A rejtett kincsek feltárója

Strba Sándor érsekújvári tanár, helytörténész egy küldetéstudatos ember. Évtizedekkel ezelőtt elhatározta, hogy energiáit szülővárosa múltjának feltárására, szellemi és tárgyi értékeinek számbavételére fordítja.

Strba Sándor

Fotó: Youtube/memoryofnations.eu

Több volt ez egyszerű lokálpatriotizmusnál, elvégre célja elérése érdekében nemcsak szabad idejének nagy részét áldozta fel, hanem általában saját anyagi forrásait is igénybe vette, hogy az általa feltárt és összegyűjtött értékeket közkinccsé tegye.

Igaz, sokan segítették fáradozásait, de ehhez szükség volt arra a meggyőző erőre, amellyel elhatározásának megvalósíthatóságát hitelessé tette. Nyilván ezt segítette az a vállalkozása is, amelyet feleségével közösen indított: az első érsekújvári magánkönyvtár létrehozása. Első hallásra meglepő dolog volt ez, elvégre sokan úgy gondolják, hogy a könyvek szerepe életünkben egyre inkább csökken, és sokkal fontosabb az információk átadásának divatosabb (és kényelmesebbnek tűnő) eszköze, az internet. Strba Sándor azonban még akkor kezdte krónikaírói munkásságát, amikor a kinyomtatott szavaknak súlya volt, és aki megfogalmazta és leírta őket tisztában volt azzal a felelősséggel is, amely az ilyen munkával jár. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a világháló az ismeretek nehezen rendszerezhető halmazát kínálja, amelyben többnyire még a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem lehet eligazodni, arról nem is szólva, hogy sok adatot egy feneketlennek tűnő bugyor nyeli el, így óhatatlanul egy lyukacsos és befoltozhatatlan szövetként tárulnak elénk az információk.

Strba Sándor 25. könyve

Fotó: Archívum

A szerző eddig 25 könyvet szentelt szülővárosának. Ez a legutóbbi nem sokkal karácsony előtt hagyta el a nyomdát, tekinthetjük akár a városnak szánt ajándéknak is, noha korábbi könyveiről is elmondhatnánk ezt. Strba Sándor könyve zárszavában elmondja, hogyan lett a város helytörténésze és krónikása:

Gyermekkoromban tanár szerettem volna lenni. A legkedvesebb időtöltésem akkoriban – az öcsémmel együtt – az »iskolásdi« volt. Felnőve a vágyam teljesült, és sok-sok éven át gyakoroltam ezt a szép hivatást. A sors egy napon az érsekújvári Thain János Múzeum elődjébe vezetett. Ott döbbentem rá, hogy Érsekújvárnak milyen gazdag és színes múltja van, és hogy az ismereteim e téren mennyire hiányosak. Ez a felismerés ösztönzött arra, hogy mindazt, ami szülővárosom történelmével kapcsolatos, feltárjam és közkinccsé, azaz mindenki számára elérhető szellemi értékké tegyem. A helytörténeti kutatás az évek folyamán szinte megszállottan űzött hobbim lett. Az intenzív kutatásaimnak köszönhetően kincsekkel, vagyis jegyzetekkel teli dossziékkal, helytörténeti jellegű könyvekkel van tele a dolgozószobám (…) Harmincévnyi lázas kutató- és gyűjtőmunka után helytörténészként – huszonnégy kötettel a tarsolyomban – úgy éreztem, be kell tartanom az olvasóimnak tett ígéretemet – meg kell írnom a huszonötödik kötetet Érsekújvár rejtett kincsei címmel, amelyben feltárom Érsekújvár oly sokáig feledésben maradt kincseit.”

Strba Sándor számos könyve kétnyelvű (magyar-szlovák), sőt akad közöttük háromnyelvű (magyar-szlovák-angol) is. A 16. században alapított városban az utóbbi másfél évszázadban egyre több szlovák ember is letelepedett, így számára magától értetődő lett, hogy a magyarul nem beszélő polgártársainak is „elmondja” mindazt, amit tudniuk kell(ene) erről a városról. Ezek a szövegek olykor önálló könyvekbe rendezve, de számos esetben egy kötetben olvashatók.

2004-ben Lang Tamással, az Érsekújvári Zsidó Hitközség elnökével közösen egy olyan munkát tett az olvasók asztalára, amely a felvidéki magyar könyvkiadásban vitathatatlanul úttörőnek számított; a címe Az érsekújvári zsidóság története. Később megjelent a könyv bővített terjedelmű szlovák nyelvű változata is. Ebben a város jelentős számú zsidó közösségének életéről és második világháborús tragikus pokoljárásól írnak.

Strba Sándor önálló kötetekben mutatta be két jeles érsekújvári személyiség: a múzeumalapító tanár, néprajzgyűjtő és festő, Thain János, valamint a kiemelkedő képzőművész, Luzsicza Lajos életét és munkásságát. Nem feledkezett meg a település műemlékeiről, temetőiről, a Ferenc-rendi templomról és kolostorról sem. Ebben a most megjelent kötetben a város számos kiemelkedő szülöttjéről olvashatunk, akik Érsekújvár hírét munkásságuk révén külföldre is elvitték. Csicsátka Antal (1911–1976) a sztereorádiózás úttörője az USA-ban jutott el a csúcsra (ott Mr. Audio néven is emlegették), Lucien Aigner László (1901–1999) ugyancsak külföldön lett igazán elismert fényképész és fotóriporter. Más ismert személyiségek közül jó néhányat e sorok írója személyesen ismert, mint például Bauer Győző (1942–2018) farmakológus-professzort, akadémikust, aki éveken át a Csemadok elnöke, a 2000-es években pedig Szlovákia ankarai nagykövete is volt, vagy Wieber Marianna iparművészt, jelmeztervezőt, aki több tucatnyi tévé- és játékfilm szereplőinek jelmezeit és kosztümjeit álmodta meg.

Strba Sándor azok közül is sokaknak emléket állított, akik Érsekújvár kulturális, társadalmi és sportéletében játszottak fontos szerepet, nélkülük a város sokkal szegényebb lett volna. Közülük számosan országosan ismertek lettek, mint például Keller Gábor tánctanár, Plichta Péter, a helyi Csemadok-szervezet motorja vagy Szombath Károly zenetanár, kórusvezető. A könyvben több írás is foglalkozik a zsidó ünnepekkel, szokásokkal, ételekkel, de olvashatunk olyan vallomásokat is, amelyekben érsekújváriak mesélnek életükről, emlékeikről és találkozásaikról.

A könyv írásai műfaji szempontból igen változatosak: méltatások, interjúk, nekrológok, visszaemlékezések, novellák, sőt levelek is szerepelnek benne. Ez utóbbiak közül kétségtelenül a legérdekesebb Lang Tamás (Strba Sándor társszerzője) és Teller Ede (1908–2003) világhírű magyar fizikus levélváltása abból az alkalomból, hogy a tudóst felterjesztették az Érsekújvár díszpolgára címre. A hidrogénbomba atyjának is nevezett Teller édesapja Érsekújvárott született 1871-ben. Lang Tamás levélben fordult Teller Edéhez, aki

nagyon szívélyes levélben válaszolt, többek közt leírva a család történetének néhány idevágó fontos mozzanatát és ebben saját szerepét: édesapja, aki ügyvédi irodát működtetett Érsekújvárott, alapított egy jogászati szakmai lapot, melynek itt adta ki néhány számát. Rövid időn belül meggyőződött, hogy bár ő országos érdeklődésre pályázik, ezt egy vidéki kisvárosból nem tudja elérni. Ezért úgy döntött, hogy az ország központjába, Budapestre teszi át működését (…) Teller Ede már Budapesten született. Erre hivatkozva Teller Ede köszönettel vette tudomásul a díszpolgári előterjesztés gondolatát, de ezt udvariasan elutasította. Megírta, hogy … »én személy szerint Érsekújvárhoz nem kötődöm, nem éltem ott, ezzel kapcsolatban érdemeim nincsenek…«. Teller Ede válasza igazolja emberi nagyvonalúságát, miközben nem tagadja családja Érsekújvárhoz volt kötődését. Erre pedig továbbra is jogosan lehetünk büszkék.”

Strba Sándor idén tölti be 80. életévét, de kora ellenére továbbra is gyűjti az eddig még feltáratlan adatokat, történeteket és bár terveit nem ismerem, aligha hinném, hogy nem foglalkoztatja az a cél, hogy újabb könyvet állítson össze ezekből. Ehhez sok erőt és kitartást kívánunk neki.

Megosztás

Címkék