A „nagy háború” a füleki ferencesek szemszögéből
Ahogy a Monarchia területén élőket, úgy a füleki lakosokat is váratlanul érte és megdöbbentette az első világháború kitörését megelőző merénylet. 1914. június 28-án meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Hohenberg Zsófiát. A temetés napján, július 4-én országszerte, így Füleken is gyászmisét tartottak a házaspár lelki üdvéért. A földbirtokos Stephani Ervin kertészetéből származó virágokkal feldíszített templom és környéke megtelt gyászoló hívekkel.
Egy hónappal a merénylet után 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. 1914 augusztusában végérvényesen kitört az első világháború, elrendelték az általános mozgósítást.
„6-án megszűnt a polgári személy- és teherforgalom, életbe lépett a hadimenetrend és megkezdődött a csapatok szállítása a déli és az északi harctérre. Katonáinknak valóságos diadalút volt a füleki állomáson keresztül haladni.
A peronon egybegyűlt közösség lelkes éljenzéssel fogadta az érkező katonákat, akik között virágokat, cigarettákat és frissítőket osztottak ki, ami a hadba vonuló harcosoknak láthatólag jól esett. Adja Isten, hogy győzelmesen térjenek vissza hős katonáink. Bizonyos aggodalommal tekintünk a fejlemények elé, rettegésben élünk mi, itthon maradottak, mert nem tudjuk mit rejt magában a jövő. De bizalmunk a jó Istenben van, ő a seregeknek Ura és Istene, ki érettünk hadakozik. Megyéspüspök Úr naponkint a templomban elmondandó közös imákat rendelt el fegyvereink győzelméért.
15-én volt a nagyboldogasszonyi búcsú; meglátszott, hogy zavaros időket élünk, mert kevesebb volt a hívők száma, mint más évben szokott lenni. 18-án a király születése napján ünnepélyes istentisztelet volt, melyben a helybeli hatóságok és hivatalok, valamint a hívek is szép számban vettek részt. 29,30,31-én orosz hadifoglyokat szállítottak a füleki állomáson keresztül, számra nézve mintegy hatezret.”
A háború alatt a mezőgazdasági termelés visszaesett, ami az évi termékmennyiség csökkenéséhez, egyben az élelmiszerárak nagyarányú emelkedéséhez vezetett. A háború éveit a reálbérek gyors csökkenése is jellemezte.
Kormányrendeletekkel szabályozták az élelmiszerek forgalomba hozatalát, megszabták az értük követelhető legmagasabb árat. A különböző megtermelt gabonafélék mennyiségének bevallását követően, a saját házi és gazdasági szükségletein túli mennyiséget, mindenki köteles volt központilag meghatározott áron átadni az Országos Gazdasági Bizottságnak. 1915-ben bevezették a kenyérjegyet, s később egyre több alapvető élelmiszert vontak a jegyrendszer alá. A rendeletek egy része takarékosságra intette a városokat, községeket. Kímélni kellett a szénkészletet, csökkenteni a húsfogyasztást.
A füleki Historia Domus a háború következtében kialakult nélkülözésről és az éhínségtől való félelemről a következőképpen számol be:
A fölösleges búzát hatóságilag requirálták; nálunk 2 métermázsa fölösleget állapított meg az elöljáróság, amit azután a losonczi gőzmalomnak kellett beküldeni. Értékét, a métermázsánként 40 koronát, a malom megfizette.”
A háború következményeként a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége 1915 végére a duplájára nőtt. A pénz elértéktelenedett (értékét vesztette), ezért a cselédek a kolostornak már nem voltak hajlandók pénzért dolgozni. A háború okozta drágaság Füleken is érezhető volt, az árak megállás nélkül emelkedtek. A Historia Domus szerint Füleken és környékén 1917 szeptemberében az árak a következőképpen alakultak: „1 métermázsa széna 100 koronába; szalma 20 koronába, 1 kilogram zsír 24 koronába; 1 pár cipő 150 koronába; 1 ing 25 koronába, továbbá dacára a jó termésnek 1 liter bor ára mégis 5-6 korona”.
1918 októberében a háború végén a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége a háború előttinek a tízszerese volt. Az árszint 537 százalékra nőtt, a korona értéke külföldön 44 százalékra zuhant.
Annak ellenére, hogy Fülek egy vidéki, mezőgazdasági jellegű város volt, és az élelmiszert a környéken termelték meg, a rekvirálásoknak köszönhetően az élelmiszerhiány rendkívüli méreteket öltött. Virágzott az élelmiszer-hamisítás, az árdrágítás, az üzérkedés és a boltok előtti lélekölő sorbanállás. A kolostor a földjeit már nem tudta megművelni. Terményeit rekvirálták, így a zárdafőnök a munkásoknak még terményben sem tudott fizetni. Kénytelen volt Nyeste János gazdálkodónak évi ezer koronáért, hat évre bérbe adni huszonkét hold szántóföldet és három hold rétet. Bálint Benedek házfőnök 1918 márciusában a következőt jegyezte meg az árak emelkedéséről:
A mezőgazdasági termények rekvirálása következményeként a Monarchia városi és vidéki lakosságát 1918-ban éhínség sanyargatta. IV. Károly király által kigondolt gyermeküdültetési akció kétségkívül nemes, bár az adott történelmi helyzetben meggondolatlan kezdeményezése, plusz terhet rakott a vidéki lakosság vállára. A Monarchia hathetes csereüdülésre több tízezer 6-12 éves gyermeket kívánt elküldeni. A magyarokat a tengerpartra és a hegyekbe „fenyves vidékre”, az osztrákokat pedig a magyar falvakba.
Eredetileg 100 ezer osztrák és 20 ezer magyar gyermek nyaraltatását tervezték. Rövid időn belül módosították az akcióban részt vevő gyermekek létszámát és az üdülés hosszát is. Ez az arány az osztrákok javára változott, hiszen a 70 ezer osztrákkal szemben csak 8 ezer magyar gyermek üdülhetett. A tervezett és a megvalósult üdüléseket tekintve a számokból jól érzékelhető az aránytalanság.
A magyar gyermekek üdültetése korántsem volt botrányoktól mentes. A gyermekek rossz ellátásának és hiányos élelmezésének híre hamar eljutott Magyarországra. Az osztrák gyerekek viszont sokkal jobb ellátásban és élelmezésben részesültek, mint magyar sorstársaik. Ha megnézzük az üdülésben részt vevők arányát, valójában az osztrák fél érdeke volt, hogy minél több gyermek kerüljön Magyarországra, mert így ha egy rövid időre is, de megoldódott az élelmezési probléma. Az osztrák kormány által a gyermekek élelmezésére szánt élelmiszeradagok vagy hiányosak voltak, vagy el sem küldték.
Bécsből Fülekre augusztusban érkezett meg a 43 osztrák gyerek, akik közül kettőt a zárdában helyeztek el.
A füleki háztörténet írója is beszámol róla, hogy az osztrák gyerekek Bécsben éheztek.: „Szegény gyerekek mindnyájan ki voltak éhezve, nem tudtak eleget enni különösen a kenyérből, mert amint mondták, otthon egy hétre sem kaptak annyi kenyeret, mint amennyit nálunk egy napon megesznek. Jól is érezték magukat Füleken és kijelentették, hogy ők bizony nem mennek vissza Bécsbe, mert ott éheznek.” Az egy hónapi füleki üdülés alatt, a jó élelmezésnek köszönhetően gyarapodott az osztrák gyerekek súlya. Szeptemberben a hazautazó gyerekeket megmérték és mindkettő 3-4 kilogrammal nehezebb volt.
„A füleki zárda anyagiakban szűkölködvén mindenkor rá volt utalva a hívek önkéntes adományára; különösen a búza questa volt a legjelentékenyebb, mely biztosította a zárda tagjai részére a mindennapi kenyeret. Most ezen segítségtől is elestünk, mert egy kormányrendelet jelent meg, amelynek értelmében a búza mindjárt a csépléskor a gépnél el lesz requirálva; a termelőnek is csak annyit hagynak meg amennyi egész évi házi és gazdasági szükségletére elegendő, fölösleget pedig tartozik átadni a haditermény r.t. képviselőjének a meghatározott árban.
A szabad vásárlás be van tiltva, senki sem vásárolhat a termelőtől. Miután a júniusi fagy következtében a termés rossz volt, párbért sem kaptunk természetben, illetőleg terményben. Fülekkovácsiból egy szemet sem, Gömörsídről pedig mindössze két métermázsát; ez minden búzakészletünk. A kocsis felmondta a szolgálatot, mert búza hiányában nem tudtunk neki konvenciót kimérni; készpénzfizetésre pedig aligha kapunk más kocsist, mert most minden cseléd elsősorban a kenyeret akarja biztosítani a maga és családja részére. Mi is hatósági ellátásra szorulunk, ha ugyan azt is kapunk. Sokszor megtörtént már, hogy lisztjegy volt, de liszt nem volt. Bízunk a jó Istenben, hogy nem hagy el bennünket ezen ínséges időben és megadja mindennapi kenyerünket. „Oculiomnium in te sperant Domine et tudas escam illorum in tempore opportuno.”
Füleken 1918 októberében egy új ismeretlen járvány, a spanyolnátha ütötte fel a fejét.
„Már a múlt hónapban szeptember vége felé járványszerűen fellépett egy eddig ismeretlen betegség, mely magas fokú lázzal járt, majd átment tüdőgyulladásba, vagy tífuszba, többen belehaltak. Az óvoda és az iskola a járvány miatt egész hónapra hatóságilag be lett zárva. Egész családok feküdtek a különös betegségben, melyet spanyol náthának neveztek el. A legnagyobb baj az, hogy községünkben orvos nincs, mert megválasztott közorvosunk katonai szolgálatra van bevonulva, hiába kérvényezte a község a felmentését több ízben is, még sem mentette föl a had vezetőség.
Mikor a járvány a tetőpontra hágott, házfőnök atya táviratilag fordult a vármegye alispánjához egy járványorvos kirendelése iránt, aki harmadnapra meg is érkezett a községbe. A hónap vége felé a járvány csökkent és enyhébb lefolyású lett.”
Füleken szinte egybeesett a spanyolnáthajárvány lecsengése és az első világháború végének közeledte. Az emberek még nem sejtették, hogy az elkövetkező években újabb megpróbáltatások várnak rájuk.
Megjelent a Magyar7 2023/7. számában.
