A Magyar Mezőgazdaság ezer éve
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Budapest egyik illusztris helyén, a városligeti Vajdahunyad várában kapott helyet. Ez Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági múzeuma. Az épület elődje a millenniumi ünnepségekre fából készült, de mivel elsöprő sikert aratott, a történelmi épületegyüttest Alpár Ignác tervei alapján tartós építőanyagokból is megépítették, amelyet maga I. Ferenc József császár adott át 1908-ban a nagyközönségnek.
Alpár Ignác a román kor, a gótika, a reneszánsz és a barokk építészet jellegzetességeit sajátos módon kívánta bemutatni: a történelmi Magyarország területén fellelhető, ismert épületek részleteiből rakta össze, s mert leginkább az erdélyi vajdahunyadi várra emlékeztet, innen kapta a nevét. Magyarországon a mezőgazdaság mindig jelentős szerepet játszott, ezért tartották fontosnak a honfoglalás 1000. évfordulóján a mezőgazdaság fejlődésének és történetének a bemutatását.
Az épületegyüttest mesterségesen kialakított vízfolyás veszi körül két híddal, területén három szobor – az építész Alpár Ignác, Anonymus és Károlyi Sándor szobra – található. A második világháborúban többször érte bombatalálat, eredeti berendezésének jelentős része elpusztult. A háború után a helyreállítási munkákat Hajós Alfréd vezette. 1991-ben műemlékké nyilvánították a Vajdahunyad várát.
Hatalmas területet kell bejárnunk ahhoz, hogy megismerjük A magyar mezőgazdaság története a Kárpát-medencében – a kezdetektől 1945-ig című állandó tárlat anyagát. Az őskortól indulva, időrendi sorrendben haladva, láttatja a mezőgazdaság fejlődését, az itt élő népcsoportok eszközeit, a fejlődést meghatározó újításokat. Ilyen például az ásóbot, a kocsi, a fazekaskorongok megjelenése és használata. Külön fejezetet képez a honfoglaláskori állapotok bemutatása. Látunk nemez borítású, hitelesen berendezett jurtát, illetve a félnomád életmód kellékeit és a kor ásatásainak eredményeit is bemutatják. Külön-külön egységekben foglalkozik a tárlat az Árpád-, a török- és a Habsburg-korral.
Itt feltétlenül ki kell emelni a szentkirályi ásatások leleteit, ugyanis a házmetszet egy korabeli konyhába és a ház fűtésrendszerébe is betekintést nyújt. Kiderül az is, hogy a török időkben az intenzívebb állattenyésztés és a szőlőművelés segített a nehéz idők átvészelésében.
Ahogyan közeledünk napjainkhoz, úgy sokszorozódnak meg az információk. A török háborúk után a mezőgazdaság is megújult, idővel kialakult a belterjes gazdálkodás. Az elnéptelenedett területeket benépesítették, új növény- és állatfajták jelentek meg. Lassan a gépesítés is elkezdődött az agráriumban, ez új dimenziót nyitott a gazdák előtt. A kiállítás az új gépeket is bemutatja, ahogyan megjeleníti a századforduló vásárait, a kisipari termékeket, a Hangya Szövetkezet üzleteit, ahol szinte minden kapható volt. Természetesen megismerkedhetünk az első mezőgazdasági oktatási intézményekkel is.
A nemzeti lókiállítás bemutatja az egyes lófajtákat, felvonultatja a lótartás elengedhetetlen eszközeit, de meghökkentő kérdésekre is választ ad a lovakkal kapcsolatosan. A 20. századig a lovak komoly szerepet töltöttek be a hadászatban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben egyaránt, s megtudhatjuk, mi a különbség az omnibusz, a fiáker és a lóvasút működésében.
A századforduló idején megnövekedett a lovassportok szerepe, itt a kisbéri félvér lovak játszanak főszerepet. A látogató megtapasztalhatja, milyen különbségek vannak a szekér, a kocsi és a hintó között, de röviden áttekintheti a lótenyésztés magyarországi fejlődését is. A gyerekek olyan praktikus kérdésekre is választ kapnak, mint például miért kell patkolni a lovakat, avagy milyen színű lovak léteznek.
Ez a kiállítás a magyarországi vadászkultúra bemutatását tűzte ki célul. A millenniumi ünnepségeket követően itt nyílt az első állandó vadászati kiállítás. A tárlat megismertet a vadászat múltjával, tradícióival, eredményeivel, bemutatja Széchenyi István vadászpuskáját, az orvvadászat eszközgyűjteményét, a trófeákat, illetve megismerhetjük a vadászkutyákat is. Az erdőgazdálkodás történetét bemutató tárlaton szó esik az első korszerű erdőtörvényről, arról, hogy ma Magyarország területének 18,4 százalékát alkotják erdők. Megismerhetjük az erdőtelepítés fázisait, a szerszámokat, a fakitermelés céljait.
Ahol víz van, hal is akad címmel a közelmúltban nyílt új állandó tárlat, amelyen felvonultatják a régi idők halászati eszközeit. Fura, de igaz: a halászat eszközei a történelem során alig változtak valamit. A látogató megismerheti a halászati módszereket, illetve a vízi élővilágot.
Az utolsó állandó kiállítás, A magyar szőlő és bor Európában című, kiemelten bemutatja a Szent István korában született borkultúránk keleti gyökereit, a pannóniai római borkultúrát, valamint a nyugati és a délszláv telepesek magyar kultúrába integrálódott hagyományait. Tájékoztat a szőlő fő ellenségéről, a filoxéráról, megismertet a történelmi korok hatásaival a szőlőtermesztésre, illetve felhívja a figyelmet napjaink biztatónak tűnő változásaira.
