A nemek csatája: hogyan írják át a háborúk a születési arányt?
Képzeljük el, hogy a történelem legnagyobb konfliktusai nemcsak a csatatereken, hanem a születési statisztikákban is nyomot hagynak. A II. világháború pusztítása után Európában több fiú jött világra, mint lány. Az irak-iráni háború alatt viszont fordított trendet figyeltek meg. Mi állhat e mögött a különös jelenség mögött? Valóban igaz, hogy a háborús veszteségek hatására a természet „pótolni” próbálja a férfiakat? Vagy csupán a stressz, a hormonok és a társadalmi változások játéka alakítja a születési nemi arányt? Utánajártunk, mit mond a tudomány erről a rejtélyről.
A születési nemi arány azt mutatja, hány fiú születik száz lányra. Normál körülmények között ez az arány világszerte 105–107 fiú/100 lány körül mozog. Ez a biológiai egyensúly évezredek óta stabil, ám bizonyos körülmények – például háborúk, gazdasági válságok vagy természeti katasztrófák – megbillenthetik a mérleget. A II. világháború alatt és után például Észak-Európában az arány 108 fiúra nőtt, míg az irak-iráni háború alatt Iránban 97 fiúra csökkent száz lányhoz képest. Ezek a változások kicsinek tűnhetnek, de milliós populációkban ez több ezer extra fiút vagy lányt jelenthet.
De miért történik ez? A válasz nem egyszerű, hiszen biológiai, evolúciós és társadalmi tényezők kusza hálójában rejlik.
A tudósok egyik legérdekesebb magyarázata a hormonális változásokban keresendő. William H. James, a születési nemi arány kutatója szerint a szülők hormonális állapota a fogantatás pillanatában döntő lehet. Háborús időkben, amikor a katonák hazatérnek – gondoljunk csak a II. világháború utáni „baby boomra” –, a párok gyakrabban élnek nemi életet. Ez korábbi megtermékenyüléshez vezethet a menstruációs ciklusban, amikor a női ösztrogénszint magasabb, ami a kutatók szerint növelheti a fiúk születésének esélyét.
Az evolúció is beleszól a történetbe. A Trivers-Willard hipotézis szerint az anyák „döntése” a születendő gyermek neméről nem véletlen, hanem a túlélési esélyek maximalizálására irányul. Ha az anya rossz körülmények között van – például háborús éhezés vagy stressz sújtja –, nagyobb valószínűséggel szül lányt, mert a lányok kisebb eséllyel maradnak utód nélkül, még nehéz időkben is. Ezzel szemben jó körülmények között – például a háború utáni gazdasági fellendülés idején – az anyák fiúkat „preferálnak”, akik több utódot nemzhetnek, ha erősek és versenyképesek.
A II. világháború utáni Európa tökéletes példa: a visszatérő katonák, az újjáépítés optimizmusa és a javuló életkörülmények kedveztek a fiúszületéseknek. Az irak-iráni háború alatt azonban a folyamatos veszteségek és a gazdasági nehézségek miatt a természet mintha „óvatosabb” lett volna, és több lány született.
A háborúk nemcsak a biológiát, hanem a társadalmat is felforgatják. A demobilizáció idején a hazatérő katonák és a viszontlátás öröme gyakran baby boomot indít el, ami a fiúk arányát is növelheti. A fiatalabb apák – akik a háborúk után gyakran családot alapítanak – szintén nagyobb eséllyel nemzenek fiúkat, ahogy ezt demográfiai adatok is mutatják. A társadalmi státusz is szerepet játszik: a háború utáni fellendülésben a jobb körülmények között élő anyák gyakrabban szülnek fiúkat.
Ugyanakkor a háborús stressz más módon is hat. A szlovéniai 10 napos háború (1991) alatt Ljubljanában a fenyegetettség pszichológiai nyomása csökkentette a fiúk arányát, valószínűleg a spermiumminőség romlása miatt. Ez a rövid, de intenzív konfliktus is jól mutatja, hogy nem a háború hossza, hanem a stressz jellege a döntő.
Bár a jelenség lenyűgöző, nem minden háború hoz egyértelmű változást. A balkáni háborúk (1991–1995) alatt például nem figyeltek meg jelentős elmozdulást a nemi arányban. A kutatók szerint ennek oka lehet az adatok pontatlansága, a háború eltérő jellege vagy más környezeti tényezők, például a táplálkozás vagy a szennyezés hatása. Az sem segít, hogy a vetélésekről is kevés adat áll rendelkezésre, pedig ezek kulcsfontosságúak a nemi arány megértéséhez. Ráadásul a modern világban más is bonyolítja a képet. Egyes országokban, például Ázsiában, a szülők néha technológiával választják meg a baba nemét, ami eltorzíthatja a statisztikákat. A tudósok ezért óvatosan bánnak az adatokkal, és több kutatást szeretnének, hogy jobban megértsék, mi zajlik a háttérben.
