A medve és az árnyéka: tavaszjóslás brummogó időjóssal
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a brummogó időjóstól állítólag megtudhatjuk, mikor érkezik a tavasz.
A tél egyik legizgalmasabb, legjobban várt népi hagyománya a medvejóslás. Február 2-án számos állatkertben medveles várja az óvodás és iskolás gyermekeket, valamint a családokat, hogy megfigyeljék a brummogó időjóst, meglátja-e az árnyékát, kinn marad, vagy visszabújik barlangjába?
A naphoz kötődő legismertebb népi hiedelem szerint, ha a medve előjön a barlangjából, de meglátja az árnyékát a napsütés miatt, akkor visszacammog aludni, mert még hosszú lesz a tél. Ellenben borús időben nincs árnyék, a medve sem ijed meg önnön árnyékától, és kinn marad. Vagyis már nyakunkon a tavasz.
E népi hiedelem gyökere Erdélybe vezet, és onnan is tovább Jókai Mórhoz, mert egyes nézetek szerint a „nagy mesemondó" fantáziájában, pontosabban az Új földesúr című regényében született meg az időjós medve alakja. Jókai említett művében így fogalmaz a jóslásról:
Claude Gaignebet feltevése szerint a hiedelem a naptárrendszer félreértéséből született – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban. A francia tudós szerint a medvének éjjel kellene megnéznie az árnyékát, hogy telihold van-e, vagy sem.
Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik a húsvét; ha azonban, újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van, a csillagászati tavasz.
Hogy a medvék született időjósok-e vagy sem, nem tudhatjuk, de Aranyosi Ervint megihlette ez a kedves hagyomány.
Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.
(Aranyosi Ervin: Az időjós medve)
A pacsirta éneke
Ugyancsak ehhez a naphoz kötődik egy másik, kevésbé ismert néphagyomány: ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni, mivel garantáltan hosszú lesz a tél.
Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is eleink:
Az állatokhoz kapcsolódó jóslás más népek hiedelmeiben is tetten érhető.
A hagyomány Amerikában sem ismeretlen, a különbség csupán annyi, hogy ott medve helyett erdei mormota szerepel a szokásban. A különös időjóslás a tengerentúlon Pennsylvaniából ered, ahová a német betelepülők hozták magukkal a népi szokást a 18. században.
Az Egyesült Államokban az erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira, hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként”( Groundhog Day) is ismert. Az erdei mormoták föld alatti odújukban töltik a telet, és gyertyaszentelőkor kibújva állítólag ugyanolyan következtetéseket vonnak le a kinti időjárási viszonyokból, mint az európai barnamedve.
Észak-Itáliában a népi hagyományok szerint e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg.
Németországban a sündisznó viselkedéséből következtetnek a tavasz közeledtére.
