A Ma7 munkatársai mit hagynának az óesztendőben, és mit vinnének át 2026-ba?

Molnár Judit:

A betegségek miatti félelmeket, az elvesztés fájdalmát és a háborús bűnös stigmáját már nagyon szeretném elengedni, és vinném az önzetlen szeretetet, a megerősítő hitet, a gyerekek kíváncsiságát és az öregek bölcsességét. 

Czibula Csaba:

Az óévben magam mögött hagynám a háborút és az értelmetlen öldöklést, amit ugyan nem mi teremtettünk, de a következményeit mi is cipeltük, és mindenképpen átviszem a négy unokámmal töltött örömteli pillanatok energiáit, mert ezek a legszebb emlékeim 2025-ről.

Kolek Zsolt:

Az óesztendőben hagynám a háborút és a meg nem értést, átvinném az új évbe a jó szót, az odafigyelést és a szeretetet.

Haják Szabó Mária:  

A hamis, kapzsi politikusokat 2025-ben hagynám, mert ők okozzák a megosztottságot, ami minden bajnak az eredője. Átvinném a családi összejöveteleket, a találkozókat a barátaimmal, a jó hangulatú szerkesztőségi gyűléseket, egymás megértését és elfogadását.

Száraz Dénes:

Vinném, ami boldoggá teszi az embereket, és hagynám, ami bánatot, félelmet okoz.

Tóth Tünde:

2025-ben hagynám az igazságtalanságok okozta feszültséget, az önfeladást, a régi mintákat, 2026-ba pedig átcsempészném a békét, boldogságot, az egyensúlyt és az öngondoskodás új minőségét.  

Léces Zoltán:

A holnaptól való félelmet, az áremeléseket, a megfelelési kényszert, a toxikus kapcsolatokat, az összetartás hiányát hagynám az óesztendőben. Átvinném a kiegyensúlyozott életet, a boldog családi légkört, a minőségi időtöltést, a jóbaráti kapcsolatokat és a háború mentes világot.

Lacza Tihamér:

Kidobnám a rosszkedvemet, hogy legyen helye a derűnek és a reménynek.

Dunajszky Éva:

2025-ben hagynám a háborút és a békétlenséget, egymás bántását. 2026-ba a békét vinném magammal, egymás jobb megértését és az egészséget családomnak, barátaimnak.

Szomolai Andrea:

Igazából semmit nem szeretnék elhagyni, minden cselekedet és tulajdonság formálja az embert. De 2025 akarva akaratlanul elviszi magával a harmincas éveimet. Hozzon tehát 2026 is lendületet, elegendő akaratot és fiatalos kreativitást. 

Lacza Gergely:

Ha tehetném, a méregkeverőket dobnám ki a kukába, és 2026-ban szeretetet, derűt, egymásra figyelést és békét hintenék az emberiségre.

Hajtman Gábor:

2025-ben magam mögött hagynám a félelmeket, a kudarcokat, a megosztó politikát és a közönyt. Az új évbe a reményt, a szeretetet, az építő párbeszédet vinném tovább.

Kövesdi Károly:

Amit 2025-ben tettünk, az már visszavonhatatlan, de 2026-ra azt kívánom, hogy állítsuk pellengérre a hazugokat, uszítókat, akik mérgezik a jó emberek életét, és játszanak a gyermekeink, unokáink jövőjével. Röviden: szolidaritást és becsületet minden jóakaratú embernek, bátorságot a gonosszal szemben. 

Gerhát Máté:

2025-ben hagynám a kilátástalanságot és a társadalmi elvárásokat. 2026-ba átvinném a szeretetet, amit a körülöttem lévő emberektől kapok és azt, hogy segítsük egymást építeni.

Agócs Szvorák Emese:

Az óévben hagynám a fáradtságot, a kimerültséget, a betegséget és a szomorúságot. Vinném magammal a gyerekeim mosolyát, a nevetését, az együtt töltött boldog perceket és a nagycsaládos vasárnapi ebédeket.

Mátis Rudolf:

2025-ben hagynám a gyűlölködést, 2026-ra pedig a békét és az egymással szembeni szolidaritást vinném át.

Rózsár Vince:

A kiszolgáltatottságot, a kilátástalanságot, az önzést és a kapzsiságot hagynám 2025-ben. A megértést, a segítőkészséget, az emberséget vinném magammal az új évbe.

Puskás Attila:

2025-ben hagynám a globális folyamatokról szóló negatív hírek okozta létbizonytalanság érzését, és magammal vinném a családban megélt boldog pillanatokat és sikereket.

Andrejkovič Tamás:

2025-ben hagynám a magányt. Nem azt a csendet, amely gondolkodásra tanít, hanem a sötét, emésztő magányt, amely észrevétlenül falja fel az embert belülről. Tovább vinném a reményt, hogy minden lezárt ajtó mögött ott lapul egy másik, amely még nem tárult fel.

B. Vida Júlia:

Hagynám a félelmeket és a szorongást, vinném az apró örömöket, a mindennapi kis csodákat.

Fábián Gergely:

2025-ben hagynám a konfliktusokat, a széthúzást, a meg nem értést, 2026-ra átvinném a családi és baráti találkozásokat, beszélgetéseket, a szeretetet, a békét, az akaratot és erőt a célok megvalósításához.

Kocur László:

2025-ben hagyok mindent, ami 2025-ben volt. 2026-ban is csak azzal szeretnék komolyabban foglalkozni, amire van ráhatásom.

Kaszmán Zoltán:

Mindent viszek, elsősorban az itt hagyás képességét...

Nagy-Miskó Ildikó:

Az óévben hagynám a gyűlölködést, az irigykedést, a kétszínűséget, az intoleranciát, az igazságtalanságokat, a súlyos betegségeket, a pusztító háborúkat, a mérgező kapcsolatokat, a létbizonytalanság miatti aggályokat. Az új évbe átvinném a felettébb fontos családtagjaimat, igaz barátaimat és a szeretetteli együttléteinket, valamint a békét és a jobbító szándékú értékteremtőket. Továbbá a szeretetet, az egészséget, a boldogságot, a reményt és a pozitív gondolatot is átmenteném, s megosztanám a szeretteimmel.   

Virsinszky Tamás:

Itt hagynék minden rossz dolgot, kedvezőtlen tulajdonságot, konfliktust és betegséget, ugyanakkor a hibáink tesznek emberré, ezért az új évbe azt a képességet vinném át, hogy többet tanuljunk ezekből a hibákból, becsüljük meg a jót, az egészséget és az emberi kapcsolatainkat. Továbbá vinném a Fradi jó nemzetközi szereplését és a DAC jó formáját is egy bajnoki cím reményében. 

Rajkovics Péter:

A 2025-ös évben nem hagynék magam mögött semmit. Sokkal inkább abban szeretnék hinni, hogy az emberi mosoly és az odafigyelés átvihető – és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket abban a forgatagban, amelyet mi magunk teremtettünk. Arra van szükség, hogy tisztán lássuk: valódi változást csak az évszázadok óta működő emberi értékek megerősödése hozhat.

Balogh Tímea:

Családi és szakmai téren is sikeres év volt 2025. Kihívás és feladat akadt bőven, ezekre a következő évben is számítunk, így az idei lendületet, kitartást és hitet mindenképp visszük tovább.

Balla Rita:

2025-ben hagynám az Európát átható fáradtságot és értékválságot. Vinném a család szeretetét és azt a személyes elköteleződést, hogy a felvidéki kortárs képzőművészet jövőjével továbbra is érdemes és szükséges foglalkozni.

Bazsó Kriszta:

Vinném és viszem magammal a zenét, ami életem fontos része lett, és vele együtt a jókedvet, életörömöt és szeretetet. 2025-ben hagynám azt a sok rosszat, ami a világban van, hogy mindenkinek legyen szép az élete.

Hudák Katalin:

Az óévben hagynám az összes gyógyíthatatlan betegséget, visszafordíthatatlan állapotot, a tehetetlenséget. Minden mást átvennék, hiszen így többé nem lenne akadálya, hogy megoldjuk a rossz dolgokat. 

Domonkos Andor:

Saját befolyásom határait figyelembe véve remélem a múlté lesz sok olyan helyzet és nem is kísérnek a következményei, amikor nem voltam elég bátor, tettrekész vagy éppen összeszedett és rossz döntéseket hoztam, elhanyagoltam vagy elodáztam valamit. Az új évre pedig átvinném azt az éleslátást, lelkesedést és kitartást – sőt, még többet is kívánok ezekből –, amikor képes voltam még egy lapáttal rátenni, még egy feladatot megoldani, még egy jó szót szólni.

Szarka Zsófi:

2025-ben hagyom a diétás receptek mellett az aggodalmakat és az új esztendőben tovább viszem magammal a nagy klasszikus receptek mellett a reményt minden fontos dologban. 

Somogyi Szilárd:

Magyar szempontból 2025-ből jól elfelejtem a világbajnoki selejtezőcsoportot és a kudarcot, és bízom benne, hogy a Nemzetek Ligája 2026 majd másként alakul.

Varga Levente:

2025-ben hagynám a stresszes énem, ami sok esetben elbizonytalanított. 2026-ra átvinném a pozitív életfelfogást, amivel szép és teljes életet lehet élni.

Bokor Klára:

Itt hagynék minden betegséget, de magammal vinném azt az óriási összefogást, törődést, szeretetet, segítséget, amit a bajban megtapasztal az ember.