A Római Magyar Akadémia ajtói megőrizték a palota történelmi titkait
Az olasz főváros Falconieri-palotáként is ismert magyar kulturális intézetének ajtószerkezetein végzett kutatások az épület történetének újabb részleteire derítettek fényt - derült ki Tárkányi Sándor a Soproni Egyetem docense beszámolójából, amit a Római Magyar Akadémián tartott csütörtök este.
Tárkányi Sándor izgalmas építészeti nyomozásnak nevezte a Róma legnagyobb épületei között számon tartott palota nyílászáróinak a tanulmányozását.
Később Bonaparte Napoleon édesanyja lakta a palotát, majd a tizenkilencedik század végén Giacomo Medici del Vascello gróf átépítette, 1927-ben pedig a magyar államnak adták el.
Borromini keze nyoma azonban évszázadok elteltével sem tűnt el: Tárkányi Sándor és munkatársai, Szendi Dorina és Jakab Attila kutatók az RMA-n mutatták be munkájuk eddig még publikálatlan eredményeit, amelyek felfedik, mi maradt meg az épületben a barokk korszakból.
Vizsgálataik a Borromini nevéhez fűződő eredeti kőkeretekre és a Borromini-korabeli asztalos szerkezetekre összpontosul, amelyek túlélték a történelem viharait. Felkutatták Borromini stílusának apró jeleit, amelyek fennmaradtak az ajtókeretekben, faragásokban, a virág- és kagylómotívumokban.
A kutatók szerint Borromini számára a palota átépítése kísérleti időszaknak számított: a Via Giulia utcában magasodó Falconieri-palotában Borromini kipróbált sok mindent, amit az ugyanazokban az években a Róma más pontjain is általa vezetett munkák során alkalmazott, például a nem messzi Néri Szent Fülöpről elnevezett templom melletti Oratóriumban.
