A múlt árnyai: miért térnek vissza a régi betegségek?
Kanyaró, tuberkulózis, skarlát – olyan kort idéznek, amikor a fertőző betegségek mindennapos veszélyt jelentettek a lakosságra. A 20. század orvostudományi vívmányai, az oltások és az antibiotikumok bevezetése révén úgy tűnt, hogy ezek a betegségek végleg a múlt részévé válnak. Az utóbbi évek hírei azonban mást mutatnak: a régi betegségek újra felbukkannak, és nem csupán elszigetelt esetekről van szó. Mi áll a jelenség mögött? Miért nem maradnak ezek a fertőzések a történelemben, ahol a helyük lenne?
A védőoltások az orvostudomány egyik legnagyobb vívmányát jelentik, és évtizedeken át sikeresen fékezték meg például a kanyaró vagy a mumpsz terjedését. Az 1960-as években induló oltási programok drámai módon csökkentették a megbetegedések számát, olyannyira, hogy sokan már csak tankönyvekből ismerték az egyes betegségeket. Ez a kedvező helyzet azonban megtört a 21. században. Az oltásellenesség terjedése – amelyet gyakran megalapozatlan félelmek és félrevezető információk táplálnak – több országban aláásta az átoltottsági arányokat.
Romániában például 2016 és 2019 között több mint 20 ezer kanyarós esetet regisztráltak, aminagyrészt az oltási kampányok gyengülésére vezethető vissza. Ha a közösségi védettség, az úgynevezett nyájimmunitás meggyengül, a vírusok gyorsan újra támadnak.
A mumpsz sem maradt el, iskolákban, egyetemeken bukkan fel újra, ahol az oltottság nem elég magas. Ráadásul az oltások által biztosított immunitás idővel csökkenhet, különösen, ha az emlékeztető dózisok elmaradnak. Ez nem a vakcinák hatástalanságát jelzi, hanem azt, hogy a védelem fenntartása folyamatos figyelmet igényel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az oltásellenesség ma az egyik legjelentősebb közegészségügyi kockázat. Ez különösen azokban az országokban érezhető, ahol az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom megcsappant. A közösségi média sem segít: a téves információk villámgyorsan terjednek, és sokszor nagyobb hatást érnek el, mint a tudományos tények.
Az antibiotikumok megjelenése fordulópontot hozott a fertőző betegségek elleni harcban, visszaszorítva olyan súlyos kórokat, mint a tuberkulózis vagy a skarlát.
A penicillin felfedezése óta ezek a szerek kulcsfontosságúak voltak, ám a baktériumok alkalmazkodóképessége sem ismer határokat. Az antibiotikumok túlzott vagy nem megfelelő használata – akár a humánorvosi gyakorlatban, akár az állattenyésztésben – ellenálló törzsek kialakulásához vezetett. A tuberkulózis esetében Kelet-Európában különösen aggasztó a helyzet: Ukrajnában 2021-ben a WHO adatai szerint az új TBC-esetek 27 százaléka ellenálló volt a hagyományos kezelésekkel szemben.
A skarlátot kiváltó Streptococcus pyogenes sem kivétel, hiszen 2022-ben Franciaországban, Írországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban is nőtt az esetszám, részben olyan fejlettebb baktériumváltozatok miatt, amelyeket a kutatók „felturbózott klónokként” emlegetnek. Ez a rezisztencia nemcsak a kezelést bonyolítja, hanem a betegségek terjedését is felgyorsítja, különösen ott, ahol az egészségügyi ellátás nem elég hatékony. Ha folytatódik ez a tendencia, 2050-re évente akár 10 millió ember is meghalhat olyan fertőzésekben, amelyek korábban egyszerűen kezelhetők voltak, állítják a szakértők. Ki gondolná, de az állattenyésztés szerepe sem elhanyagolható ebben. Az élelmiszeriparban nagy mennyiségben alkalmazott antibiotikumok hozzájárulnak az ellenálló baktériumok szaporodásához, amelyek aztán az emberi szervezetbe is bejutnak.
A globális felmelegedés nem csupán az időjárást befolyásolja, hanem a fertőző betegségek elterjedését is. A magasabb hőmérsékletek és a szélsőséges időjárási jelenségek új lehetőségeket nyitnak a kórokozók előtt.
Olaszországban például 2023-ban jelentősen megnőtt a dengue-láz esetszáma, amit a melegebb éghajlat tett lehetővé a tigrisszúnyogok elszaporodásával. Az áradások szintén problémát okoznak, hiszen a szennyezett ivóvíz a kolera terjedésének kedvez, ami Európában is felbukkanhat ott, ahol a higiéniai feltételek romlanak. Közép- és Kelet-Európában a kullancsok által terjesztett betegségek, mint a Lyme-kór vagy a kullancsencephalitis is egyre gyakoribbak, mivel az enyhébb telek nem csökkentik a kullancspopulációt, ellenkezőleg, növelik.
Az olyan mesterséges környezeti változások, mint például az erdőirtás, tovább bonyolítják a helyzetet. Az állatok élőhelyeinek szűkülése közelebb hozza őket az emberi településekhez, növelve az állatról emberre terjedő fertőzések kockázatát.
A denevérek vándorlása, amelyet részben a klímaváltozás idéz elő, olyan vírusokat hozhat magával, mint amilyen a SARS-CoV-2 volt. A kutatók szerint a mediterrán térség különösen kiszolgáltatott lehet, ha nem cselekszünk időben.
A világ ma szorosabban összefügg, mint valaha. A repülőgépek egyetlen nap alatt kontinenseket szelnek át, és a kórokozók is szívesen utaznak velük. A kanyaró például rendszeresen felbukkan Nyugat-Európában, ha oltatlan utazók behozzák. 2019-ben az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 13 ezer ilyen esetet jelentett.
A gyors urbanizáció és a népesség mozgása szintén táptalaja a fertőzéseknek.
A zsúfolt városi környezetben, ahol az emberek szorosan élnek egymás mellett, a betegségek könnyebben terjednek. A SARS 2003-as esete jól mutatja a globalizáció erejét: egy kínai orvos (a vírushordozó) Hongkongba utazott, és napokon belül 37 országban, köztük Európában is megjelent a vírus.
A régi betegségek újjáéledése nem kizárólag biológiai kérdés, a társadalmi körülmények is döntő szerepet játszanak.
A szegénység, a túlzsúfolt lakhatás és az egészségügyi ellátás hiánya ideális feltételeket teremt a fertőzéseknek. Ukrajnában a tuberkulózis terjedését a gazdasági nehézségek és a háborús helyzet is súlyosbítja, míg Szlovákiában a marginalizált közösségekben a rossz higiéniai viszonyok növelik a kockázatot. Nyugat-Európában a COVID-19 is megmutatta, hogy a legszegényebb rétegek a leginkább kiszolgáltatottak.
A régi betegségek visszatérése összetett kihívás, de nem megoldhatatlan. A tudomány új gyógyszerek és terápiák fejlesztésén dolgozik, ám ezek sikere a globális összefogáson múlik. Az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben elengedhetetlen a gyógyszerek ésszerűbb használata, mind az orvoslásban, mind a mezőgazdaságban. A klímaváltozás hatásainak mérséklése és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése szintén kulcsfontosságú. Egyéni szinten is tehetünk lépéseket: az oltások elfogadása, a higiéniai szabályok betartása és a felelős gyógyszerhasználat mind hozzájárul a védelemhez. A régi betegségek fenyegetése valós, de nem legyőzhetetlen. Ha megértjük az okokat, és cselekszünk, esélyünk van arra, hogy ne a múlt árnyai határozzák meg a jövőnket.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/14. számában.
