A nemek közötti bérszakadék társadalmi veszteség
Egyes adatok szerint a változások ellenére 2025-ben még mindig jelentős a nemek közötti bérszakadék, és a nőknek néha többet kell bizonyítaniuk ugyanazért a munkahelyi elismerésért. Bár a társadalmi párbeszéd évek óta foglalkozik a nemek közötti egyenlőtlenségekkel, a munkaerőpiacon még mindig vannak ilyenek. Ennek a jelenségnek mélyebbre nyúló gyökerei vannak társadalmi és kulturális szinten is.

Időnként a munkahelyi kultúrában a nők véleményét ötletként kezelik, miközben a férfi véleményét javaslatnak értelmezik. Megesik, hogy nőknek többet kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy ugyanazt az elismerést megkapják. Van ahol továbbra is élnek azok a sztereotípiák, melyek szerint a nők kevésbé racionálisak, kevésbé vezetői alkatok és kevésbé bírják a nyomást. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők gyakran hoznak kreatív ötleteket és érzékenyen reagálnak a csapatdinamikára is, miközben képesek emberközpontúan jelen lenni.
Egyes források azt állítják, hogy azokban a szervezetekben, ahol több nő vesz részt a döntéshozatalban, stabil a működés, kreatívak a megoldások, és fenntartható a fejlődés. Ez nem azért van, mert a nők jobbak a férfiaknál, hanem mert másként gondolkodnak. A különbözőség adja az igazi erőt. Mégis gyakori, hogy a nők munkáját háttérbe szorítják. Bizonyos nézetek szerint ez a helyzet a nőket fokozott kiégés felé sodorja, a bizonyítási kényszer, a taktikai játszmák és a kevesebb elismerés miatt könnyen elfogy a lendületük. Ez viszont nemcsak a nők vesztesége, hanem a cégeké és a társadalomé is. A tehetség, a kreativitás és az intuíció ugyanis nem férfi vagy női kérdés – hanem emberi.
Amíg a nők hangját nem hallják meg,vagy nem veszik elég komolyan, addig a munkahelyek csak „félkarú óriások". A férfiak és nők együtt képesek a legjobb teljesítményre – ehhez azonban nyitottságra, elismerésre és valódi egyenlőségre van szükség. A vezetőknek el kell gondolkodniuk: vajon nem veszítik-e el a legjobb ötletek egy részét csak azért, mert nem figyelnek oda arra, aki mondja azokat.
Forrás: Lobó-Szalóky Lázár