A legnagyobb király
Pelét gyászolja a futballvilág, a sportág történetének egyetlen háromszoros világbajnoka csütörtökön hunyta le örökre a szemét. A világklasszis csatár még az 1958-as svédországi tornán 17 évesen szerezte első vb-trófeáját. Most kezdődik a licitálás, ki minden idők legnagyobb futballistája?
Általában Pelé, Maradona és Messi között válogatnak a legtöbben, és akkor még hol van a mi Puskásunk vagy a holland Cruyff? Kétségkívül, hogy hármukat külön, teljesen más kávéház illeti meg! Összevetni az összevethetetlent pedig teljesen felesleges: Pelé tündöklését, Maradona ragyogását és Messi varázslatát!
Arról megfeledkezünk, hogy közben a labdarúgás mennyit és miként változott. Pelé nyakában játék közben még nem lihegett állandóan három védő, volt tere a focira, a társak érkezésére. Maradona már nehezebb helyzetben volt, őt már gyűrték rendesen az ellenfelek, az erőfoci kezdett tért hódítani az ő idejében, bár az ellenfél védői már Pelét is kaszálták rendesen. Messi zsenialitása viszont abban mutatkozik meg leginkább, hogy kis területen, féllábon táncolva, mert a másikon áll egy hátvéd, tud káprázatos dolgokat művelni.
Felmerül a kérdés, hogy Pelé vajon mihez kezdett volna Katarban ebben a mai fociban, és Messinek milyen szerep jutott volna mondjuk, 1970-ben Mexikóban, ahova az argentin válogatott ki se jutott, a brazilok pedig Pelé vezérletével minden idők legmeggyőzőbb, leglátványosabb fociját produkálták?
Vitathatatlan, hogy a hatvanas években, beleértve a hetvenes évek elejét is, Pelé jelentette a labdarúgás csúcsát, a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején Maradona volt az állócsillag, Messi pedig 2004-től foglalja el a labdarúgók királyi trónját. Három különböző kor három összehasonlíthatatlan focizsenije! Mindenki a saját korában…
Sokan mondják, hogy mi lett volna, ha Pelé és Puskás az 1962-es világbajnokságon találkozik ellenfélként a pályán (Puskás Öcsi már a spanyol válogatott színeiben), de nem történt meg, mert Pelé a csehszlovákok ellen súlyosan megsérült, és többet már nem léphetett pályára a VB-n. Vagy lett volna-e Pelé négyszeres világbajnok, amennyiben a bolgárok 1966-ban Angliában nem vadásszák le őt a pályáról, miután gólt rúgott nekik.
Egyébként a választásnál, hogy ki a legnagyobb a három focicsillag közül, Pelé van a legnehezebb helyzetben! Az 58-as világbajnokságot, Pelé első fellépését a nagy fociporondon még nem láthattuk élőben a tévében, a következő, 1962-ben a chillei VB volt az utolsó, amiről még nem volt fociközvetítés, azt sem láthattuk akkor élőben, amikor Latisev szovjet játékvezető elcsalta Tichy Lajos szabályos gólját a csehszlovákok ellen.
Az első és utolsó Pelével fémjelzett foci VB 1970-ben volt Mexikóban! Azóta viszont sok idő eltelt, már többször is átépítették a világ legnagyobb stadionját, a brazil foci szentélyét, a riói Maracana stadiont, és a később született fociszerelmesek fülében ismerősebben zenghet Maradona és Messi neve, mint Peléé.
Az is bonyolítja a választást, hogy a Fekete Gyöngyszem soha nem focizott a szemünk előtt valamelyik európai topklubban, így nem szerepelt a legrangosabb európai kupákban (BEK, BL stb).
Klubjának, a brazil Santosnak a hazai mérkőzéseit pedig nem közvetítették rendszeresen az európai tévétársaságok. Maradona és Messi pedig a szemünk előtt nőtt fel, virágzott ki, az utóbbi játékában hál Istennek máig gyönyörködhetünk!
Pelé viszont a Király! Királyokból van ugyan több, Maradona is az volt, Messit is most erősítették meg újra a trónján, a legnagyobb királyból viszont csak egy lehet! De egyáltalán szükséges eldönteni, hogy ki a legnagyobb a focitörténelemben?
Pelével kapcsolatban a legnagyobb fociélményem, amikor a mexikói világbajnokság Brazília-Uruguay mérkőzésen egy átadást a labda érintése nélkül egy testcsellel balra lépve úgy engedett el jobbra Mazurkiewicz uruguayi kapus mellett, hogy a kapus összeroskadva hevert a lábai előtt.
