A magyarországi meteorológia nagy egyénisége
Az emberek már ősidők óta figyelték a természeti jelenségeket, az időjárás és az éghajlati viszonyok alakulását, elsősorban gyakorlati okokból, elvégre ezek az ismeretek fontosak voltak a túlélés szempontjából. Mindezt azonban ösztönösen cselekedték, nem rendszer szerűen, és még azokban a civilizációkban (pl. Egyiptom, Mezopotámia, Kína, India, Görögország) sem gyűjtötték módszeresen ezeket az adatokat, ahol a tudományok viszonylag magas szintre jutottak.
Egy-egy szerző persze, ha feljegyzéseket vagy levelet írt, gyakran megemlítette, milyen volt az idő aznap, hideg volt-e vagy meleg, esett-e vagy nem stb., de ezek szubjektív benyomások voltak. A hőmérséklet pontosabb mérése is viszonylag későn, a 17. században kezdődött a Galileo Galilei (1564–1642), René-Antoine Ferchault de Réaumur (1683–1757), Gabriel Fahrenheit (1686–1736) által szerkesztett eszközök jóvoltából, és nagyjából ezzel egy időben kezdték rendszeresen feljegyezni a hőmérsékleti adatokat is.
A Magyar Tudományos Akadémia 1860. június 18-án tartott ülésén határozta el az ország természeti és légköri viszonyaival kapcsolatos adatok szervezett gyűjtését.
A csillagászati, a meteorológiai és a geofizikai megfigyelések szempontjából fontos esemény volt Konkoly Thege Miklós (1842–1916) Ógyallán 1869-ben alapított obszervatóriuma, ahol az 1890-es évektől a meteorológia is fontos szerepet kapott. Konkoly Thege sok tehetséges fiatal tudóst csábított ide, ezek egyike volt az 50 éve elhunyt Réthly Antal (1879. május 3. – 1975. szeptember 21.), aki elsősorban az időjárási, csillagászati, földmágnességi és szeizmikus jelenségek megfigyelésére összpontosított. Mielőtt tudományos pályáját bővebben ismertetnénk, foglaljuk össze pályakezdésének fontosabb eseményeit.
Az egyetemen a földrajz szakot „rendkívüli hallgatóként” fejezte be, miután nem volt latin nyelvből érettségije. Itt a magyarországi földrajztudomány olyan kiválóságainak előadásait hallgatta, mint Lóczy Lajos (1849–1920) geológus, Cholnoky Jenő (1870–1950) geográfus, Eötvös Loránd (1848–1919) geofizikus, Koch Antal (1843–1927) geológus, Kövesligethy Radó (1862–1934) csillagász vagy Thirring Gusztáv (1861–1941) geográfus, demográfus.
Édesapja jó ismerőse, Konkoly Thege Miklós a 21 éves fiút először kalkulátorként, majd ógyallai birtokán –1903–1904-ben – elsősorban meteorológiai megfigyelőként alkalmazta. Itt a pozsonyi születésű Marczell György (1871–1943) munkatársaként igyekezett hasznossá tenni magát és életútjuk a későbbiekben is nagyrészt párhuzamosan haladt. Marczellről mondjuk el, hogy ő volt Magyarországon a mikroklimatikus megfigyelések úttörője és 1913 januárjában ő kezdeményezte az első műszeres léggömb felszállását, amivel lényegében elindult a magyarországi sztratoszférakutatás.
Réthly az 1900-as években több dolgozatot jelentetett meg a földrengések és az éghajlattan témakörében, 1912-ben pedig a kolozsvári egyetemen „summa cum luade” minősítéssel doktori címet is szerzett.
Az első nagyon fontos feladatot az 1913-ban szervezett első Adria-kutató expedícióban kapta, amikor a Najade hadihajó fedélzetén felkutatták az Adriai-tenger keleti partjai mentén fekvő szigetvilágot. Korábban (1910-ben) Olaszország és Ausztria megállapodást kötött az Adriai-tenger összehangolt oceanográfiai tanulmányozásáról. Bár már akkor felkérték a magyar kormányt is az együttműködésre, ez csak a felvidéki Szőlőskén született Gonda Béla (1851–1933) mérnök, a Magyar Adria Egyesület alapítója hathatós igyekezetének köszönhetően vált valóra. Az expedícióra 1913. október 10. és 1913. október 31. között került sor. Számos kiváló tudós mellett Réthly Antal meteorológusként vett részt a kutatásban. A Nagy Háború kitörése előtt, 1914 áprilisában még megvalósult a második expedíció is, de a harmadik gyűjtőútat már csak 1937 és 1939 között több részletben tudták megszervezni.
Réthly az első expedíció résztvevőjeként a Természettudományi Füzetekben 1914-ben egy háromrészes dolgozatot tett közzé A tengerkutatásról, különös tekintettel a Magyar Adria Egyesület próbaútjára címmel.
1918-ban IV. Károly király egyetemi adjunktussá nevezte ki. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején megbízták a Tudományos kísérletezési főosztály vezetésével, de a kommün bukását követően – ellentétben másokkal – ebből nem származott hátránya. 1920-ban megbízott egyetemi oktató, 1923-ban pedig az éghajlattan egyetemi magántanára (tulajdonképpen docense) lett. Ő kezdeményezte 1925-ben az általa szerkesztett Időjárás című szaklap fennmaradását biztosítani hivatott Magyar Meteorológiai Társaság létrehozását, amelynek főtitkári tisztségét is betöltötte.
Magyarországra visszatérve nem kevésbé fontos feladatok várták. Megbízták az első nemzeti Éghajlati Atlasz összeállításával (ez harminc év adatai alapján 1943-ban készült el végleg). 1931-ben kinevezték az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet (OMFI) helyettes, majd 1934-ben főigazgatójává.
Réthly tudományszervezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kitartóan fáradozott azért, hogy az egyetemen létrejöjjön egy önálló meteorológiai tanszék, amely csak 1945 után vált valóra.
Matuzsálemi korban, 97 évesen érte a halál 50 esztendeje, 1975. szeptember 21-én. Földi maradványai szülei mellett, az Óbudai temetőben pihennek.
