2025. július 19., 19:30

A pincében talált doboz egy szarvas és egy őstulok maradványait rejtette

Valószínűleg 1998-ban a Nagyszombat melletti Gósfalva (Košolná) faluban egy pince feltárásakor állatok csontvázmaradványait találták meg körülbelül két méter mélyen. A leletet az építők egy dobozban őrizték, amelyre évekkel később a megtaláló édesanyja bukkant.

A csontmaradványok

Fotó: Facebook/KPÚ-Trnava

Az utólagos szakértői vizsgálatok kiderítették, hogy a csontkészlet két állat - egy szarvas és egy őstulok - maradványait tartalmazza, amelyek több ezer évesek lehetnek. Erről a Nagyszombat Megyei Műemlékvédelmi Hivatal (KPÚ) tájékoztatott a honlapján.

Az állatok csontvázmaradványait csaknem 30 évvel ezelőtt találták a sötét és világos talaj határán.

A leletet az építők egy pincében lévő dobozban őrizték, amelyre évekkel később a megtaláló édesanyja bukkant rá. Amikor a Nagyszombat Megyei Műemléki Hivatal egyik munkatársa tudomást szerzett a leletről, intézkedett annak átadásáról, a műemléki hivatal pedig ezt követően a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének (SAV) szakemberéhez küldte a leletet régészeti szakvéleményezésre"

- közölték a régészek.

A szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a csontok két állat maradványait tartalmazzák. Az egyik egy legalább hétéves szarvas, amelyből a jobb homlokcsont és a jobb falcsont egy részét találták meg, a homlokcsont kiemelkedésével - egy foglalattal, amelyre egy részben megőrződött jobb oldali agancs is volt.

A másik egy meghatározatlan nemű őstulok, amelyből csak a bal sarokcsontot találták meg.

A maradványokon nem találtak emberi beavatkozásra, például fegyverrel való ütésre, aprításra, vágásra vagy fúrásra utaló jeleket. A szarvasagancs megőrzött részének paraméterei és súlya egy kapitális darabra utalnak. A mai vadászati terminológiával élve valószínűleg legalább egy nyolc- vagy tízpontos bak lehetett.

Figyelembe véve az agancsképződés és -növekedés éves ciklusát a szarvasfélék családjában, de a feltárt agancsminta alakját is, arra lehet következtetni, hogy viselője az év őszi-téli hónapjaiban, azaz szeptembertől januárig pusztult el"

- pontosították.

Mindkét faj a negyedidőszaki fauna jellegzetes képviselője. A múltban Eurázsia nagy részén elterjedtek voltak. Az utolsó őstulok Európában 1627-ben pusztult el Lengyelországban. Szlovákiában még korábban, legkésőbb a késő középkorban kihaltak.

Kihalásuk oka a vadászat volt. Az őstulkokat már nyugat-európai barlangokban található festményeken is ábrázolják, a legrégebbi festmények több mint 30 ezer évesek.

Mivel mindkét faj maradványait egy kis helyen találták meg, szinte biztos, hogy összefüggenek. Nem valószínű, hogy az állatok természetes módon pusztultak volna el egymás mellett, ezért annak ellenére, hogy a maradványok emberi beavatkozásra nem utalnak, úgy véljük, hogy levadászhatták őket és elfogyasztásuk után a maradványaikat a lelőhelyen dobhatták ki"

- tették hozzá a természetvédők, akik szerint a területünkön élő őstulkok kihalásának idejét tekintve ez csak az újkor előtt történhetett, a lelet mélységét tekintve pedig az is elképzelhető, hogy több ezer évvel ezelőtt. Az állatok elpusztulásának idejét radiokarbon kormeghatározási módszerrel lehetne pontosabban megállapítani.

Megosztás

Címkék