2025. november 6., 10:36

A magyarországi meteoritkutatás kiemelkedő egyénisége

A Felvidék sok kiváló tudósember szülőföldje. A következőkben a november 6-án századik születésnapját ünneplő Kubovics Imre geológus munkásságát szeretném bemutatni.

Megbeszélték
Dr. Kubovics Imre geológusprofesszor
Fotó: Archívum

Dr. Kubovics Imre 1925. november 6-ára virradóra a mátyusföldi Nagymácsédon látta a napvilágot egy kisparaszti családban.

Egy vele készült beszélgetésben elmesélte, hogy hatan voltak testvérek és a nagymácsédi birtok nem biztosított megélhetést ennek a sok embernek, ezért édesapja több falubelivel közösen a szülőfalutól kb. 80-90 km-re keletre fekvő Komáromcsehiben vett bérbe egy nagyobb területet, ahol közösen gazdálkodtak. Akkor a kis Imre hétéves volt és elsősorban azon tűnődött, hogy a sík nagymácsédi tájhoz képest Komáromcsehi dimbes-dombos vidéke miért más. Volt egy másik élménye is, ami végeredményben egész életére kihatott. Sokszor késő éjjel is a szabad ég alatt töltötte az időt és egy alkalommal egy fényes égitestet figyelt meg, amely végig vonult az égbolton, majd valahol eltűnt a látóhatár alatt. Nyilván egy nagyobb meteorról vagy bolidról volt szó, de kisiskolásként akkor még nem tudhatta, mi lehetett az.

Elemi iskolai tanulmányait 1932–1940 között szülőfalujában végezte, ezt követően előbb a galántai polgári iskolában, majd az érsekújvári kereskedelmi iskolában tanult. Hogy nem volt gimnáziumi érettségije, az később kisebb nehézségeket okozott az egyetemi tanulmányai megkezdésében. De addig még sok minden történt az életében.

Kőzetek
Kubovics Imre egyik fontos könyve
Fotó:  Archívum
A második világháború idején édesapja agyvérzést kapott, nővére férje is bevonult, így a család ismét nehéz anyagi körülmények közé került. Kubovics Imrét, más kortársaihoz hasonlóan, leventeként vették nyilvántartásba és 1944 őszén a nyilasok egy transzporttal egészen Németországig masíroztatták, ahol 1945 márciusában Jéna közelében amerikai hadifogságba esett. Onnan sorstársaival gyalog, olykor hatalmas sártengeren átgázolva egészen Frankfurtig vánszorgott. Útközben sokan kimerültek és meghaltak.

Eleinte az amerikai hadsereg gondoskodott róluk, majd társaival együtt átadták őket a franciáknak, akik már korántsem viszonyultak hozzájuk olyan emberségesen. Alig biztosítottak számukra ellátást, de éjszakánként, ha valamilyen hangoskodást hallottak a szálláshelynek kijelölt hodályban vaktában leadott puskalövésekkel igyekeztek rendet teremteni.

A leventék aztán hírét vették, hogy a tizennyolc évesnél fiatalabbakat szabadon engedik. Kubovics Imre akkor már közel járt a huszadik életévéhez, ezért egy kis okirathamisítást követett el: az 1925-ből 1928-at „kreált”, így ő is a szabadon engedettekkel tarthatott. A hazafelé vezető út eléggé viszontagságos volt, de 1945. augusztus 11-én szerencsésen megérkezett Nagymácsédra.
Itt született
Nagymácséd - a levegőből
Fotó:  Nagymácséd Facebook-oldala

A falu időközben ismét Csehszlovákia része lett és a magyarokra újabb, addig elképzelhetetlen megpróbáltatások vártak. Kubovics Imre ennek ellenére igyekezett tovább képezni magát és Nagyszombatban egy szlovák kereskedelmi iskolában próbált szerencsét, de magyar nemzetisége miatt elutasították a jelentkezését. Az egyik tanár ugyan jelezte, ha szlovák nemzetiségűnek vallaná magát, akkor felvennék, de ő erre nem volt hajlandó, és inkább Magyarországra szökött.

Ozogány Ernő a Katedra újságban a professzor úrról megjelent cikkében azt írja, hogy Párkányban egy vonatszerelvény mozdonyának széntárolójóban megbújva sikerült átjutnia Magyarországra valamikor 1945 végén és Dél-Komáromban folytatta tanulmányait. 1946–1947 között végezte el az iskolát és kereskedelmi érettségit szerzett. Közben néhány érdekes könyv is a kezébe került, amelyek a földtudományok felé terelték az érdeklődését. A már említett interjúban beszélt a kassai születésű Mauritz Béla (1881–1971) mineralógus egyik munkájáról is. Róla azt kell tudni, hogy 1944 őszén, a nyilasuralom idején a Budapesti Tudományegyetem rektorhelyetteseként megakadályozta, hogy az intézményt Németországba költöztessék.

Felvidékiek
Mauritz Béla professzor
Fotó:  Wikipédia
Kubovics Imre 1947–1949 között a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt, majd átlépett az ELTE jogelődje, a Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának geológiai tanszékére. Eleinte gondja volt az ásványtannal, végül Mauritz Bélának köszönhetően nagyon megkedvelte, viszont a Mauritzot a kommunista hatalom nem kedvelte, mondva csinált ürüggyel eltávolították az ásványtani tanszék éléről. Utóda Sztrókay Kálmán (1907–1992) mineralógus, a magyarországi meteoritikai kutatások úttörője lett. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy Kubovics Imre később ezen a területen jelentős eredményeket ért el.

Egy másik tanára is nagyon fontos szerepet játszott az életében. Ő Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984) geológus, geokémikus, petrográfus volt. Kubovics Imre később elsősorban a Mátra geológiájának tanulmányozása során szorosan együttműködött egykori professzorával, aki már egyetemistaként is segítette őt, amikor ösztöndíja mellett egy anyagi juttatással járó demonstrátori munkát is szerzett számára: gyógyszerészhallgatóknak tartott ásványismereti előadásokat. Szádeczky-Kardoss egyébként nem szerette, ha megbírálták, de Kubovicstól még ezt is eltűrte, ami nemcsak a köztük kialakult jó viszonyról tanúskodott, hanem egyfajta elismerése is volt a tanítvány tudományos képességeinek.

Geokémikus
Szádeczky-Kardoss Elemér
Fotó:  Wikipédia

A geológusi diploma megszerzését követően Kubovics Imre az egyetemen kezdte önálló tudományos pályáját és lényegében 1954–1993 között az ELTE kőzettani-geokémiai tanszékén haladt felfelé az oktatói ranglétrán a tanársegédi tisztségtől egészen tanszékvezetői professzorságig. Ez az út azonban korántsem volt olyan akadálymentes, ahogy azt sejthetnénk, mivel Kubovics Imre mindezt pártonkívüliként tette meg, és volt időszak az 1980-as években, amikor egy, általa csak „matematikai lobbinak” nevezett csoport (hogy kik is lehettek valójában, azt az interjúban nem árulta el) igyekezett minden áron keresztbe tenni egyetemi karrierjének. Tanszékvezetői kinevezését is hónapokig akadályozták, de az a szakmai közösség, amely ismerte – és elismerte – munkásságát rendre őt szavazta meg túlnyomó többséggel a betöltendő posztra.

Az egyetemi oktatói munka azonban megköveteli a tudományos kutatói tevékenységet is. Kubovics Imre első figyelemre méltó eredményeit a Velencei-hegység nyomelem-geokémiai vizsgálata terén érte el. Ennek során a felszíni kőzetátalakulási termékekben aranydúsulást mutatott ki. Kandidátusi témája már az ország másik felébe vitte: a Mátra északkeleti és nyugati részének mindenre kiterjedő kőzettani-vulkanológiai feldolgozása volt.

Az 1960-as évek második felétől érdeklődése a kísérleti magmás kőzettan felé fordult, és az általa létrehozott petrurgiai laboratóriumban (ahol ömlesztik, majd újrakristályosítják a kőzeteket) végzett kísérletek számos elméleti és gyakorlati probléma megoldásához járultak hozzá. A laboratórium több mint 20 éves működése során az olvadékszerkezettel foglalkozó egyetemi doktori disszertációk születtek, és Kubovics Imre is e témakör részletes feldolgozása alapján nyerte el a földtudomány doktora tudományos fokozatot. A kísérleti munkák a gyakorlatban hasznosítható eredményekhez, nemzetköz szabadalmakhoz is vezettek.

Űrodüsszea
Kubovics Imre előad
Fotó:  Archívum

Kubovics Imre az 1980-as évektől az addig kevésbé feldolgozott magyarországi mezozoos magmás kőzetek petrográfiai-geokémiai vizsgálatával is foglalkozni kezdett, amely Magyarországon korábban nem ismert kőzettípusok kimutatásához vezetett. Ezek a kutatások jelentős mértékben hozzájárultak a Kárpát-medence magmás fejlődésének, magmatektonikai helyzetének, a kéreg–köpeny kapcsolatoknak a megértéshez.

Az 1990-es évektől érdeklődésének középpontjába a kozmopetrológiai kutatások kerültek, ami tulajdonképpen a Földbe becsapódó meteoritok kristályszerkezetének és anyagi összetételének a vizsgálata különböző kristályoptikai és egyéb módszerekkel. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy Kubovics professzor már az 1970-es években kezdeményezte, hogy magyar kutatók is vegyenek részt az amerikai expedíciók által a Holdon gyűjtött kőzetek vizsgálatába. Végül elérte, hogy Houstonban személyesen vehetett át két sorozatnyi holdkőzetcsiszolatot és ezek vizsgálatával nemzetközi elismerést is szerzett.

A meteoritok kutatását a professzor úr azért is fontosnak tartja, mert ezek a világűr különböző tartományaiból és objektumairól érkező égitestek egyfajta üzenetet is hordoznak, arról „tájékoztatják” a tudósokat, hogy milyen anyagokból épül fel a világegyetem a Naprendszer bolygóitól kezdve egészen a távoli galaxisokig bezárólag.

Az említett interjúban elmesélt egy megdöbbentő történetet is. 11 egyetemi hallgatót egy mikrobusszal valamilyen katonai gyakorlóterepre szállítottak, amikor járművük összeütközött egy teherautóval. A balesetet csak egy hallgató élte túl – egy bizonyos Török Marcell –, aki életben maradását égi jelként fogta fel és belépett egy szerzetesrendbe. Egy kis házikóban tartózkodott éppen – nem messze a magyar-jugoszláv határtól –, amikor egy nagy villanást látott, majd iszonyatos dörrenést hallott, amiről nem tudta, hogy mi lehetett. Kezdetben a határ túloldalán zajló polgárháborúban leadott ágyúlövésnek vélte és gyorsan bemenekült a házba. Hajnalban kimerészkedett és a ház ajtajától öt méterre egy nagyobb krátert pillantott meg, amelyben még izzott az anyag. Ásójával megérintette, de már nem tudta elrántani a szerszámot, mert hozzátapadt az izzó valamihez. Utóbb kiderült, hogy egy több mint 2 kg tömegű vasmeteoritról volt szó, amelyhez hasonlót Magyarországon még nem találtak.  Ennek vizsgálatát is végül Kubovics Imre és munkatársai végezték el.

Kubovics professzor az 1989-es rendszerváltást követően 1993–1994 között az Antall- majd a Boros-kormányban a felsőoktatást felügyelő helyettes államtitkári posztot is betöltötte. Ez talán valamilyen elégtétel is volt számára azokért a hercehurcákért, amelyeket a Kádár rendszer utolsó évtizedében el kellett viselnie.

Az elmúlt évtizedekben számos kitüntetést kapott, de talán arra a legbüszkébb, hogy 80 éves korában, 2005-ben szülőfaluja díszpolgári címmel tisztelte meg. Mint az említett interjúban elmondta egy falujabeli kutatóvegyész volt a szorgalmazója ennek, de név szerint nem említi. E sorok írója akkor szintén ott volt ezen az eseményen Nagymácsédon, ezért tudja, hogy a ma Somorján élő dr. Bánki Gyuláról van szó, aki a múlt század nyolcvanas éveiben néhány témában együttműködött a professzor úrral.

Felvidékiek mindketten
Kubovics Imre és földije, Bánki Gyula az 1980-as években
Fotó:  Archívum

Kubovics Imre rendszeresen hazalátogat a halottak napja táján, hogy virágot helyezzen el szülei és rokonai sírján, és amikor Nagymácsédról kérdezik, csakis a legnagyobb szeretettel emlékezik felnevelő falujáról, az egykor ott élt ismerőseiről.

Azt nem tudom, hogy mivel szeretnék őt meglepni a nagymácsédiak 100. születésnapján, arról viszont már tudni lehet, hogy a Magyar Meteoritikai Társaság szervezésében november 15-én rendezik a VI. Országos Meteoritikai Konferenciát az óbudai Polaris Csillagvizsgálóban Kubovics Imre professzor 100. születésnapja alkalmából. A program szerint több előadó is szól majd a kiváló tudósról, de a magyarországi meteoritkutatásról és vasmeteoritokról egy kötetlen kerekasztalbeszélgetést is terveznek.
Tisztelgés
A konferencia meghívója
Fotó:  Archívum

Olvasóink nevében mi is boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk a professzor úrnak.

Megosztás
Címkék