2021. június 20., 20:00

A thaiföldi Varázshegy

Messze innen, hetedhét országon, az óperenciás tengeren is túl, Csiang Mai felett, a Varázshegyen lebeg egy templom a felhők között. Sokak szerint egy csillagkapu ez a hely. Ég és föld között, mintha csak egy antenna lenne a templom központi aranysztúpája, amely befogja a menny, a lélek, a jóság energiáját, és közvetíti a föld felé.

Csiang Mai látképe a felhők fölül a Varázshegyről
Csiang Mai látképe a felhők fölül a Varázshegyről

Visszafelé a lélek itt távozhat az égbe, akár az élőké is, hogy visszatérve elmeséljék, mi van odaát. Ez a csillagkapu persze nem ilyen egyszerűen működik. Csakis a szakavatottak képesek az átjárásra. Ők pedig hallgatnak, és csak annyian vannak, mint a fehér elefántok.

A fehér elefánt legendája

Történt egyszer, hogy Szumanathera szerzetes álmában megjelent a szukothai király, és megparancsolta neki, szerezzen egy ereklyét. Mikor álmából felriadt, rögtön útnak is indult, és meg sem állt egészen addig, amíg meg nem szerezte Buddha egyik csodatévő csontját. A szukothai király azonban nem tartott igényt a Buddha-ereklyére, mert az nem volt hajlandó se röpködni, se eltűnni, amikor a király elé került. Márpedig ezt többen is állították, akik szemtanúi voltak e csodának.

A Buuddha ereklyét szállító elefánt szobra
A Buuddha ereklyét szállító elefánt szobra

1368-ban Lanna királya hallott a csodatévő ereklyéről, és magához rendelte a szerzetest. Ám mire a király elibe járult, a csont kétfelé törött. Nu Naone, a király a kisebb darabot Wat Szuan Dok templomába helyeztette, a másikat pedig egy fehér elefánt hátára kötözték, és figyelték, hová megy vele. Mikor az elefánt felért a Cukorelefánt-hegyre (Doi Aoy Chang), háromszor trombitált, majd holtan rogyott össze. Nu Naone nyomban elrendelte egy magasztos égi templom építését ezen a helyen. Ezt a helyet ma nem véletlenül nevezik Doi Szuthepnek. A thaiok azt mesélik, hogy ez a titkok csúcsa, egy ősi vám, ahol számot kell adnunk földi utunk befejeztével, és itt távoznak a lelkek az égbe.

Csiang Mai óvárosától 15 kilométerre

A városból egész úton meredek szerpentineken kacskaringózva haladok a templom felé. Útközben többször is megállok, hiszen templomok és zúgók tarkítják a táj amúgy is lenyűgöző szépségét. Néhol csodálatos kilátás nyílik a városra. A templom alatt lévő parkolóból Thaiföld leghosszabb lépcsősora vezet Doi Szuthephez. Alattam a város, felettem a felhőkbe zárva lebeg egy templom. Közepén, mint egy karácsonyfa, vakítóan csillog az arany-

sztúpa. Hmong népviseletbe öltözött 3-4 éves gyerkőcök fogadnak a lépcsőkön. Ők még a thai nyelvet sem beszélik.

Az áldást osztó pap
Az áldást osztó pap

A templomtérre érve szinte földbe gyökerezik a lábam. A Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának érintését érzem. Talán Michelangelo is itt van velem, és ő is érzi Isten ujjának aranyba mártott kisugárzását. Ha valahol közel az Isten, akkor ez az a hely, gondolom magamban, ahogy bámulom a sztúpát körülölelő épületeket. Felül keskenyedő trapéz alakú falaikat mintha csak az inkák építették volna. Ők építkeztek így, hogy földrengésbiztossá tegyék az épületeiket. Háromszintes tetőszerkezetük felfelé egyre meredekebb. Mindez olyan hatást kölcsönöz az épületeknek, mintha lebegnének. Szélharangjaik halk, misztikus csengése különös meghittséget és áhítatot kölcsönöz a helynek.

A mennyország hét szintje

A thai templomok fogalmán sosem egy épületet kell érteni. Általában több építményről, egy komplexumról beszélünk, ahol a szobrok, parkok, szentélyek mellett sztúpákat láthatunk. Doi Szuthepnek csak egy központi sztúpája van. Talapzatának hét szintje a mennyország hét szintjét jelképezi. Efölött, a nyolcszögletű és a gyűrűs szakasz találkozásánál van az a rész, ahol Buddha kulcscsontjának egy darabját elhelyezték. Fölötte, a tornyon a királyi csakrák láthatók. Lótuszrügyben végződik. Ezt a templomot tévesen (Wat Phra Boroma That) Wat Phra Doi Szuthepként (Szépséges istenség hegyen lebegő háza) is emlegetik. Doi Szuthep egyébként a hegy neve, melynek oldalában e templom található.

Tetszik, nem tetszik, egyszer itt kell hagynunk ezt a földet, és nem mindegy, hogyan távozunk. Vannak emberek, akiknek fontos az égiekkel való kapcsolat, s az is, hogy mi lesz azután, hogy itthagyjuk a porhüvelyünket.

Túl az Óperencián, a Varázshegyen is túl, az ikerhegyek között, egy álmos völgy ködpaplanába bújva rejtőzködik egy falu. A neve Doi Pui.

(folytatjuk)

Megjelent a Magyar7 2021/24.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.