A magyarországi állatrendszertan úttörője: Dudich Endre pályája
Dudich Endre az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik győztes csatájáról nevezetes Nagysallón született 1895. március 20-án. Édesapja körorvos volt az akkor még túlnyomórészt magyarok lakta faluban, és munkája mellett elsősorban a környék növény- és állatvilágát tanulmányozta.
Ez a szenvedélye fiára is ráragadt, aki miután 1913-ban kiváló eredménnyel leérettségizett az esztergomi gimnáziumban, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz–földrajz szakán kezdte meg a tanulmányait.
A háború azonban beleszólt az életébe, évekig frontszolgálatot teljesített, és csak 1920-ban szerezte meg a szegedi egyetemen a diplomáját. Később azt mesélték róla, hogy még az olasz hadszíntéren is megfigyeléseket végzett – a bombatölcsérekben vizsgálta és gyűjtötte a rovarokat. Az egyik itt talált bogarat később róla nevezték el (Bythinus dudichi). 1925-ben egyetemi magántanár lett, közben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott, ahol minden általa elolvasott cikket és publikációt cédulákon katalogizált, és ezeket az adatokat kollégái és tanítványai számára is hozzáférhetővé tette. Élete végéig folytatta ezt a tevékenységét, amit a számítógépekkel elárasztott mai világban hajlamosak vagyunk megmosolyogni, de akkoriban ennek felbecsülhetetlen értéke volt.
Dudich Endre zoológusként szinte mindennel foglalkozott. Talán ennek is volt köszönhető, hogy egy korszerű és iskolateremtő állatrendszertant sikerült kialakítani. Ő volt az, aki ráirányította a magyarországi biológusok figyelmét a vizek és különösen a barlangok élővilágára. Az aggteleki Baradla barlangban az 1920-as évek végétől egészen haláláig rendszeresen kutatott. Az ő érdeme volt az is, hogy 1958-ban a világon negyedikként (és a kommunista blokkban elsőként) létrejöhetett a föld alatti barlangbiológiai laboratórium. Első nagyobb ívű munkája is a Baradla barlanggal foglalkozott, ez a 246 oldalas monográfiája Bécsben jelent meg 1932-ben. A Magyar Tudományos Akadémia is ebben az esztendőben választotta levelező tagjává. Később rendes tag lett, de a kommunisták hatalomra kerülésével átszervezték az MTA-t és Dudich Endrét visszaminősítették tanácskozó taggá, később ismét levelező és rendes tag lett. Ez csak azért érdekes, mert így négy alkalommal kellett akadémiai székfoglalót tartania. Még közeli munkatársai közül sem tudta mindenki, hogy a professzor vörös-zöld színtévesztő volt, ami ugyancsak megnehezítette a munkáját; ennek ellenére fontos eredményeket ért el az állatok életmódját, táplálkozását, fejlődését vizsgálva. Például a rákok újraképződő páncéljában kialakuló mészberakódásokat polarizált fényben vizsgálta, ami nagy nemzetközi visszhangot keltett. Tanszékén állatrendszertani gyakorlatokat vezetett be, de korát megelőzve ökológiai szempontok alapján vizsgálta egy-egy adott biotóp élővilágának táplálkozásbiológiáját.
Kétkötetes Állatrendszertana ma is alapműnek számít. Az általa jegyzett publikációk száma 218. Ezek között a folyóiratokban közölt tanulmányokon kívül számos önálló vagy társszerzőkkel közösen írt könyv is van. Több magyarországi és külföldi tudományos társaság is megtisztelte tagságával, Kossuth-díjjal tüntették ki, a magyarországi szakmai szervezetek emlékplaketteket adományoztak számára. 1971. február 5-én, Budapesten hunyt el. Szülőfalujában márványtábla őrzi emlékét.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/6. számában)
