A legmagasabb oltár
2012 szeptembere több szempontból is mérföldkőnek számít a Hazajáró történetében. Kezdjük talán a legfontosabbal: a műsor megkapta a Magyar Örökség díjat, amely komoly elismerésnek számít annak tükrében, hogy a sorozatot mindössze azelőtt egy évvel kezdte el vetíteni a Duna Televízió.
A Magyar Tudományos Akadémián átvett díjat elsősorban megelőlegezett bizalomnak éreztük, amely leginkább arra ösztönzött bennünket, hogy ezentúl kettőzött felelősséggel végezzük munkánkat. Időközben megérkezett az első élménybeszámolóra való meghívás is, méghozzá Moszkvából, a Magyar Kulturális Központtól. Maga a közönségtalálkozó számunkra is sok meglepetést tartogatott, hiszen oroszra fordítva láthattuk a Fertő-tóról és a Torockóról szóló filmünket, amelyet az egykor nálunk tanuló, dolgozó, katonáskodó oroszok is nagy érdeklődéssel néztek.
Érdekes az oroszok nosztalgikus rajongása Magyarország iránt, amely annak is köszönhető, hogy a szovjet gyarmatbirodalomban Magyarország egy szelet valódi Európát jelentett. Itt kell megjegyezni, hogy 1956 a Lomonoszov Egyetem diákjainak körében is meghasonlást okozott, ami miatt ott letartóztatások is voltak. Moszkvában magyarként járva kihagyhatatlan József Attila mellszobra, amely az Idegen Nyelvű Könyvtár udvarán áll olyan írók társaságában, mint Heine vagy Dante. Azt is illik tudni, hogy a Horthy-konszolidációban oroszlánrészt vállaló Bethlen István is itt pusztult el. Az egykori miniszterelnök Oroszországba hurcolása után egy tömegsírban végezte, szimbolikus síremléke a Donszkoj-kolostor melletti temetőben található. Magyar hadifogoly-temető a város északnyugati felében is van, szépen felújított gránitkeresztekkel. (Ezeket a helyszíneket végigfilmeztük, ám a felvett anyag napjainkig vágatlanul hevert a fiókban, akkor ugyanis nem igazán illeszkedett a Hazajáró koncepciójába. 2012 óta azonban már több Kárpát-medencén túli epizód is született, így 2020 tavaszán, amikor a koronavírus miatt nem tudunk új filmeket forgatni, eljött az ideje, hogy összevágjuk moszkvai filmünket.)
De 2012 szeptembere nem csak a Magyar Örökség díj és Moszkva miatt volt izgalmas számunkra, hanem azért is, mert a hónap végén elindult a Duna Televízión a Hazajáró 2. évada. Az első epizód – ahogyan az első évadban is – a Magas-Tátráról szólt, mégpedig a Gerlachfalvi-csúcs meghódításáról. A film egyrészt azt szerette volna bemutatni, hogyan lehet megmászni a Kárpátok legmagasabb csúcsát, másrészt tisztelegni szeretett volna egy millenniumi történet előtt. Magyarország ezredéves fennállásának ünnepére készülve felmerült, hogy a hegyet Szent István hegyének nevezzék el, a csúcsra pedig egy 10 méter magas kereszt kerüljön.
A legmagasabb halomra tervezett kereszt végül nem készült el, de a Magyarországi Kárpát Egyesület tagsága nagy lelkesedéssel jóváhagyta Eggenhoffer Teréz javaslatát egy diorit emléktábla felállításáról a „Haza legmagasabb oltárán”. Eggenhoffer Teréz saját költségén készíttette el a 60x80 centiméteres emléktáblát, majd 1896 nyarán Budapestről a Felvidékre szállíttatta. A kor leghíresebb magyar hegymászónőjét a lucsivnai állomáson már várta Galkó József hegyi vezető és 8 stólai szekeres, akik a 150 kilogrammos terhet felpakolták a szekérre, hogy feljuttassák Felsőhágira. Innen már kézben kellett cipelni a faládát, amelynek tartalmát a jelenlévők közül csak Eggenhoffer Teréz ismerte.
A Batizfalvi-völgyön keresztül két napba telt feljuttatni a csúcsra a terhet, amely végül 1896. július 17-én délután 4 órakor került méltó helyére. A leleplezési ünnepséget augusztus 18-án tartották. Eggenhoffer Teréz már a csúcson várta a Sziléziai-háztól érkező több tucat ünneplőt, akik a nyári hóesésben avatták fel az emlékművet, melynek alsó felén ez volt olvasható: „Íme, a legmagasabb oltár ezredéves hazánkban, új ezer esztendőt kér az egektől imánk.”
A Gerlachfalvi-csúcson aztán egészen 1920-ig ott állt a millenniumi emlékmű, ekkor cseh katonák dinamittal felrobbantották. Darabjaiból – melyek nyugat felé, a Batizfalvi-völgybe hullottak – utóbb többet is megtaláltak a ’30-as években, de Bácskai Gusztáv magyar hegymászó még 2003-ban is talált egy 7 kilogrammos tömböt a völgyben. Manapság már nem olyan egyszerű feljutni a Gerlachfalvi-csúcsra, hisz hegymászó-igazolvány híján csakis a horribilis összegbe kerülő hegyi vezetővel tehetjük ezt meg – hivatalosan. Nem hivatalosan sokan megmásszák a csúcsot a Lengyel-nyereg felől, vagy a Felkai-próbán, illetve a Batizfalvi-próbán keresztül. Mi utóbbi útvonalon jutottunk fel, már csak a millenniumi emlékmű útvonalának kedvéért is. Velünk volt Bácskai Gusztáv és a 7 kilogrammos tömb is, amely 2012 őszén így egy röpke órára ismét hazajárt a „haza legmagasabb oltárára”.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/16. számában.
