választ is hatékonyan keresni, felismerni.
A kreativitás a végtelen mennyiségben rendelkezésünkre álló nyersanyag! Gondoljunk bele, minden egyes ember kreatív, de a kreativitásunk különböző dolgokban nyilvánulhat meg, de az is előfordulhat, hogy a sok sajnálatos körülmény elnyomhatja, elzárhatja azt. Ezeket a gátló tényezőket kell kiiktatnunk a tanulás és a nevelés során.
Hatalmas kreativitásra volt szüksége Teréz anyának, hogy megszervezze karitatív szervezetét az óriási szeretet, hit és karizma mellett.
Szilárd Leóéknak is hatalmas kreativitásra volt szükségük, hogy atombombát hozzanak létre. Teréz anya munkássága nagyon kedvező az emberiség számára, a másodikként említett példa a kreativitásra már nem biztos… Mindannyiunk életében számtalan olyan helyzet volt, amikor szükségünk volt a kreativitásra, még akkor is, ha bagatell dolgokról volt szó. Iskolásként, ahogy magyarázkodtunk, miért nem tudtuk megírni a leckét, vagy miért kaptunk rossz jegyet. Amikor rossz szándékkal borsot akarunk törni valaki orra alá, vagy éppen jó szándékkal bocsánatot szeretnénk kérni. Bizonyára mindannyian átéltünk már hasonló helyzeteket, amikor kreativitásra is szükségünk volt.
A kreativitás tehát ott lakozik mindannyiunkban, csupán nem szabad elfeledkeznünk róla.
Minden egyes ember egy új remény abból a szempontból is, hogy egy újabb fajta észjárás, kreatív elme született. Egy jó ötlet nem „fogyasztja el” a kreativitást, hiszen bármikor kipattanhat a kreatív elméből egy újabb és újabb jó ötlet.
Ne pocsékoljuk el tehát ezt a nyersanyagot, még ha korlátlanul áll is a rendelkezésünkre. A pedagógiának óriási felelőssége van abban, hogy minden ember megtalálja azt a területet, ahol a kreativitása a legjobban kibontakozhat.
Azokat a praktikákat is el kell sajátítania és csiszolnia, amelyekkel a legjobban képes kibontakoztatni a benne rejlő kreativitást.
A tudományos kutatás a leginkább kreativitásérzékeny tevékenység. Ennélfogva ennek a nyersanyagnak a hatékony felhasználása elképzelhetetlen a jól működő tudományos intézményrendszer és infrastruktúra nélkül.
A kezünkben van az értékes, kifogyhatatlan nyersanyag, az, hogy kreatívak vagyunk, képesek vagyunk gondolkodni. Jól döntünk, ha élünk vele.
Megjelent a Magyar7 hetilap 5. számában.
